Hogy jutott hozzá, hogy nem – azt nem tudhatjuk, – de bizonyos, hogy Miklós a gyermekvilág előtt a legnépszerűbb szent az egész kalendáriumban. Jövetelét örvendezve várják, mert Mikulás, ha jön, nem jön üres kézzel. Diót, mogyorót, almát, czukrot rejteget tarsolyában s nem fukarkodik vele, hanem kiosztogatja azoknak, a kikről tudja, hogy örömet szerez vele nekik.
Akárhova megy is, mindenütt alkalmazkodik az ottani viszonyokhoz. Falun egyszerű alakban, egyszerű ajándékokkal jelenik meg. Ajtó se nyílik, ablak se zörren, éjszaka mégis besurran a gyermekszobába, vigyáz, hogy a hosszú szakálláról lehulló hó fel ne ébressze az alvókat, nehéz csizmái kopogása meg ne ijessze őket.
Nagyon csendesen, lopva csempészi az ablak párkányára, vagy az ágy mellé szépen kikészített czipőcskékbe ajándékait s aztán eltünik. Siet nagyon, mert töméntelen sok a dolga ezen az éjszakán, – aligha is győzné, ha nem volna ideje kipihenni magát utána egy egész esztendeig. A hány ház a faluban, mindbe betekint, de még a városokba is el kell jutnia, mert ott is vannak ám gyermekek, a kiknek ő jó barátja.
Itt azonban már fölhasználja, mint mondani szokás, a modern kor vivmányait, mert azok nélkül el se tudná végezni a dolgát annyi ezer meg ezer házban. Talán még villamoson is jár, hogy gyorsabban menjen a dolog.
Legelsőben azonban, már egy-két héttel a nagy nap előtt, sorra járja a czukrászok, fűszerkereskedők, játékszeresek boltjait s letétbe helyezi náluk ajándékait: a csemegét, játékot, nagy vörösnyelvű fekete krampuszokat, melyek falun legfeljebb ha aszalt szilvából vannak összeróva, a városban azonban – a haladó kor kivánalmaihoz mérten – csokoládé a testük, vagy legalább is jóféle czukorka rejlik a puttonyokban.
Modern Mikulás
Eddig a jó öreg Mikulást nagy bottal kezében, hatalmas csizmában, gyalogszerrel láttuk jönni a jó gyermekekhez. Most a modern kor gyermekei előtt már Mikulás apót is modernizálják. A nagy világvárosokban, motoros kerékpáron, automobilon, sőt repülőgépen is ábrázolják, amint Mikulás bácsi ajándékot visz a gyermekeknek.
Miklós nap Magyarországon
Az 1900-as évek előtt a városokban és a falvakban Miklós napon, december 6-án a fiatalok házról házra jártak és ijesztgettek. Hosszú láncokat csörgettek és meg is verték a járókelőket. Ezen a napon az emberek még a házakból sem szívesen mentek ki. Ebben az időben a karácsonyra való készülődés háttérbe szorul ezen a napon, és a hangsúly a gonosz elűzésére terelődött. A 18. század végén a gyermekek ijesztgetése miatt ez a néphagyomány betiltásra került, mert abban az időben nem a pirospozsgás kedves Mikulás járt hozzájuk házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető ” Láncos Miklós “, aki egyszerre jutalmazott és büntetett is.
Láncos Miklós a legelterjedtebb nézetek szerint Odin germán főisten továbbélése, akiben a jó és a rossz kettőssége mutatkozik meg a december 6-i szokásban. Jóságos alakja ajándékokat osztogat, míg büntető része ijeszteget.
A ajándékot hozó kedves, mosolygós Mikulás a városokban a 19. század végén jelent meg először és egyre jobban összemosódott Szent Miklós személyével, de amíg a 19. század végén a lexikonok még a püspök munkáját emelték ki, addig a 20. század első felében már jótékonysága került a középpontban. Mára pedig már szinte csak utóbbiról emlékeznek meg.
A mai Mikulás
Míg korábban a Mikulás a legenda szerint a mennyben élt és onnan figyelte segítőivel ( manók, angyalok és krampuszok ) a jó gyerekeket, addig mára a Jóságos leköltözött Lappföldre és rénszarvasok húzta szánján járja be egy éjszaka alatt a Földet, hogy az arra érdemes gyermekeknek ajándékot adjon.
Devecsery László: Jön a Mikulás
A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.
Már csak egyet kell aludnunk és megérkezik a Mikulás!
Szerintem kicsik és nagyok egyaránt várják eme napot! Kívánok hát Mindenkinek Szép Mikulás napot; a jó gyerekeknek csokit-diót-mogyorót és mindenféle jót, no meg egy kis ajándékot! A „nagy gyerekeknek” pedig kívánom, hogy élvezzék ki gyermekeik örömét, a varázs perceit és ha még ők is kapnak egy kis ajándékot, az lesz aztán a csuda jó!
