A Titanic legendája …

A Reménység Gyémántja (Heart of the Ocean Diamond)


Néhány ember állításai szerint létezett egy gyémánt a hajón. A mi ma meghalathatja a közel több milliárd dollárt. Ha valóban létezett az a gyémánt, akkor az a hullámsírba szállt a Titanic-kal együtt 1912. április 15-én hajnal 2.20 perckor. De ez egy legenda. Senki nem tudhatja komolyan, hogy létezett-e ?! Ezt már nem tudhatjuk meg.

 

Mesés vagyon a hullámsírban?


 

A Titanic tervezői a kor legfényűzőbb hajóját alkották meg, az első osztályon utazóknak kínált luxus szinte elképzelhetetlen volt. A közgondolkodásnak logikusnak tűnt, hogy az ezt megfizetni képes, nagyon gazdag emberek csak mesés vagyonokkal utazhatnak. A 21 ezer tonna rakomány és ember befogadására képes rakodótér valóban jókora értékű árut tartalmazott, de olyasmit, amit kincsnek szokás nevezni – vagyis aranyat, különleges ipari nyersanyagot, luxuscikkeket – nem. Az első osztály utasainak személyes tárgyai között lehetett találni kisebb vagyont érő ékszereket (aranyláncok és gyűrűk, karkötők és medalionok), ezekből néhányat felszínre is hozott a Titanic örökségét feltárni hivatott társaság, de tömeges jelenlétre utaló nyomokat nem találtak.

 

A Titanicot azért nem szerelték fel megfelelő számú mentőcsónakkal, mert a tervezők hittek a hajó sérthetetlenségében?


 

 

A csónakok számát akkoriban a Brit Kereskedelmi Kamara elavult, közel húszéves regulája szabályozta. A Titanic maga négyszer nagyobb volt az abban legnagyobbnak jelölt kategória felső határánál. A hajót az elavult szabályzat legmagasabb kategóriájába sorolták, így – az utasok számától függetlenül – tizenhat mentőcsónakot kellett magával vinnie. A hajóépítő társaság ekkor már tudta, hogy a törvény hamarosan megváltozik, ezért a Titanicot már a „mentőcsónakot mindenkinek” elv alapján tervezték meg. Az építtető vállalat azonban úgy döntött, a törvény bevezetése előtt nem tölti fel teljesen a tárolókat.

 

Az elsüllyedt hajó roncsainak felfedezése


 

Titanic roncsait Dr. Robert Ballard, a Woods Hole Oceanographic Institutionoceanográfusa és tengerbiológusa találta meg 1985-ben. Amikor megtalálta a hajót, észrevette, hogy az utasok beszámolóinak megfelelően a hajótest kettétört. A hajóból kiesett törmelék több száz méteres területen szétszóródott a tengerfenéken. A hajó első és hátsó része egymástól közel 600 méterre feküdt. Bob Ballard egyelőre titokban tartotta a felfedezést  azt remélve, hogy ezzel meg tudja akadályozni a kincsvadászok fosztogatását, akik például RMS Titanic feliratú kávésbögréket kerestek volna. Tengeralattjáróval többször is lement a hajóroncshoz. És az utolsó merülés alkalmával lent hagyott egy emléklapot az 1500 áldozat tiszteletére, és arra kérte rajta az őt követő felderítőket, hogy ne bolygassák meg az áldozatok nyughelyét.

 



KOMENTARI

OSTAVITE KOMENTAR