A dupla C rejtélye

Coco Chanel: A divat legnagyobb kisasszonya és a  dupla C rejtélye:

 „Aki nem szereti önmagát, annak rendszerint igaza van”

 

Azt hihetnénk, mindent tudunk róla. Ismerjük élete minden fordulatát, szellemes, öniróniával teli mondásait, nagy újításait. De vigyázat! Coco Chanel – talán hiúságból, talán rejtőzködésből – szívesen kiszínezte vagy átírta az eseményeket. Kevés biztos információnk van például a fiatalkoráról. Tudjuk, hogy eredeti neve Gabrielle Bonheur Chasnel lett volna – a kislányt születésekor azonban Chanelként,  Saumur-ban, 1883. auguszturs 19.-én jegyezték be az anyakönyvbe, és a Mademoiselle sohasem javíttatta ki a hibát. Tudjuk, hogy varrónő édesanyja korán meghalt, és kalandkereső édesapja – testvéreivel együtt – elhagyta: tizenhét éves koráig árvaházakban nevelkedett. E megrázó élmény táplálta volna a férfiak iránti bizalmatlanságát? A kérdésre azonban sohasem válaszolt. Azt viszont határozottan állította, hogy később, divatházának híres, dupla C-ből álló logóját az aubazine-i ciszterci árvaház rózsaablakai ihlették, amelyek szintén összefonódó C betűt alkottak. Mások viszont kiderítették: a húszas években Chanel gyakran vakációzott egyik barátnője Château de Crémat nevű nizzai kastélyában, innen jött az ötlet. Rejtély rejtély hátán… A Coco becenevet állítólag a színpaddal is kacérkodó lány 1903-ban kapta, amikor Moulins városának La Rotonde nevű kávéházában lépett fel, és arról dalolt: Qui qu’a vu Coco? – azaz: Ki látta Cocót? A sanzon egy elveszett kiskutyáról szólt…

Sikertelen szerelmek : „A nők sokkal figyelmesebben választanak hálóinget, mint férjet”

Coco Chanel nem volt legendásan szép nő, viszont vonzó volt. A mondás úgy tartja: minden sikeres férfi mögött egy sikeres nő áll. Nos, Coco Chanel esetében ez is fordítva igaz. Karrierjét férfiak indították el. A Moulins-ban állomásozó ezredek fiatal hadnagyai versengtek a „kis Coco” kegyeiért. A befutó Étien Balsan lett, vagyonos, köztiszteletben álló család sarja, aki leszerelése után a birtokára költöztette Chanelt mint hivatalos szeretőjét, „metreszét”. A férfi lovakat tenyésztett, és Coco követte őt a fontos társadalmi eseményeket jelentő lóversenyekre. Ahol az erősebb nem képviselői elbűvölve, a gyengébb nem botrányt kiáltva nézte a rövid, sötét hajú, bubifrizurás, pikáns arcú, filigrán termetű nőt, aki annyira más volt, mint a kor szépségideálja. Az előkelő dámák tehát megszólták, de irigyelték is, és lelkesen utánozták a stílusát: kis kalapjait, fűző nélküli, diákuniformisra emlékeztető fehér galléros ruháit, és főként – Mon Dieu! – férfinadrágos összeállításait. „Az emberek kinevették a ruháimat, de ez volt sikerem titka. Senki sem öltözött úgy, ahogy én… minden nő tudni akarta, ki varr nekem, főleg a kalapjaimat irigyelték.”

Coco-Chanel és  Arthur “Boy” Capel

Újra egy férfi látott tovább az aktuális kalapcsodáknál. Arthur „Boy” Capel, Balsan angol barátja az, aki nemcsak a nőbe lett szerelmes, meghódította Chanel kreativitása is.

Coco és Arthur

Segített neki üzletet nyitni Párizsban, a Cambon 21. szám alatt – a ház örökre összefonódott Coco nevével. A szerelem sokáig tartott, annak ellenére, hogy Capel közben egy gazdag angol arisztokrata nőt vett feleségül. A viszonynak 1919-ben csak a férfi halálos autóbalesete vetett véget.

