Magyarország Ferenc József birodalmának területileg nagyobbik, lakosságának lélekszáma alapján kisebbik felét tette ki. Ha ragaszkodunk a pontos megnevezéshez, akkor persze azt kell mondanunk: a Magyar Szent Korona országairól, azaz 325 411 km2-ről és 20,8 millió lakosról van szó.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1910-ben
A Monarchia Magyarországát a stabilitás, a konszolidáltság érzete jellemezte. A mindennapi lét és persze a közélet számtalan motívuma az állampolgároknak az jelentette: az élet kiszámítható, a dolgoknak megvan a maguk rendje, jól szabott elintézési módja.
A komfortérzetet növelte az is, hogy a Monarchia piacain ugyanazzal a pénzzel lehetett fizetni a legnyugatibb vorarlbergi határoktól a legkeletibb bukovinai településig (a kettő között 1274 km volt a távolság) és az egymástól több mint 1000 km-re levő legészakibb cseh településtől a legdélibb dalmáciai halászfaluig. Sokszor ráadásul ugyanazon cégek egyforma minőségű áruit lehetett megvenni a birodalom minden részében, s a magyar polgár még saját szűkebb világához is idomíthatta a cég nevét: ami Ausztriában Julius Meinl fűszer- és gyarmatárubolt-hálózata volt, az Magyarországon Meinl Gyulára magyarosodott. A képzeletbeli magyarosítás során a császár és király bajor felesége, Wittelsbach Erzsébet egyszerűen a ”mi Erzsébet királynénkká” vált, akinek igazi otthona a koronázási ajándékul adományozott gödöllői kastély volt, s aki – a parttalanul burjánzó, folklorisztikus erejűvé vált hiedelem szerint – a nemzet igazi patrónája a Habsburg-dinasztián belül.
A városiasodás a kor alapvető tendenciája lett – annak ellenére, hogy továbbra is a vidéki Magyarország jelentette a számszerűségében meghatározó elemet. 1869-ben még az emberek 85%-a élt vidéken – 1910-re ez az arány 80% alá esett.
A városiasodásban Budapestet követő települések nagyságrendekkel maradtak el a fővárostól. 1910-ben a második legnagyobb város Szeged volt 118 ezer lakossal, a harmadik Szabadka (ma: Subotica, Jugoszlávia) 94 ezer lakossal, a negyedik Pozsony (ma: Bratislava, Szlovákia fővárosa) 78 ezer lakossal.
Az 1910-ben végzett, utolsó monarchiabeli népszámlálást a községek helynévrendezése előzte meg, ugyanis számos azonos vagy hasonló nevű, esetleg többnevű település is volt az országban. Jelentősen bővült a kérdések köre is. Ezután mérték a lakosság iskolázottságot (eddig csak az írni-olvasni tudást kérdezték meg), mérték a lakóhelyen tartózkodás idejét, felvették az egyes házasságokból született gyermekek számát és a választójoggal bíró korosztály, vagyis a 24 éven felüli férfi lakosság számára külön kérdéseket tettek fel. A népszámlálás újítása volt az előre nyomtatott választási lehetőségek pl. az anyanyelv, vallás, iskolai végzettség rovatban, valamint a nemzetiségek nyelvén is elkészített számlálóívek. Sőt, ezután az anyanyelv után feljegyezték a többi beszélt nyelvet, ami eddig csak abban az esetben történt meg, ha az anyanyelv nem magyar volt és az eddigi gyakorlattól eltérően nemcsak két beszélt nyelvet lehetett megadni.
Nézzük az adatokat:
A központi statisztikai hivatal most készült el az 1910-iki népszámlálás egy részének teljes feldolgozásával. Ebből elsősorban az az örvendetes tény derült ki, hogy a magyar birodalomban 10.050,575 magyar anyanyelvű ember van. Itt mutatunk be néhány adatot az immár hivatalosan és véglegesen megállapított eredményekből, megjegyezvén, hogy a zárójelben levő számok Horvát- és Szlavónországokra vonatkoznak.
Mint már ismeretes, a magyar birodalom összes népessége 1910-ben 20.886,487 lelket tett ki, a miből a szoros értelemben vett Magyarországra 18.264,533, Horvát- és Szlavonországra 2. 621,954 lélek esett. Ez a népesség anyanyelv szerint így oszlott meg: Magyar : 9.944,627 (105,948), a népesség 54.5 (4.1) százaléka; német: 1.903,357 (134,078), vagyis 10.4 (5.1) százalék; tót: 1.946,357 (21,613), vagyis 10.7 (0.8) százalék; oláh: 2.948,186 (846), vagyi 16.1 (0.0) százalék; rutén: 464,270 (8317), vagyis 2.5 (0.3) százalék; horvát: 194,808 (1.638,354), vagyis 1.1 (62.5) százalék; szerb: 461,516 (644,955), vagyis 2.5 (24.6) százalék, egyéb anyanyelvű: 404,412 (67,843) vagyis 2.2 (2.6) százalék. Magyarul tud : 11.820,416 (170,146), vagyis 64.7 (6.5) százalék.
Vallásfelekezetek szerint a népesség így oszlott meg; Római katholikus: 9.010,505 (1.877,833), vagyis 49.3 (71.6) százalék, gör.-katholikus 2.007,833 (17,592), vagyis 11.0 (0.7) százalék; református 2.603,553 (17,948), vagyis 14.3 (0.7) százalék; evangélikus 1.306,436 (33,759), vagyis 7.1 (1.3) százalék; görög-keleti 2.333,690 (653,184), vagyis 12.8 (24.9 százalék; unitárius 74,275 (21) vagyis 0.4 (0.0) százalék; zsidó 911,175 (21,231), vagyis 5.0 (0.8) százalék; egyéb vallásfelekezetű 17,066 (386), vagyis 0.1 (0.0) százalék.
Nem szerint volt 1910-ben: Férfi 9.062,935 (1.282,398), nő 9.201,598 (1.339,556). Ezer férfira esett Magyarországon 1015, Horvát- és Szlavonországokban 1045 nő.
Családi állapot szerint volt 1910-ben:Nőtlen férfi és hajadon leány 9.753,540 (1.406,081), vagyis 53.4 (53.6) százalék, ebben a számban természetesen a gyermekek is benfolgaltatnak; házas férfi és nő 7.345,362 (1.053,658), vagyis 40.2 (40.2) százalék, özvegyember és özvegyasszony 1.128,979 (159,525), vagyis 6.2, (6.1) százalék; törvényesen elvált férfi és asszony 36,652 (2690), vagyis 0.2 (0.1) százalék.
Kor-csoport szerint a népesség így oszlott meg: 6 éven aluli 2.802,885 (427,258), vagyis 15.3 (16.3) százalék; 6-11 éves 2.456,793 (367,816), vagyis 13.5 (14.0) százalék; 12-14 éves 1.191.300 (179,885) vagyis 6.5 (6.9) százalék; 20-39 éves 5.053,881 (704,491), vagyis 27.7 (26.9) százalék; 40-59 éves 3.451,711 (480,733) vagyis 18.9 (18.3) százalék; 60 éven felüli: 1.499,842 (208,308), vagyis 8.2 (7.9) százalék, ismeretlen koru 1024 (1916) vagyis, 0.0 (0.1) százalék.
Irni-olvasni tud Magyarországon 10.620,903 (1.153,784) lélek, az összes népesség 58.2 (44.0) s a hat éven felüliek 68.7 (52.6) százaléka.
A trianoni döntést követő első népszámlálásra 1920–1921-ben került sor.
Forrás:www. huszadikszazad.hu, Országos Levéltár
