Menni vagy maradni? – Kivándorlás 1990-2010

Annak ellenére, hogy a város mindent megtett, hogy fékezze a migrációt a tömeges külföldi munkavállalás több évtizeden át szociális, gazdasági, erkölcsi, politikai és kulturális okokkal magyarázható.  Az utóbbi évtizedekben mindehhez csatlakozott a háborús és válságos társadalmi helyzet is. A volt Jugoszlávia területéről 1989 májusáig 1,3 millió ember távozott.  1989 májusa és 1992 májusa között fél millió menekült hagyta el az országot. Országon belül, mint egy 2 millió ember hagyta el otthonát.

 

Pontosítsuk: A migráció alatt egyének, családok, illetve nagyobb csoportok tartózkodási helyének bármiféle elhagyása és más helyen való tartós letelepülése értendő. (Ebben a cikkben nem térnék ki az ideiglenes munkavállalásra és annak okaira, de megemlítem az állandó munkavállalást .)

 

 

Míg a nyolcvanas évek végéig a kivándorlásnak anyagi indítása volt, vagyis gazdasági migrációról beszélhettünk (többnyire munkavállalás – 1991-ben a vajdasági külföldi munkavállalók száma 33.957. ) addig a kilencvenes években az országon belüli viszályok miatt a távozás jellege politikai és pszichológiai. A háború és a katonai mozgósítás veszélye, a háborútól való félelem új dimenziót ad a kivándorlásának. Szabadkáról is a távozás tömeges, elsősorban fiatal szakemberek, egész családok települnek át azokba az országokba, amelyek hajlandóak menekültként vagy politikai, illetve gazdasági bevándorlóként befogadni őket. Elsősorban az európai országok a cél: Németország, Franciaország, Hollandia, Magyarország stb. Kanada és Ausztrália a városunkat elhagyóknak kevésbe volt vonzó a távolság miatt.

 

A kivándorlók, kevés kivételtől eltekintve, főleg az európai országokat választotta célul. 92%-uk Németországba, Ausztriába, Hollandiába, Svédországba és Franciaországba vándorolt ki, s mindössze 7,2%-uk Európán kívüli országokba. Érdekességként említeném, hogy a montenegróiak és a macedónok mindig szívesen mentek tengeren túlra, Ausztráliába, Amerikába és Kanadába, igaz kisebb mértékben Új-Zélandra vagy pedig Dél-Amerikába, de ott is jelen voltak.

 

A magyar ajkú lakosság elsősorban ideiglenes megoldásként és az „otthon” közelsége miatt és kezdetben kizárólag ideiglenes szándékkal Magyarországot célozta meg.  Magyarországon belül többnyire a határ menti övezetet vállasztották.  Sokan abban reménykedtek, hogy a politikai viszályok az országon belül belátható időn belül rendeződnek és visszatérhetnek otthonukba, városukba. Magyarországra városunkból (és Vajdaságból) érkezettek statisztikai adataiból kitűnik, hogy 1991-ben főleg a katonaköteles fiatalok érkeztek. 1989-ben a férfiak 95%-a a 14–19 éves korcsoporthoz tartozott. Az 1993-ig érkezők között a férfiak aránya magasabb, ezt követően azonban a férfik-nők arány kiegyensúlyozott. A gyermekek száma is megnövekszik, ami egy részben a családok áttelepülését jelzi, más részben viszont a Magyarországra érkező tanulók száma megtöbbszöröződik.  Számukat illetően 1988–1994 között 10.404.

 

1993-as nagyméretű pénzromlásból adódóan sokan aggódni kezdtek és nagy méreteket ölt a gazdasági okokra hivatkozó szakemberek külföldre távozása. A Nemzetközi Politikai Gazdasági Intézet adatai szerint,  a fiatal tehetségek kivándorlásáról a következőt mutatja:  1990 és 1993 között 719 magiszteri fokozatú és tudományok doktora rangot viselő tudós hagyta el az országot, ami a külföldre távozók 67%-a. A jugoszláv háború kezdetén mintegy 200 000 fiatal szakember hagyta el az országot: a katonai kötelezettség, a háborús veszély és etnikai tisztogatás elől menekültek, vagy pedig egyszerűen azért, mert az országban nem látták biztosítva megélhetésüket. Az oklevelet szerzett fiatalok közül,  akik az országban  maradtak azok a kereskedelemmel és szolgáltató ágazatban próbálkoznak, sőt a túlélés érdekében illegális munkával, feketézéssel is foglalkoznak.

 

A bombázások előzményei és következményei, az elszegényedés, mozgósítás, bizonytalanság nagy löketet adtak és betetézik a tömeges kivándorlást. Merőben változtak a gazdasági és politikai migráció jellemzői, arányai, a távozás indítóokai, és egyben változott az új környezetbe való beilleszkedés mértékére és szándéka. Sokan megtették a lépéseket annak érdekében, hogy az ideiglenes jellegű tartózkodást állandó jellegűre minősítse, ill. az adott ország állampolgárává váljon.

