A kimagasló szellemi teljesítmény legnagyobb nemzetközi elismerése a Nobel-díj. A díj megalapítója, Alfred Bernhard Nobel soha nem nősült meg, gyermeke nem született, így vagyonát a végrendelete alapján 1900-ban megalapított Nobel Alapítványra hagyta. Gazdagságát Nobel a biztonságosan szállítható robbanószernek, a dinamit feltalálásának köszönhette. Találmányát 1867-ben szabadalmaztatta, amelyet a későbbi évek során széleskörűen használtak út- és alagútépítésekhez, ipari robbantásokra.
Nobel végrendelete öt díjat nevesít: a fizikait, a kémiait, az élettanit, illetve orvostudományit, az irodalmit és a béke Nobel-díjat. 1968-ban a Svéd Nemzeti Bank a fennállásának 300. évfordulója alkalmából egy közgazdasági díjat alapított, amelyet a többivel egyenrangúnak szokás tekinteni. Ez az elismerés tulajdonképpen nem Nobel-díj, hivatalosan a Svéd Bank Közgazdaságtudományi Alfréd Nobel Emlékdíjaként nevezik.
Így kezdődött Az alapítvány létesítésének feladata Nobel két korábbi alkalmazottjára, Ragnar Sohlmanra és Rudolf Lilljequistre hárult. A párosnak meg kellett birkóznia a zúgolódó rokonokkal, hogy az elhunyt Európa-szerte szétszórt javait összevonják. Sohlman attól való félelmében, hogy a francia hatóságok megakadályozzák Nobel pénzének hazautalását, maga szedte össze a bankokból a részvényeket, kötvényeket és egyéb értékpapírokat, majd poggyászként adta fel az egészet Svédországba. További négy évbe telt, hogy a Nobel testamentumában említett valamennyi felet meggyőzzék végakaratának tiszteletben tartásáról. Már az első Nobel-díjak kiosztása közérdeklődést keltett 1901-ben, ami biztosította a díj fennmaradását és jelentőségét.
Az első Nöbel Díj kiosztás
Nobel-díjakat első alkalommal 1901-ben, csak öt évvel Nobel halálát követően osztottak. Ez a különféle jogi vitákkal magyarázható, de azzal is, hogy az akadémiák nem akarták felvállalni a díjosztó szerepkört. A legrangosabb elismeréssé válás egyik fontos tényezője volt a végrendelet azon, a kezdetekben még a király nemtetszését is kiváltó kikötése, amely szerint az elismerésben nemcsak svédek, vagy skandinávok részesülhetnek, hanem a díjazás teljesen nemzetközi jellegű. Ez a felfogás a svédül, oroszul, franciául, angolul és németül is beszélő, élete során Szenpétervárott, Párizsban és San Remóban is élő Nobel világpolgár szemléletmódját jól tükrözi.
Az irodalmi és a tudományos díjakat csak élő természetes személyeknek ítélhetik oda, a béke Nobel-díjat ugyanakkor szervezetek is megkaphatják. A fizikai és a kémiai díjat a Svéd Tudományos Akadémia, az élettani, illetve orvostudományi díjat a stockholmi Karolina Intézet, az irodalmi díjat a szintén stockholmi Svéd Akadémia, a béke-díjat pedig a Norvég Parlament, a Storting tagjaiból választott öttagú Nobel Bizottság ítéli oda a beérkezett ajánlások alapján.
A Nobel-díjakat minden esztendőben Nobel halálának évfordulóján – december 10-én – adják át, méghozzá a Nobel-békedíjat a norvég fővárosban, Oslóban, a fizikai, kémiai, orvosi, irodalmi és közgazdasági díjat pedig Stockholmban, ahol a svéd király végzi a szertartást.
Koncertterem
A stockholmi díjátadás helyszíne a Koncertterem, ahol a díjazottak a svéd királytól, XVI. Károly Gusztávtól vehetik át az oklevelet, a mintegy 200 gramm súlyú, 66 milliméter átmérőjű arany emlékérmet, valamint a pénzdíjat tanúsító okiratot. A 23×35 centiméter nagyságú diploma tartalmazza a díjazott személy, vagy személyek nevét és – a béke-díjat leszámítva – egy indoklást arról, hogy miért részesült az elismerésben.
A diploma borítójának színe a fizikai díjasok esetében kék, a kémiai és orvostudományi esetében vörös, a közgazdaságtudományié barna, az irodalmiét pedig a készítője választja meg. Az oklevélkészítők a diploma előlapjára és az oklevéltartó díszdobozra a díjazott monogramját írják rá arany betűkkel.
A pénzdíj nem megosztott díjak esetében – 2001 óta – 10 millió korona. A díjakat legfeljebb két munka és három díjazott között lehet megosztani. Három ember által alkotott két munka díjazása esetén a pénzdíj 25–25–50%-os arányban oszlik meg.