Ettől kezdve Chanel igazi társa a magány lett. Férfiak jöttek-mentek az életében, de senkit sem engedett igazán közel a szívéhez. Kapcsolata volt II. Miklós orosz cár nagyherceg unokaöccsével. Feleségül kérte Európa egyik leggazdagabb embere, Westminster hercege is, de a Mademoiselle kikosarazta: „Hercegnő bárki lehet, de Chanel csak egy van!” És végül egy újabb titok. A herceg bemutatta Chanelt Winston Churchillnek, a neves brit politikusnak, aki a találkozóról feltűnően lelkes szavakkal írt a feleségének. „A híres Coco megérkezett, és én rögtön belehabarodtam…” Sajnos, a történet folytatásáról nincs tudomásunk. Nyilván nem a feleségének számolt be róla a politikus.

Sutba a fűzővel!: „A divat változik, a stílus örök”

.

De nem csak a szerelemben és üzletben voltak ott a férfiak Coco Chanel mögött. Az igazi múzsa a férfiak legveszedelmesebb játéka, a háború volt. Az első világháború, amely szükségessé tette, hogy a nők munkába álljanak. Dolgozni pedig fűzőben lehetetlen lett volna! A kényelmes tweednadrág- és pulóverviseletet is a korszellem hozta magával, éppen úgy, mint Chanel más újításait. A dzsörzé, a flanel korábban csak fehérnemű-alapanyagként szolgált; Chanel hétköznapi viseletté emelte őket.  Coco Chanel maga a kényelem és az elegáns egyszerűség megtestesítője. Félre tette a fájdalmas és összetett elegancia minden elvét, mint például a fűzőt, és bemutatott egy új stílust a kényelem és az egyszerű elegancia jegyében.

A demokratizálódó közhangulatban a dolgozó nő számára született meg a „kis fekete ruha”, a hamis gyöngysor, a kosztümöket díszítő aranyutánzatú gombozat és – valódi ékszerek helyett – a bizsuk széles választéka. „A tíz koffer divatja végleg lejárt!” – mondogatta a tervező, aki éles eszű asszonyként mindig kora előtt járt. És bár nem nevezte magát feministának, azért következetesen részt vállalt a nők egyenjogúságáért folytatott harcban. Picassóval, Cocteau- val, Salvador Dalíval, vagyis a művészet avantgárdjaival együtt lépett fel a modern eszmék elfogadásáért.

A Chanel-kosztüm, fekete ruha és a női nadrág

Nevéhez fűződik a Chanel-kosztüm megalkotása, amely tweed szövetből készült és aranygombos, doboz formájú kabátjához egyenes szabású szoknyája járt. A klasszikus formát, a divatház vezető tervezője, Karl Lagerfeld álmodta újra a 80-as években. A ma oly’ divatos bizsuk viselési ugyancsak Chanel kisasszony érdeme. A hagyományos Chanel-kosztüm elmaradhatatlan kiegészítői voltak az aranygombok, és a kosztümhöz viselhető aranyláncok, gyöngyök. A tökéletes kép része a steppelt, lánc-fülű, vállon hordható kézitáska, és a középmagas sarkú cipő sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel.Egy mondása szerint a nő soha nem lehet elég sovány és elég gazdag, – ő mindkét maga támasztotta „követelménynek“ eleget tett.

Chanel ötlete nyomán született meg a mára minden magára valamit adó nő gardróbjában megtalálható „little black dress”, azaz a “kis fekete ruha”, amely minden alkalomra tökéletes eleganciát kölcsönöz viselőjének. A fehér és a fekete kontrasztjával mindig fel lehet kelteni a figyelmet. Coco hozta divatba az ingruhát, az estélyi stólát és a rövid női frizurát is, ő vágatta le először a modelljei haját (a sajátja után). A praktikumot ötvözte a stílussal zseniálisan a megjelenés minden területén.Ő tette a divatékszert, a bizsut (kitűző, nyakláncok, fülbevalók, láncöv) a női ruházat meghatározó kiegészítőjévé.

Coco Chanel kardigánt és pulóvert is a nőkre adta, boldogan követték őt a kényelmes élet útján. A divattervezőnő az addig alsóruházat céljára használt jersey anyagot felsőruházati textilként kezdte használni. Az egyik legmerészebb húzása pedig az volt, hogy a női nadrág addig nem létező fogalmát bevezette a köztudatba.

