1902 Julius
Felszólalás: A Magyar nyelv tanitása a nemzetiségi és felekezeti iskolákban Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter körrendeletet intézett a tanfelügyelőkhöz a Magyar nyelv kötelező tanitásáról szóló törvény szigoru végrehajtásáról. A rendeletben a miniszter elmondja abbeli tapasztalatát, hogy az 1897. évi 18-ik törvényczikk, bár huszonhárom év óta van érvényben nem hozta meg azt az eredményt, hogy az iskolában a magyar nyelvet, mint az állam nyelvét minden állampolgár elsajátíthassa.
Wlassics Gyula közoktatási miniszter
A miniszter kötelességének tartja a szentesített törvény rendelkezéseinek az összes nem magyar nyelvű népoktatási iskolákban teljes szigorral érvényt szerezni és a magyar nyelven kívűl más nyelvet nem tanítani. A királyi tanfelügyelőségnek elengedhetetlen és legfontosabb kötelességévé teszi, hogy a kerületében lévő, összes nem Magyar tannyelvű népiskolákat rendre és alaposan vizsgálja meg és iskolalátogatások alkalmával terjessze ki gondos és lelkiismeretes figyelmét arra, hogy a tanító bírja-e a magyar nyelvet. Ha nem bírja el kell tanácsolni és helyébe Magyar tanítót állítani. A heti óraszámok mulhatatlanul a magyar beszéd és a magyar írás, olvasás tanítására fordítandó.
Forrás: www.huszadikszázad.hu
Kapcsolódó rendeletek: A dualizmus korának nemzetiségi politikája
Az 1879: XVIII. t.c. a magyar nyelv tanításáról a népoktatási tanintézetekben
„Szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének elsajátítására, minden állampolgárnak kellő mód nyújtassék, e végből a következő intézkedések állapítatnak meg:”
3. paragrafus
…
„Oly községekben, hol magyar és nem magyar ajkúak vegyesen laknak, akár községi, akár felekezeti, akár egyéb népiskolákban, az 1883-ik évtől fogva úgy rendes, mint segéd- vagy ideiglenes tanítóul csak olyan egyének alkalmazhatók, kik a magyar nyelvet tanítani képesek.”
4. paragrafus
„A magyar nyelv az összes bárminemű nyilvános népiskolákban a köteles tantárgyak közé ezennel felvétetik.”
…
1907-ben A törvény módósul:
„1907. évi XXVII. t.c. a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi hitfelekezeti néptanítók járandóságairól”
17. paragrafus
„Minden iskola és minden tanító … a gyermek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást tartozik kifejleszteni és megerősíteni.”
…
19. paragrafus
„A nem magyar tanítási nyelvű elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv kötelezően … oly mérvben tanítandó, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és írásban érthetően ki tudja fejezni.”
22. paragrafus
„1. A községi elemi népiskolai tanító fegyelmi vétséget követ el:
a/ ha a magyar nyelv tanítását elhanyagolja …
b/ ha az iskolában a kormány által eltiltott, vagy a … miniszter által nem engedélyezett nyelvet, tankönyveket vagy ilyen taneszközöket használ.”
Hévízi Józsa: Autonómia-típusok Magyarországon és Európában. Püski, Budapest, 2001. 244-246. p.
Zólyom vármegye közgyűlésének felirata nagyrőcei, túrócszentmártoni és znióváraljai szlovák gimnáziumok megszüntetése illetve teljes átalakítása tárgyában (1874. április 15)
„Köztudomású dolog: hogy e nemrég óta fennálló gymnasiumok olyan czélból alapíttattak, hogy a pánszlávizmus a felvidék hazáját szerető tót lakossága között a közép tanodák útján nagyobb sikerrel terjesztessék; tudja mindenki, mily hazaellenes szellem uralkodik ezen tanintézetekben; tudja mindenki …, hogy a bennük tanuló ifjúság szellemi kiképeztetése teljesen el van hanyagolva, s csak a pánszlávizmus terjesztésére van bennük a fő súly fektetve; tudja mindenki, hogy az ifjú, aki a nevezett tanintézetek egyikében akárcsak néhány évet töltött, onnan, mint a magyar haza elkeseredett ellensége kerül ki.”
Kemény G. Gábor (szerk.): Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. I. kötet. 1867-1892. Budapest, Tankönyvkiadó, 1952. 426. p.
Barton József tankerületi főigazgató jelentése a znióváraljai római katolikus gimnázium elleni vizsgálatról (1874. május 25.)
„Az előadottakat összevéve kiderül, hogy a znióváraljai gimnázium a tót nyelvet a magyar eléjébe teszi; hogy a magyar nyelvet a felsővidéken idegennek nevezi; hogy abban magyar nemzeti hazafias szellem nem található. Ezen három pontra, melyet a túrócz megyei tanfelügyelővel, a znióváraljai képezde igazgatójával, Sebeszta tanárral, Paulovics esperessel mint vizsgálatom eredményét közöltem, valamennyien kijelentették, hogy ezeknél többet ők sem volnának képesek felhozni s bizonyítani.”
Kemény G. Gábor (szerk.): Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. I. kötet. 1867-1892. Budapest, Tankönyvkiadó, 1952. 442. p.
A Ménesi úti Eötvös Kollégium avatóünnepsége Eötvös Loránd és Wlassics Gyula jelenlétében, 1911.
„A nemzetiségi törvény által engedélyezett szlovák anyanyelvi középiskolai oktatás felszámolását a kiegyezés kori magyar kormányzatok végleges állapotnak tekintették és a későbbiekben is minden esetben megakadályozták a szlovák városok, egyesületek, felekezetek iskolaalapítói kezdeményezéseit.”
Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés – magyar nemzetiségi politika 1867-1918. Kalligram, Pozsony, 1995. 105. p.
„Ezzel egy időben új hulláma kezdődött a magyarosításnak, amely Apponyi hírhedett 1907-es törvényei által a népiskolai hálózatot is elérte. A törvények gyakorlatilag magyarosításra kötelezték a tanítókat. Magyarul tanítottak a felekezeti iskolákon, s magyarul kellett tanítani a hittant is. Ezek a törvények az iskolaügy magyarosításának a csúcsát jelentették.”
Šaplovič, Dušan – Kiraj, Viliam – Kováč, Dušan – Lipták, Ljubomir – Lukaka, Ján: Dejiny Slovenska. AEP. Bratislava, 2000. 210 p.
„Az 1879: XVIII. törvénycikk egyik pontja kimondta: „A magyar nyelv az összes bárminemű nyilvános népiskolákban a köteles tantárgyak közé ezennel felvétetik.” Ez ellen a törvény ellen is felháborodottan tiltakoztak a nemzetiségek, holott ez semmilyen jogukat nem sértette. Valóban, miért is lenne elítélendő, ha egy ország megköveteli a területén élő népektől, hogy annak az országnak kizárólag az igazgatási nyelvét értsék?”
Ács Zoltán: Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. Kossuth, Budapest, 1996. 167. p.