Alfred Nobel vagyona halálakor több mint 31 millió svéd koronát tett ki, ami 2009 év végi árakon számolva 1,7 milliárd svéd koronának. Az alapítvány vagyona a végrendelkező halála óta reálértékben is jelentősen nőtt, 2009 decemberében a befektetett pénzeszközök értéke 3,1 milliárd koronának felelt meg.
Grand Hotel
A Nobel-díj átadásához kapcsolódó hagyomány, hogy a díjátadást egy bankett követ. Az első bankettet a stockholmi Grand Hôtel-ben tartották, még 1901-ben, az akkori ötfogásos vacsora ára mai árakra átszámítva mintegy 200 dollárnak felel meg.
A Városháza Stokholmban
A bankettet 1934 óta a városházán rendezik. A bankett első részének a városháza legnagyobb díszterme, az ún. Kék Terem a helyszíne. Ebben a helyiségben 1974 óta tartják a bankettet, amelyen 1300 vendég, köztük 250 diák és a királyi család is részt vesz.
A királyi család – 2014 Nobel Díj kiosztás
Az eseményt 23 000 virág teszi még pompásabbá, amelyek az olasz Riviéráról, San Remóból érkeznek, ahol Nobel élete utolsó éveit töltötte, s ahol el is hunyt.
San Remoi virágok asztaldíszítésként
A terem színe a nevével ellentétben nem kék, hanem téglavörös. A tervek szerint kéknek kellene lennie, de az építésznek a téglák eredeti színe annyira megtetszett, hogy végül nem engedte azokat kék vakolattal bevonni. Miután azonban az összes tervben, vázlaton ilyen névvel szerepelt, így nevét nem változtatták már meg.
A kék terem
A vacsorát követő táncra az Aranyteremben kerül sor, amelyet 18 millió üveg és arany mozaikdarab díszít, s amely terem 1934 és 1973 között a vacsora helyszíne volt.
Az aranyterem
A Nobel-díszvacsorához 30 fehér kesztyűs pincér 65 asztalt terít meg 470 méternyi abrosszal, 6730 porcelánedénnyel, 5384 pohárral és 9422 darab evőeszközzel. A frakkos urakat és estélyi ruhás hölgyeket háromfogásos menüvel kényeztetik, amelyben a svéd konyha remekeit vonultatják fel. A finomságok között 1976-ban szerepelt első ízben a Nobel-parfé. A desszerthez a zenészek svéd népdalokat játszanak.
Nobel – parfé
Érdekesség, hogy a díjazottaknak egy előadást kell tartaniuk a Nobel-díjjal jutalmazott alkotásukkal, találmányukkal összefüggésben. Az előadásokra jellemzően a december 10-i díjátadást megelőzően, az ún. Nobel-héten kerül sor, a béke-díj esetében ugyanakkor az átvétel napján szokás azt megtartani.
Néhány évben, mindenekelőtt a világháborúk alatt, nem osztottak ki díjakat, 1940 és ’42 között például egyetlen területen sem. Ez a Nobel Alapítvány szabályzata alapján alakulhatott így, amely kimondja, hogy a díjat nem szabad kiadni abban az esetben, ha a bizottságok úgy ítélik meg, hogy a jelöltek alkotása nem olyan fontosságú, amely alapján az elismerésre rászolgálna. A díjak közül egyedül a közgazdaságtudományi emlékdíj az, amelyet minden évben kiosztottak, bár ennek története alig több mint négy évtizedre tekint vissza.
Az 561 alkalommal odaítélt Nobel-díjaknak 1901 és 2013 között összesen 876 kitüntetettje volt, 851 személy és 25 szervezet. A többször is kitüntetettek miatt ez 847 különböző személyt és 22 különböző szervezetet jelent. A Nobel-díjat 463 alkalommal ítélték oda európai, 291-szer amerikai, 59-szer ázsiai, 25-ször afrikai és 13 alkalommal óceániai születésű kitüntetettnek.
A díjat 45 alkalommal ítélték nőknek, de a kitüntetettek száma csak 44, mert a lengyel-francia Marie Curie (lánykori nevén Maria Sklodowska) a nők között egyedüliként és a díj történetében egyetlenként két külön tudományágban is (1903-ban fizikából, 1911-ben kémiából) kiérdemelte az elismerést – ő az első női Nobel-díjas is. A legtöbb női kitüntetett, szám szerint 15 a Nobel-békedíjat vehette át, a közgazdaság terén viszont az amerikai Elinor Ostrom az egyetlen nő, aki 2009-ben átvehette a kitüntetést.
