Promovišite svoj grad

Iz Turističke organizacije Subotica obaveštavaju građane da ukoliku su zainteresovani mogu koristeći hešteg #MySerbia na Instagramu, Tviteru ili Fejsbuku da podele fotografije i informacije o svojim omiljenim mestima i aktivnostima u Subotici, Paliću ili u okolini i preporuče ih turistima.

Najzanimljivije objave naći će se na sajtu my.serbia.travel, kao i na stranicama Turističke organizacije Srbije, na društvenim mrežama, rame uz rame sa objavama blogera. Po završetku kampanje, blogeri će zajedno izabrati četvoro autora najinspirativnijih objava, koje će Turistička organizacija Srbije nagraditi vikend putovanjem iznenađenja za dve osobe.

9440-subotica-nova-godina

Radio Subotica



KOMENTARI

  1. Dreamgirl kaže:

    Evo da vidite kako blogeri pisu o Subotici i Palicu
    Blog

  2. Megille kaže:

    Komunalni otpad na svakom koraku , na hiljadu i hiljadu tona kancorigenog otpada i kućnog smeća je zakopan u predgrađu Subotice. Fekalija direktno curi u Palićko jezero i Ludaško jezero …itd . Ruše se stare zgrade u centru grada i grade se novi koji se ne uklapaju u arhitektonsku sredinu grada , – nek neko nastavi…

  3. De la Croix kaže:

    Treba još dodati i smarače kao što si ti, što samo kukumavče i šire nacionalizam. Od jutra do mraka na ovom portalu, na svaku temu svaki božji dan.

  4. Megille kaže:

    @ De la Croix , Demokracija je za neke bolna opcija , ali to je tako neki bi reć totalizam zamenili koristeći reć nacionalizam pa bi svakog nazvali nacionalistom koji se ne uklapa u uravnilovku totalitarnog režima…Uostalom ovaj portal kako mi je poznato nije tvoja lična svojina ,već je svačije demokratsko pravo da u njemu učestvuje. Ti učestvuješ očito samo zato da bi vređao ljude koji smeju da objektivno pišu na ovom portalu a da pritom ne ulepšavaju stvarnost.

  5. stormwatch kaže:

    Megille je napisao:

    „Uostalom ovaj portal kako mi je poznato nije tvoja lična svojina ,već je svačije demokratsko pravo da u njemu učestvuje. “

    Nece biti, evo na primer meni je moje demokratsko pravo vec mesecima ukinuto ovde, jer posle 1 ili 2 napisane poruke bivam blokiran na po 24 sata. A to nije nista drugo nego primer da povampireni komunizam itekako jos uvek zivi.

  6. Megille kaže:

    @ stormwatch . A mene na ovom forumu uz stupu prati neki De la Croix ,koji me uporno naziva fašistom ,nacionalistom samo zato što su mi preci od osnivanja ovog grada svi bili subotičani. Pa ko je onda tu nacionalista ,prosudite sami.

  7. vokille kaže:

    @Megille

    Sumnjam da je to zbog nacionalizma i fašizma, već najviše zbog tog histerisanja Habzburzi ovo, Habzburzi ono. Nema više njih, pomirite se sa tim. U njihovoj domovini je čak zakonski zabranjeno da se oslovaljavaju sa bilo kakvim titulama, da se pokaže da su od krvi i mesa, a ne nešto uzvišeno. Uostalom, zbog Franjinog ludila se i cela imperija raspala. Svako ko je prošao suboticom je ostavio svog traga, i u dobrom i u lošem smislu. Pod ugarskom vlašću, ovde je izgrađena lepa arhitektura, ali u hidrološkom smislu, urađena je kobna greška sa ukopavanjem svih vodotokova na teritoriji grada. To pravi sada prilikom svakog većeg pljuska problem.

