Ahol a gyorsétterem is szecessziós — 100 éves a szabadkai városháza

A történet nem is Szabadkán, hanem Szegeden kezdődött. A polgárosodó zsidóság a századfordulón pályázatot ír ki egy impozáns zsinagóga építésére. Történetesen a bírálóbizottság elnöke a magyar építészeti stílus atyja, Lechner Ödön, akinek két tanítványa: Komor és Jakab közös tervvel pályázik. Noha a mester a két tanítványt próbálja képbe hozni, az ottani közösség Baumhornt válassza. Talán nem az építéssel járó pénz hiányzott Komornak és Jakabnak. Nincs is annál roszabb, mintsem, hogy második helyezett legyen valaki. Majdnem befutó, de mégsem. A majdnem nem az álom megvalósítása, a majdnem a tervrajzok szintjén: tinta és papír, más semmi. Így jött kapóra a szabadkai zsidó közösségnek a páros és a párosnak a közösség. Az egyiknek zsinagóga kellett, de nem volt pénze építészre, a másiknak meg volt terve.

 

Így 1902-ben Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján el is készült a szabadkai zsinagóga. Ha az építészpárosnak pénzt nem is (sokat) hozott, referenciát annál többet. A zsinagóga megépítése előtt Szabadkán egy-két, jelentéktelenebb szecessziós ház volt. Nekünk is ilyen kell – mondhatták a városatyák. Az is lehet, hogy kulturált, polgárias módon zsidóztak is kicsit, mondván, ha a zsidóknak van, akkor nekünk is mindenképpen. Mindenesetre Komor és Jakab a tervezője a most 100 éves jubileumát ünneplő szabadkai városházának is.

 

Sok mindent letehetne, kellene itt és most elmondani. Állítólag nagyobb a szerb parlamentnél, a szkupstinánál, a szerb vagyonkezelő tulajdonában van, és még ha megkopva bár, de még mindig látszik a magyar címer. Állítólag az építéskor az akkori polgármester sokat sikkasztott. De már senki sem emlékszik erre a történetre, mint arra sem, hogy a torony elkészültekor micsoda pánik uralkodott a városban. Az addig békés kisvárosi létében szunnyadó szabadkaiakat megijesztette az égbe törő torony és attól tartottak, hogy eldől. És az adóhivatalba is érdemes bekukkantani. A bútor itt is magyar szecesszióban pompázik.

 

Kuriózumként emlegetik a Zsolnay gyárból származó eozin berakású lépcsőházát, a dísztermét a magyar üvegkirályokkal és a szecessziós stílusú amerikai gyorséttermét is. A házban mindennek története van. Itt van például a díszterem vitrázs-története. A II. világháború éveiben a pincében őrizték a Róth Miksa műhelyéből származó díszes üveget, aztán egyszer csak visszakerültek eredeti helyükre. A helyi legenda szerint zöld függönnyel takarták el, míg nem egy belgrádi pártfunkcionárius le nem leplezte az ügyet és mondván „a kommunista pártnak nincs félnivalója a királyoktól, főleg nem az üvegkirályoktól“, egyből el is tűntek a függönyök.

 

Talán Sonja a városháza kusztoszaként a ház titkainak mindent tudója és őrzője. Újabb csoport a díszteremben. Majd kilátó. Ma már harmadszor. A harmadik emeletig nagylépcsőház, kőlépcsőkkel, majd emlékszoba a torony tövében és még 4 emelet csigalépcső a kilátóig- mondja és már el is tűnt. Ahonnan Palicsig és a magyar határig is ellátni.

 

A díszterem ad helyet az esketéseknek, koncertek, tanácskozások és a képviselőházi ülések helye ez. A képviselőtestület elnökét nem kérdezik, hogy vallásos-e, mindig a Szüzmáriás széket kapja. Noha a Szűz Máriát és a Nagy szent Terézt ábrázoló címert a demokaták valamikor a ’90-es években el akarták távolítani, addig úgy tűnik, hogy az üvegkirályokkal teljesen megbarátkoztak, sőt egy-egy magyar ellenes felszólaláskor sem zavarja őket Mátyás vagy Széchenyi, de még Deák tekintete sem. Hisz üvegkirályok, és legyintenek egyet.

 

Díszterem az északi kapun keresztül, kommuniális rendőrség (előzőleg városi múzeum nyugaton), anyakönyvezés és okmányiroda délen és a városi vezetés a keleti kapunál. Ott, ahol 1941-ben Horthy megszegte az új magyar kenyeret, ahol ’41-ben és ’44-ben szerb, majd magyar áldozatok holttesteit tették közszemlére. Ez is a ház történelmének része. A sors fintora, hogy Komor Marcell valami nagyon magyarosat akart építeni, a nyilasok mégis nyugat felé hurcolták. A XX. század egyik legnagyobb magyar építészét 76 évesen Sopronnál végzik ki.

 

A szabadkai csoda nem is akkora csoda  — noha Szerbia hét csodájának egyike. Életünk része. A főteret el sem tudnánk képzelni e monumentális épület nélkül.

 

“Jakab Dezső – Komor Marcallal szövetkezve – vitte be Szabadkát Európába. Vagy Európa szédült be Szabadkára. Végeredményben mindegy. Vándor, ha erre jársz, gondolj Jakab Dezsőre (és Komor Marcellra)” Barácius Zoltán



KOMENTARI

  1. látogató kaže:

    Nagyon szép írás! Egy élmény volt elolvasni. 

    🙂

  2. Dorozsmai Jòzsef kaže:

    De az a fehér màrvàny szobor nélkül igen el tudnàm képzelni a föteret ez a kettö egymàs mellet mind tüz és viz!

OSTAVITE KOMENTAR