 

A kivándorlók életkortól, nemtől, iskolai végzettségtől, valamint a befogadó ország igényétől és törvény adta lehetőségeitől (bevándorlási politika, menekültügyi egyezmények stb.) függően maguk döntötték el, hogy hova távoznak. A külföldre távozók, akik nem feleltek meg az adott ország letelepedési, ill. munkavállalási követelményeknek, ( pl.  képzetség, nyelvismeret hiánya stb.)   menekült státust kérnek abban a reményben, hogy íj módon állandó státuszhoz jutnak, és terméseztessen, nem elhanyagolandó az ország által nyújtott segély, juttatások,  továbbképzési lehetőségek stb.    A  munkavállalási,  ill. letelepedési státusz megvalósításának esélyeit befolyásolta az iskolai végzetség és a befogadó ország igénye. (Kivételt képeznek a nemzetközi egyezmény által menekült státuszt élvezők. (Egyezményes menekültek -UNHCR’s Statute and the Refugee Convention and Protocol  Convention refugees are persons recognized as refugees by the authoritiesof States that have acceded to the Convention and/or Protocol.  As such,they are entitled to claim the rights and benefits that those States have agreed to accord to refugees).  A menekült státusszal kapcsolatban kihangsúlyoznám, hogy sokan folyamodtak menekült státuszért annak ellenére, hogy a feltételek nem voltak adottak.  Ennek következménye ként nagyon sokan arra kényszerültek, hogy visszatérjenek az országba, ill. másik országban próbálkozzanak. (A menekültekkel, programokkal, és egyezményekkel kapcsolatos téma igen terjedelmes. Amennyiben felkelti az érdeklődést, részeltessen, ismertetem).

 

A politikai és gazdasági okokra hivatkozók az útra kelés szándékát alaposan meggondolják, érdemes-e feladni a megszokott életkörülményt, a lakhelyet. A vándorútra kelők bizonyos formában vállalkozó szellemű és kockázatot is vállaló egyének. Valamennyinek a támasza három fő tényezőcsoport: tőkéjük, tudásuk és tapasztalatuk, valamint kapcsolatok és információk. Minél bizonytalanabb az anyagi háttér, annál jobban támaszkodnak a szellemi erőforrásokra (iskolavégzettség, nyelvtudás) és az emberi kapcsolatokra (rokonok, információforrások). Amennyiben nincs segítség, rokon vagy barát nem hajlandók feladni a biztos kevésbé jót (rosszat) a bizonytalan jobbért.  Áttekintik az új munka- és lakóhely előnyeit, hátrányait, majd megtervezik a költözést minden családtag igényét figyelembe véve.

 

Akiknek az élete valós veszélyben volt, és a szó szoros értelmében földönfutóvá váltak, nem vallogattak az országok között. Igényeik nem igen voltak, gyakran hosszabb időt töltöttek táborokban és az UNHCR által lettek elhelyezve – áthelyezve.  Ha volt lehetőség a családegyesítésre kérelmezték, de nem ragaszkodtak hozzá. Szívesen költöztek tengerentúlra.  Érdekes hogy annak ellenére, hogy kényszerből hagyták el otthonukat, legkönnyebben asszimilálódtak és nincs visszatérési szándékuk. Ők az a csoport amely nem felejtette el hogy honnan származik, ápolja hagyományait, de tökéltessen ki tudja használni az „új haza” adta lehetőségeket.

 

A kitelepülők nagy része, főleg az alacsony képesítéssel rendelkezők, és a nyelvet nem ismerők beilleszkedési nehézségekkel küszködnek. Erre a csoportra jellemző a tömeges lakónegyedekbe való tömörülés. A lakáskörülmények a bevándorló keresetétől, anyagi helyzetétől függenek. Mivel általában kezdőtőke nélkül érkeztek, egymásra vannak utalva. Lakóhelyi és kulturális bezárkózódásuk előbb-utóbb gettó jellegű lesz – ezzel igyekeznek megőrizni és magyarázni a nemzeti és kulturális identitásukat. Ez alól kivételt képeznek a magas, ill. egyetemi végzetséggel és nyelvismerettel rendelkezők.   Ők kialakítanak egy viszonylag sikeres kulturális és szociális kommunikációt a hazai és külföldi munkások között. Amint említettem, erre elsősorban a fiatal, jól képzett szakembereknek van esélyük, korszerű életszemléletük révén, és mert készebbek a változásokhoz való alkalmazkodásra. A műveltebb csoportok tudatosan elfogadják az új magatartásmintákat, és csak legszükségesebbnek tartott identitásmegőrző népszokásaikat őrzik meg.  Náluk a beilleszkedés a legkönnyebb és legsikeresebb.   A vendégmunkások (sokan nem kéretek se nem igényelték a letelepedési státuszt az országba való visszatérési szándék miatt)    az új környezetben nagyon fegyelmezetten dolgoznak, tudatában vannak osztálybeli és szociális helyzetüknek, és kevesebbet lázongnak, ill. követelnek. A magasabb szakképzettségűek és a városból származók többsége mindent megtesz az állandó státusz ill. állampolgárság megszerzése érdekében,  könnyebben elfogadják az új körülményeket, szokásokat, igyekeznek tovább képezni magukat, karriert kiépíteni, de merőben távol tartják magukat a befogadó ország politikai és intézményes életétől. Sokan gazdasági kényszerből települtek külföldre, kiváltságokat nem igényelnek, céljuk gyermekeik jövőjének kibiztosítása. Ha valamire vágynak, akkor az általában a magasabb jövedelem, a jobb munka- és lakáskörülmények. Őket nevezzük konformistáknak (alkalmazkodó, ill. alkalmazkodni vágyók).