Az illatok illata: „Olyan nőnek, aki nem visel parfümöt, jövője sincs”

E modernitásnak köszönhetjük a No 5. Chanel-parfüm megszületését is. Coco olyan „napfénnyel átitatott” illatot akart, amely „univerzális, mint a ruhatáram”. Ernest Beaux vegyész segítette ebben: ő alkotta meg a világ első, szintetikus alkotóelemekből álló parfümjét, amelyet számozott sorozatokban mutatott be megrendelőjének. Cocót lenyűgözte az ötös számú illat, ráadásul babonás volt, és az ötöst a szerencseszámának tartotta. „Május 5-én mutatom be a kollekciómat, az év ötödik hónapjában, viselje hát az ötös számot – ez szerencsét hoz!” Így is lett. Olyannyira, hogy a második világháborúban, a német megszállás alatt bezárta üzletét, és csak a róla elnevezett parfüm tartotta meg a nevét. Tegyük hozzá: ebben az időben Chanel sokat veszített reputációjából. Egy német tiszt lett a barátja, és ezt nehezen bocsátotta meg a közvélemény. Még akkor is, ha egyesek szerint a flört csak azt a célt szolgálta, hogy Coco megtarthassa a Ritz Hotelben lévő lakosztályát, amelyben több mint harminc évig élt. Mások egyenesen német ügynöknek kiáltották ki – a felháborodás elől Chanel Svájcba menekült. Csak tíz év múlva tért vissza hazájába, amely végül megbocsátott neki.

A társasági és művészeti élet nagyjai egymás sarkát taposták, hogy Chanel ruhát viselhessenek. Ügyfele volt egyebek között a filmsztárból lett monacói hercegné, Grace Kelly, Fabiola belga királyné, Marlene Dietrich, Ingrid Bergman, az összes Rotschild és Rockefeller. Chanel a divat nagyjai közül egyetlenként került fel a Time magazinnak a múlt század száz legnagyobb hatású személyiségét összegző listájára. Igazi divatdiktátor volt: főként női munkatársak sokasága vette körül, akik azonnal teljesítették parancsait.

40 után már senki sem fiatal…“40 után már senki sem fiatal, de ellenállhatatlan élete végéig maradhat!” Ezt, Coco Gabrielle Chanel a húszadik század legbefolyásosabb divattervezője üzeni, a negyven feletti nőknek. Az örök Mademoiselle, aki persze kora legbefolyásosabb és legérdekesebb művészeivel és arisztokratáival táplált szoros érzelmi és szexuális viszonyt, még idős hölgyként is titokzatos és megfejthetetlen volt.

Üzenete a negyven feletti nőknek, korunkban talán még időszerűbb, mint saját korában, hiszen ma a nők egyre elkeseredettebben küzdenek a „fiatalságért”, miközben „beleöregszenek” a küzdelem reménytelenségébe. Sokan  plasztikai műtétek sorába, az egyre eltorzultabb vonások börtönben tartják tudatukat és létüket is.

Coco Chanel lakásában

A kor beteges fiatalság mániája, őket érinti legkegyetlenebbül,hiszen a negyven utáni életkort szinte „tragédiaként” élik meg, pedig a negyven fölötti kor is  csodálatos, ha a nők ezt, büszkén és tudatosan merik és tudják megélni. Ha elfogadják életkoruk üzenetét, ha eleganciával, tudatossággal és természetes életvitellel élik meg a kort, ami az övék, és ami természetes hozadéka az életnek.

Coco Chanel lakásában

A  lakás ma

1971. január 10.-én halt meg Párizsban, sírját öt kőoroszlán őrzi.

Már életében musicalt készítettek róla, főszerepben Katharine Hepburnnel. Néhány éve pedig Audrey Tautou alakította őt a filmvásznon. Halhatatlan lett kis fekete ruhája, a róla elnevezett kosztüm és parfüm, vállon viselt fémláncos kistáskája, fehér betétes, fekete körömcipője. Hatása sok mai tervező kreációjában is vissza-visszaköszön. Bölcsességéről pedig számtalan szellemes mondása tanúskodik. Íme: „Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet megteremtette. Harmincévesen olyan, amilyenre az élet formálta. Ötvenévesen olyan, amilyet megérdemelsz.”