  8. Megille kaže:

    @ vokille Lažeš i nije tačno što si o Habsburgima izneo ,naime Ottoa sam lično poznavao ,ali te neću učiti ,živi u svom neznanju.
    O arhitekturi ( graditeljstvu ) blage veze nemaš , a o komunalijama još manje. Jer sve što je dobro bilo urađeno oko odvođenje atmosferskog taloga nakon oborina upravo je urađeno ua vreme austrijske carevine i austrougarske monarhije. A o čemu ti pišeš o nekim ‘ ukopavanjem ‘ svih vodotokova na teritoriji grada zbog čega prilikom svakog većeg pljuska ima problema zahvali se komunističkim turbo- stručnjacima koji su projektirali i izvodili te radove. O ovim tvojim nebulozama mi koji smo izgradili ovaj grad nemamo ama baš ništa. Ovo što si pismeno izneo je isključivo tvoja slika.

  9. Megille kaže:

    K.u.K. Austro-Hungarian Monarchy hat 7 neue Fotos zu dem Album „Novi Sad – Нови Сад – Újvidék“ hinzugefügt.

    Novi Sad (Újvidék – Neusatz) the second largest city in Serbia and the administrative seat of both the autonomous province of Vojvodina and the South Bačka (Bácska) District.

    It is located in the southern part of the Pannonian Plain, on the border of the Bačka (Bácska) and Srem (Szerém) regions, on the banks of the Danube river, facing the northern slopes of Fruška Gora mountain.

    According to the 2011 census, the city has a population of 250,439, while the urban area of Novi Sad (with the adjacent urban settlements of Petrovaradin and Sremska Kamenica) has 277,522 inhabitants. The population of the administrative area of the city stands at 341,625 people.

    The city was founded in 1694, a colony was formed across the Danube from the Petrovaradin fortress, a Hungarian (Royal House of Arpad) and Habsburg strategic military post.

    In the 18th and 19th centuries, it became an important trading and manufacturing centre, as well as a centre of multi-ethnic culture (Serbian, Hungarian, German, Slovak, Romanian, Croatian etc).

    The city’s golden age was that of the K.u.K. period from both industrial and cultural point of view. Today, it is an important economic and administrative center of Serbia, seat of the Autonomous Parliament of Vojvodina (Vajdaság)

  10. Megille kaže:

    Vass Ádám vendéglő és sorozo

    Szabadkaiak gyakran elsétálnak a Szárity szobor mellet, vagy leparkolják az autójukat és nem is feltételezik, hogy lehet, hogy valamelyik leszármazottjuk 100 évvel ezelőtt azon a helyen lévő Vass vendéglő szeparéjában ült és élvezte a pesti, bécsi vagy párizsi szakácsok specialitásait. Nehéz elképzelni a szikrázóan fehér asztaltérítőket, a minden napi friss virágot, a csillogó evőeszközt, a príma pezsgővel teli kristálypohár csengését koccintáskor. Ez volt a valóság.

    Kicsit bővebben szeretnék kitérni a feledésbemúló, de említésre méltó “Vass Ádám vendéglő és söröző” –re. Sajnos nem sok olyan vendéglő van a múltszázadból, amelyről hiteles pontos adatokkal rendelkezünk. A rendelkezésünkre álló adatok alapján betekinthetünk ennek a vendéglőnek az „életébe”.

    vassek

    A létesítmény jelentéktelen vendéglő volt mielőtt a Vass család tulajdonába került. Hogy pontosan mikor létesült nem tudjuk, de Vass Ádám tulajdonos neve a címtáblán a XIX század végén jelent meg. Vass Ádám hentes volt, egyes források szerint pincérkent dolgozott a vendéglőben, de a családtól kapott információk szerint soha sem volt pincér. Nincsenek pontos adatok arról, sem hogy Ádámot mi késztette arra, hogy vendéglőt vásároljon. Ami biztos, hogy volt egy elképzelése, amit valóra váltott és sikerességével bevéste a nevét a város történelmébe. Vass Ádám és nagy létszámú családjának, tehetségének, szorgalmának, új üzleti politikájának és kivalló konyhájának köszönhetően a vendéglő a város jellegzetességévé és hírességévé vált. Ádám halála után fia Elemér és felesége Edit sikeresen fenntartották a vendéglő patináját és népszerűségét.