 

A Balkáni háborús körülmények csitulásával változott az európai országok (EU) bevándorlási politikája is. A vendégmunkások, de gyakran a menekült státuszból állandó státuszt élvezők legnagyobb része a csüggedésre hajlamosak. Mélységesen elégedetlenek helyzetükkel, elfogytak ambícióik és megcsappant törekvésük, s nem bíznak benne, hogy helyzetük megváltozhat. A beilleszkedési késség valamint a nyelv ismeretének hiánya következtében rá vannak kényszerítve, hogy mindent munkát elfogadjanak. Ha elégedetlenségük kritikus szakaszba jut, munkaadót változtatnak, vagy a hazatérés gondolatát fontolgatják.

 

Teljesen más szabadon vándorolni, mint tudni, hogy a szülőhazába nem térhetünk vissza. Akinek menekülnie kellett  mert az élete volt veszélyben teljesen másként áll hozzá az új élet kezdéséhez. Manapság ilyenről nem beszélhetünk,  de arról hogy a városban és az országban egy teljes politikai és gazdasági káosz uralkodik, arról viszont igen. Sokan a rossz pénzügyi helyzetük miatt keresnek jobb anyagi lehetőségeket külföldön, de többen a nagyobb luxus miatt vállalnak külföldön munkát. Ez teljesen más motiváció, mint a 90-es években,  és szabadon nevezhetjük  egyfajta helykeresésnek a  világban és társadalomban.

 

A legális és illegális bevándorlási hullám az országok többségét arra kényszerítette, hogy változtasson a bevándorlási feltételein és törvényein. Ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen letelepedni egy országban, csupán azt, hogy a befogadó országok meghatározott elvarásokkal vannak az érdeklődőkkel szemben. Vannak országok, amelyeknek állandó jelleggel nyitott, különböző kategóriájú bevándorlási programokkal rendelkeznek. A szakképzetséggel, magas szakképzetséggel, egyetemmel és NYELVTUDÁSSAL rendelkezők továbbra is szívesen látottak.  Menekült programok mindig voltak és valószínűleg lesznek is. A volt Jugoszlávia tagállamainak állampolgárai  nem szerepelnek a menekültstátusz jogosultak lajstromán.

 



KOMENTARI

  1. Zsika kaže:

    Ezért kifejezetten csak Szerbia és a szerb politika a felelős!

  2. zbogom srbijo kaže:

    ezert csak is a nep a felelos…ne felejtsuk el hogy gyava nepnek nincs hazaja.
    meg polgarmestertsem valaszthattok. europa legolcsopp buzajat termelitek es europa legdragabb kenyeret eszitek… 

    hala Istennek hogy onnan megszabadultam es latom mi az az emberi elet. 

  3. BJ kaže:

    az elkeseredettseg ertheto, de nem kell senkinek sem annyira elkeseredettnek lennie, hogy az gyulolette vallik.Ezzel nem kivanom vitatni az erzeseidet kedves ismeretlen, de inkabb szeretnem azt hangsulyozni, hogy az emberi elet az mindeg attol fugg hogyan el az ember benn, ahol az igazi ember lehet csak.  A kulso korulmenyeket mindeg lehet valtoztatni de az igazi emberiseg az mindeg allando marad a szemlyben.A gyulolet csak elvakit es azt sugalja hogy mind az ami tortent az egyennel nem volt hasznos.Ha az lenne az igaz, akkor a te allitasod, hogy latod mi az igazi emberi elet, sem lenne ervenyes, mert az csak akkor ervenyes ha az ember elt mas fajta eletet is mint az „igazi emberi“eletet…En mind ezt allitom 40 ev kinti tavlatokbol es igen gazdag „emberi“ ugy mint „nem“ emberi tapsztaltokbol,amik ott is meg mashol is tortentek velem,ugy nyugaton mint a regi szulo helyemen,ott Szadkan, de mind a sok tapsztalat utan,amelyek kozul sok nagyon is veszelyes volt es igazsagtalnnak tunt mikor tortentek, meg is belattam, hogy az ember az aki fontos, nem az, hogy mit tapsztalt es hol,mert a tapsztalatokert valojaban halasnak kell lennie azok irant akik segitettek abban hogy mind azok megtortenjenek az egyennel es meggazdagitsak letet…remlem nem veszed ezt tolakodasnak es jol fogsz ervenyesulni akarhol is elsz…minden jot…

OSTAVITE KOMENTAR