Ellenállhatatlan az a Nő, aki emlékezetes, aki életét béklyók és rémálmok nélkül éli, aki finom, önmaga és környezete számára fontos és nélkülözhetetlen… Chanelnek mindannyian hálásak lehetünk, mert nem csak a stílusa de gondolatai is örök érvényűek és nélkülözhetetlenek!

 Hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy.

Coco Chanel nagyon mélyről küzdötte fel magát. Öntudatos, bátor, emancipált nő volt és egyben a XX. század legkiemelkedőbb divatikonja is. Csodálatra méltó az az erő, amivel a saját útját járta, függetlenül, büszkén, határozottan. „Ha szárnyak nélkül születtél, ne akadályozd meg, hogy kinőjenek“ – mondogatta. Coco Chanel érdekes, izgalmas, gyönyörű, elviselhetetlen volt egyszerre, így vált halhatatlanná a világ számára.

Coco Chanel  aranyköpései:

1 „Ahhoz, hogy valaki pótolhatatlan lehessen különlegesnek is kell lennie!”

2. „Húszévesen az arcodat a természettől kapod. Harmincéves korodra az arcod vonásait már az élet formálja, de ötvenévesen már azt az arc lesz a tiéd, amit megérdemelsz.”

3. „A divat múlandó, a stílus örök.”

4. „Hova kell a parfümöt fújni – kérdezte tőlem egyszer egy fiatal nő. Azt válaszoltam neki, hogy oda, ahova csókot szeretne kapni.”

5. „Egy lánynak két dolognak kell lenni: előkelőnek és mesésnek.”

6. „Öltözz rongyosan, és a ruhára fognak emlékezni; öltözz kifogástalanul és a nő emléke marad meg bennük.”

7. „Ékítés, micsoda tudomány. Szépség, micsoda fegyver. Szerénység, micsoda elegancia.”

8. „Nincs idő az unalmas monotonitásra. Csak a munkára és a szerelemre van idő, semmi másra.”

9. „Nem értem, hogy egy nő hogyan hagyhatja el a házat anélkül, hogy egy kicsit rendbe szedné magát – még akkor is, ha csak illendőségből. Hiszen sosem tudhatja, hogy nem aznap randevúzik-e a végzetével. És ha már a sors úgy akarja, akkor jobb, ha csinosan néz szembe a végzettel.”

10. „A legszebb szín a világon az, amelytől szépnek érzed magad.”

11., A nők G pontja a SHOPPING szó végén található!

12., Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!

13., Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.

14., Nem szeretem a zárt felsőket – amikor férfiakkal beszélgetek, nem látom, hogyan viszonyulnak hozzám!

15., Minden nőnek két dolgot kell pontosan tudnia: MIT és KIT akar!

16., Ne menj hozzá olyan férfihez, akinek csak aprópénz van a pénztárcájában!

17., Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, én nem gondolok rátok egyáltalán!

18., Nincs ronda nő, csak lusta!

19., A nő addig idegeskedik a jövője miatt, amíg férjhez nem megy. A férfi nem aggódik a jövője miatt, amíg meg nem házasodik!

20., Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!

21., Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!

22., Az a nő, aki semmilyen kozmetikumot nem használ, túl sokat gondol magáról!

23., Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj- ilyen a tökéletes Nő.

24., 40 után már senki sem fiatal, de ellenállhatatlan élete végéig maradhat!

25., Minden a mi kezünkben van, ezért soha nem szabad feladni!

26., Az öregség nem óv meg a szerelemtől, de a szerelem megóv az öregségtől!

27., Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.

28., Az igazi boldogságért nem kell sokat fizetni.

29., Ha szárnyak nélkül születtél, hagyd, hogy kinőjenek!

30., A nő keze a névkártyája, a nyaka a személyije, a melle az útlevele.

31.„A luxus nem a szegénység ellentéte, hanem az ízléstelenségé“

Források:

Szűcs Ágnes – Művészettörténet, Divattörténet (Műszaki kiadó, 2003)
Cser Andor – Művészetek és öltözékek története (Göttinger kiadó, 2001)
Gertrud Lehnert – Divat ( Kossuth kiadó, 2003)
Csipes Antal – Divattükör (Osiris kiadó, 2006)

Nők Lapja (2013)

 

---

---