    adam-vas plan

    Amint már említettem, saroképület volt és két utcára nyílott, két címe is volt, a Cara Dusana 7 valamint az Ive Vojnica 10 szám. A Cara Dusana utcáról volt a bejárat a vendéglőbe, míg az Ive Vojnica utcárol volt a tulajdonos lakásának a bejárata. Külalakra nem volt egy reprezentatív épület, és ezen a Vass család nem változtatott, de a belterületet teljes mértékben átépítették és igényesen berendezték. Csupa szeparé, szép, valamiféle neogótikus keretekbe zárt ablakok, fogasok minden részhez, súlyos, faragott fa székek, itt-ott dísztányér és egy méretesebb festmény a falon.

    restoracia-vas (1)

    Belépve a nagyteremben találjuk magunkat. Nagyon elegáns, a legminőségesebb fából készült magas fényű bútorokkal ízlésesen volt berendezve, a falakon ismert festők alkotásai sorakoztak, kellemes otthonias légkört teremtve. Ebben a teremben volt a legtöbb asztal, állandó csendes duruzsolás jövésmenés, pezsgett az élet. Ebből a teremből két kisebb terem nyílott. Az egyiken igényes fafaragással ellátott szeparék biztosították a vendégeknek az intim csendes hangulatot és terméseztessen távol tartotta a vendégeket a kíváncsi tekintetektől. Ezekben a szeparékban suttogták a szerelmi vallomásokat, itt bonyolították le a komoly üzleti megbeszéléseket és a tükörsima és fényes asztalon könnyedén csúszott a kártya is – de terméseztessen csak „aprópénzben” játszottak. A másik terem kisebb volt és kivallóan alkalmas rendezvények számara, vagy azon vendégeknek, akik félre akartak vonulni a vendégek sokaságától. A nyári hónapokban a vendéglő kellemes nagy hűs kerthelyiséggel is rendelkezett. Fonott ülőgarnitúrákkal nagy lombos fákkal. Közkedvelt volt a tavaszi és nyári hónapokban, mert a vendégek kellemesen érezték magukat a szabadban, de el voltak szigetelve az utca forgalmától, zajától, valamint a járókelők tekintetétől ás megjegyzéseitől. (A belvárosban lévő kávéházak kerthelyiségei közül csak az Elza vendéglőnek volt hasonló „a kiváncsiskodóktól“ szeparált kerthelyisége). A kávéház beltere, berendezése, kiszolgálás semmiben sem emlékeztetett vagy utalt egy kisvárosi, provinciális vendéglőre vagy sörözőre. A tulajdonosok nagy hangsúlyt fektettek az első osztályú porcelán étkészletre, a jó minőségű evőeszközre, kristálypoharakra, selyem damaszt asztalterítőkre, szalvétákra stb.

    Subotica-1935-Restoran-Vass

    Elemér felesége Edit a Becsei Sörgyáros Gerber Nándor leánya volt és sikeres üzletasszony volt még mielőtt Elemér felesége lett, ami abban az időben nagy szó volt. Edit 1932-től társtulajdonosa volt a már korábban említet Városi Kávéháznak, majd 1935-ben házasságot kötött Elemérrel és mivel már jelentős tapasztalattal rendelkezett a vendéglátásban, a férjével együtt sikeresen vezette a vendéglőt is. A Vass vendéglő köztiszteletnek és sikeresnek számított nem csak az Osztrák-Magyar Monarchia alatt, de a Jugoszláv Királyság alatt is. Az étterem nevében nem hiába szerepel a söröző is, hiszen Edit szüleinek sörgyárából nagy választékban érkezett a sör. A könyvelési naplókban szereplő adatok lévén megállapítható hogy 1942-ben 16.600 L sör fogyott, míg más szeszes italok, borok, desszert borok, pezsgők fogyasztása fele annyi volt. A söröző meghatározás ellenére a vendégek körében kizárólag vendéglőként emlegették.