Nobel Institut Oslo
A Curie család az "abszolút csúcstartó": 1903-ban Marie és Pierre Curie együtt kapta meg a fizikai Nobel-díjat (ők az első Nobel-díjas házaspár is), majd 1935-ben lányuk, Iréne Joliot-Curie kémiai Nobel-díjas lett, a díjat ő is férjével, Frédéric Joliot-val (aki a Curie család iránti tiszteletből Joliot-Curie-re változtatta családnevét) közösen vette át az elismerést. Így övék az egyedüli Nobel-díjas anya-lánya, valamint apa-lánya cím, vejükkel kiegészülve ők tartják az egy családra eső legtöbb Nobel-díjas aligha megdönthető rekordját.
Rajtuk kívül még két házaspár szerepel a díjazottak között. 1947-ben a Gerty Theresa és Carl Ferdinand Cori cseh származású amerikai orvos-biokémikus házaspárt tüntették ki orvosi Nobel-díjjal. A svéd Myrdal házaspár tagjai pedig egymástól függetlenül kapták meg a kitüntetést: Gunnar Myrdal 1974-ben a közgazdasági Nobel-díjat, felesége, a diplomata Alva Myrdal 1982-ben a Nobel-békedíjat.
Hat Nobel-díjas apa-fia páros bizonyítja, hogy a kiváló elmék esetében sem esik messze az alma a fájától: a brit William Henry Bragg és 25 éves fia, Lawrence 1915-ben eddig példátlan módon egy évben, megosztva kapott fizikai Nobel-díjat. Szintén fizikából érdemelte ki az elismerést a dán Niels Bohr 1922-ben és fia, Aage 1975-ben, a svéd Karl Manne Siegbahn 1924-ben, fia, Kai 1985-ben, illetve az angol Joseph John Thomson 1906-ban, a fia, George Paget Thomson pedig 1937-ben. A svéd Hans von Euler-Chelpin 1929-ben kémiai, a fia Ulf von Euler 1970-ben orvosi Nobel-díjat, az amerikai Arthur Kornberg 1959-ben orvosi, Roger fia 2006-ban kémiai Nobel-díjat kapott.
Díjazott testvérpár mindössze egy van, a holland Jan Tinbergen 1969-ben közgazdasági, öccse, Nikolaas Tinbergen 1973-ban fiziológiai Nobel-díjas lett.
A kitüntetettek átlagéletkora 59 év. A legidősebb korban a statisztika szerint a közgazdászokat jutalmazzák, átlagéletkoruk 67 év, a legfiatalabbak a fizikusok 55 éves átlagéletkorral. A mindenkori legfiatalabb díjazott a brit Lawrence Bragg, aki 1915-ben 25 évesen kapta meg a fizikai Nobel-díjat, ez a rekord vélhetőleg megdönthetetlen, mert a mai tudóspalánták általában ilyen idősen kerülnek ki az iskolapadból.
A legidősebben kitüntetett tudós az amerikai Leonid Hurwicz, aki 2007-ben 90 évesen nyerte el a közgazdasági emlékdíjat, de már csupán fél évig örülhetett a megtiszteltetésnek. A nők között a legfiatalabb kitüntetett Tavakkul Karman jemeni nőjogi és demokráciapárti aktivista, aki 2011-ben 32 évesen kapott – megosztva – Nobel-békedíjat (egyben ő az első arab nő, aki megkapta a kitüntetést). A legidősebben kitüntetett Doris Lessing brit írónő, aki 2007-ben 88 évesen vehette át az irodalmi Nobel-díjat. A ma élő legidősebb Nobel-díjas a 99 éves amerikai Charles Hard Townes, aki 1964 óta a fizikai Nobel-díj birtokosa, a legfiatalabb a 35 éves Nobel-békedíjas jemeni Tavakkul Karman.
A többszörös Nobel-díjasok sorát a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) vezeti, a genfi székhelyű humanitárius szervezet háromszor (1917, 1944, 1963) kapta meg a Nobel-békedíjat. Kétszeres díjazott az ENSZ 1954-ben és 1981-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), valamint az 1956-ban és 1972-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazott amerikai John Bardeen, az 1958-ban és 1980-ban kémiai Nobel-díjat kapott angol Frederick Sanger, az 1903-ban fizikai és 1911-ben kémiai Nobel-díjas Marie Curie, valamint az 1954-ben kémiai Nobel-díjas és 1962-ben Nobel-békedíjas amerikai Linus Pauling – ő az egyetlen, akinek egyik kitüntetésen sem kellett mással osztozkodnia.
A legmeglepőbb Nobel-díj birtokosa – Barack Obama amerikai elnök mellett – minden bizonnyal Sir Winston Churchill. A brit miniszterelnököt a közhiedelem Nobel-békedíjasként tartja számon, pedig 1953-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki "mesteri történeti és életrajzi műveiért és a magasabb rendű emberi értékek védelmében kifejtett szónoki tevékenységéért".
Források: A Nobel-díj hivatalos internetes oldala