    vass

    A Vass vendéglő fő célja és jellegzetessége volt, hogy a vendégek különböző rétegeinek, színvonalas, kellemes környezetet biztosítsanak. Fontos volt, hogy a vendégek otthoniasan jól érzék magukat, kellemesen elbeszélgethetnek. Nagy hangsúlyt fektettek a kiszolgálás és az étel és ital minőségére. Kizárólag első osztályú ételkülönlegességeket és italokat szolgáljanak fel, amelyre a kedves vendég mindig emlékezni fog és máshol még hasonlót sem kaphat. A vendéglő nem csak a szabadkaiak körében volt népszerű, hanem a látogatók is gyakran visszatértek ebédre, vacsorára vagy csak egy „kis” vagy „nagy zónára” (a „Zóna” egy kis tál ízletes pörkölt volt, amelyet nagyon ízléses fehér porcelán tálakban szolgáltak fel) vagy legalább egy tejfeles sajtos lángosra.

    zona

    „Zóna“

    A Vass éteremben gyakoriak voltak a magas színvonalú gála ebédek és vacsorák ahol nem csak hazai, hanem az európai gasztronómiai különlegességek is asztalra kerültek. Aki ismerte a Vass vendéglőt azt tudta, hogy Vass Úr igen jó barátságban volt Gundel Károly-al az ismert Budapesti szakáccsal és vendéglőssel. Ennek a barátságnak köszönhetően a Szabadkai Vass vendéglő étlapján a francia gasztronómia ételei is szerepeltek. Szabadkán meg meg forduld ismert bécsi, párizsi és pesti szakács is akitől az alkalmazásban lévő főszakács elsajátította a különleges ételek receptúráját. A desszertek között megtalálhatóak voltak a híres Auguszt József, Dobos C. József cukrászkölteményei is. Az itallap az Eszterházy pezsgő a Tokaji aszú, a francia borok, likőrök, az alföldi borok és pálinkák is gazdag választékkal rendelkezett.

    Az alapanyagok minőségére is nagy hangsúlyt helyeztek. A levéltárban megtalálható az étterem 1942 és 1943-as évre vonatkozó pénztárnapló, amiben látható, hogy minden nap a friss élelmiszereket, zöldséget, gyümölcsöt, túrót, tejfelt, tejszint, sajtot kizárólag a termelőtől vásárolták. Minden nap ugyan az a termelő hozta a friss húst. A házi asztali bort évi tételben mindig ugyan attól a termelőtől vásárolták, ami lehetővé tette, hogy egész évben ugyan azt a minőséget tudták nyújtani. Az egyéb szeszes italokat, likőröket és díjnyertes hazai és külföldi palackozott borok mindig a legismertebb üzletekből és kereskedőktől érkeztek.

    Túrós_csusza_1

    Amint említettem az alapanyagok minősége kulcsszerepet játszott, de úgyszintén a mesterszakácsok is. Hogy mennyire fontos volt a minőség arra utal az étlapon szerepelő egyszerű, hagyományos magyar étel, a túrós csusza elkészítési módja is. Ezt minden kezdő háziasszony is gyorsan elkészítheti, de a Vass vendéglőben ez nem így volt. Hagyományos recept szerint pontosan meg volt határozva a tojások száma, a liszt minősége (típusa) és mennyisége, amitől semmi körülmények között nem lehetett eltérni. Fontos volt a víz és só aránya a tészta mennyiségéhez, valamint a víz hőmérséklete. A főtt tésztának mindig ugyan olyan vastagnak kellett lenni, meghatározott keménységűnek, de kellőképpen főttnek ahhoz, hogy később ne hogy megpuhuljon. A tészta „flekkek”-et nem késsel vágták, hanem kézzel szaggatták. Nem volt szabad az egész tésztát a forrásba lévő vízbe tenni, hanem egyenként nagy gyorsasággal a vízbe „engedni”. Nem volt szabad két tésztának összeragadni. A főtt tésztára annyi túró, tejfel és tejszín került, hogy ellepje. A túrós csusza desszert volt, egyszerűsége mellett mégis maximális precizitással és odafigyeléssel készült, akkor tessék elképzelni, hogy egy főétel, vagy egy francia specialitás milyen aprólékossággal készülhetett. Szabadkán és Palicson sok éterem, csárda, kocsma és még szálloda is volt. Reprezentatív épületben, kivalló helyen de minőségben, kiszolgálásban, a vendégekhez való viszonyulásban, figyelmességben és diszkrécióban messzemenőkig felülszárnyalta mindegyiket.

    teszta

    A vendéglőben nem volt zene, nem volt lumpolás, pohártörés, hangoskodás, veszekedés. Vassék minden vendéget név szerint ismertek, szólítottak és azt is tudták hol laknak. Ha netán valamelyik kedves vendég egy kicsit illuminált állapotba került Vass Úr teljes diszkrécióval fiákert rendelt és megadta a kedves vendég címét.(Talán még van, aki emlékszik azokra a szép szabadkai fiákerekre két fehér lóval?!) A pincérek, csendben minden, feltűnés nélkül „kikísérték” majd kényelmesen elhelyezték a „fáradt” vendéget a fiákerbe had szundítson egy kicsit, amíg hazaér. Vassné elmondása szerint gyakori volt az az ú.n. „adminisztratív munka” ami igazolások írásából, ill. aláírásából adódót, mint pl.: „Ezennel igazlom hogy……(a t. Gyanúsított családi és keresztneve) tekintélyes Úr, barátjával, baráti körével, üzletfelével (terméseztessen barátnő soha sem volt) az estét a vendéglőnkben töltötte es ……… (az időpont) távozott.„ Az is előfordult, hogy a szeretett feleség személyesen informálódott Vasséknál hitvese „üzleti” megbeszéléseinek időpontjáról, részleteiről és távozásáról. Mivel nem volt zene sem tánc így a vendéglő is „tisztes” időben zárva volt. Éjfélkor minden ablak már sötét volt.

    Olah festö

    Oláh Sándor festő

    A színvonalnak köszönhetően a vendégek többsége törzsvendég volt, amelyeknek egy része a magas középosztály, ill. az u.n. úri rétegből származott, a másik részét viszont intellektuális és művészi körök alkották. Ehhez hozzájárult a színház közelsége. Tudni kell, hogy 1918-ban a felszabadulás napjáig a szabadkai Színháznak állandó társulata volt, a Jugoszláv Királyság alatt gyakoriak voltak a vendégszereplések. Az előadások után a színészek és a színház törsz látogatói betértek a Vass Vendéglőbe többek között egy pár jó falatra, valamint azért mert Vass Úr pártfogója és kedvelője volt a művészetnek. Bizonyíték erre Oláh Sándor festőművész esete is, aki nagyszámú képet ajándékozott, pontosabban „ajándékozott” Vass Úrnak. Csak a nagy teremben Oláh öt nagy festménye díszítette a falakat. Valójában Oláh Úr a vendéglőben étkezett, és anyagiak hiányában a számláját a festményeivel „egyenlítette” ki. Vasék örömmel fogadták ezt a csereberét. Itt még meg kell említeni, hogy Oláh művészúr gyakran tartózkodott Becsén, és Edit sörgyár tulajdonos szüleinél lakott és étkezett. A „kvártély” költségeit ugyan ilyen módon térítette meg. (A Vass családnak van a legnagyobb magángyűjteménye Oláh Sándor festményeiből).

    iz vojnoviceve

    Vass Elemér és Edit unokája Vas Éva ismert újságíró a „Konyhatitkok” c. könyvében a következőket írja: „A Vass vendéglő a Szabadkai Színház közelében volt és nyugodtan nevezhetjük bohém helynek is. Itt ittak és étkeztek a színészek, zenészek, írók, költők, festők stb. A hónap végén egyenlítettek ki tartozásukat dalokkal, versekkel, verselésekkel, képekkel, ill. különbőz alkotásokkal. Gyakoriak voltak a rögtönzött színházi próbák és előadások is.”

    restoran pred rusenje

    A Vass család igen népes volt. Vass Ádám felnevelt és kiiskoláztatott 10 gyermeket. Mindannyian többé kevésbe segítettek az éteremben. Mivel az étteremnek jó forgalma volt így a családtagok mellett állandó jelleggel alkalmaztak munkásokat. A háborús idők ellenére pl. 1942-ben az alkalmazottak száma 8-14 volt. Válságos időszak volt, a fizetések alacsonyak voltak. Pl. a főszakács fizetése 75 pengő volt, a szakácsnőké 40-45, a pincéreke 30-35, a kifutóké „pikolo”-é 20. Nagy valószínűséggel figyelembe vették az esedékes borravalót, ami abban az időben kötelező volt. Hogy a fizetések mennyire alacsonyak voltak azt pl. a főszakács fizetése határozza, meg aki a havi béréért 1,5 hordó sört (75 L) vehetett. A jövedelem nagy részét a vendégek nagyvonalúságának szintjét, vagyis a borravaló magasságát az étel, ital és kiszolgálás minősége határozott meg. A Vass vendéglőben egyikből sem volt hiány így feltételezhető hogy az alkalmazottak a havi bérük többszörösét kapták borravaló formájában. Abban az időben a szakácsot is a vendég megjutalmazta a fenséges fogásért.

    rusenje

    1946-ban a vendéglőt államosították és a tulajdonosokat megfosztották vagyonuktól.. Edit asszony mielőtt átadta a vendéglőt, a festményeket (mint az „ajándékozottakat” és azokat is amelyeket a Vass család vásárolt és a vendéglőben volt) átvitte a lakásukban és ma is a család tulajdonát képezik. Államosítás után a vendéglőből katonai menza lett. Gerber sörgyáros leánya Edit, szakácsnő lett a saját vendéglőjében, és a többi szakácsnővel szemben nem élvezett semmi kivételt. Az épület lassan romosodott, tűz ütött ki majd leégett a tető. Később raktárként használták majd lebontották. A városi bohémok, értelmiségiek, művészek, üzletemberek, szerelmesek és távolból érkező vendégek közkedvelt találkozóhelye már csak az emlékekben él.

    adam-vass-4

    Az épület bontása

    A Vass vendéglő kivalló példa arra, hogy Szabadkának minőséges és ismert vendéglátó létesítményei voltak. A városban olyan társasági élet folyt, amely vetekedet az ország nagyvárosainak életével. A városnak volt turizmusa, országszerte ismert étterme, irigylésre méltó kultúrája.

    Az idősebb generáció nosztalgiával gondol a „békebeli“ szép időkre, fel fel idézve egy egy épületet történetét, eseményt vagy éttermet amiről a fiatalabb generációk nem is tudják hogy létezett. Mesélnek egy városról aminek a neve nem változott, de az „üdessége“ és „lelkiereje“ a sok megpróbáltatás következtében már csak árnyéka annak ami volt. Mesélnek a városról ahol a belváros regi palotái és bérházai még mindig „suttogják“ születésük és életük történetét. Mesélnek a békés és háborús időkről, a divatról, arról hogy annó mit illett és mit nem, a korzórol az új és régi szerelmekről és az idő múlásáről. A többgenerációs szabadkaiak számára, mint nekem is, Szabadka nem csak egy város ahol élnek, hanem egy város amivel együtt nőtek fel. A szülővárs ahol minden saroknak és épületnek meg van a története amit örömmel mesélünk a gyermekeinknek. A város folyamatossan változott és változik, az időt nem lehet megállítani, amit tehetünk az az hogy megőrizük és tovább adjuk az emlékeket.

    .

    adam-vass-6

    Az épület bontása

  11. Iby P. kaže:

    @Megille

    Hvala na podeli mog zapisa o „Vass Ádám vendéglő és söröző“

OSTAVITE KOMENTAR