A Svájci Gárda

A világ legkisebb hadserege. Az egész világon ismerik a pápai szertartásokon, vagy a Vatikán kapuinál szolgálatot teljesítő festői egyenruhájú svájci gárdistákat. A reneszánsz megjelenés nem operetthadsereget takar, hanem a kor kihívásainak megfelelően felkészített haderőt, amelynek tagjai az elmúlt fél évezred során nem egyszer ontották vérüket Szent Péter mindenkori utódáért. Az idestova 510 éve megalakult Pápai Svájci Gárda tagjai nemcsak kinézetükben különböznek más katonáktól. Képességeiket a keresztény üzenet szolgálatába állítják, amelynek hirdetése ugyancsak megkívánja a Gárda jelmondatában szereplõ bátorságot és hűséget.

A pápai udvar egykorú krónikása, Johannes Burckhardus örökítette meg feljegyzéseiben a Pápai Svájci Gárda megalakulásának pillanatát, amely szerint 1505 szeptemberében 150 önkéntes Kaspar von Silenen luzerni nemes vezetésével indult gyalogosan Luzernből Rómába, hogy felajánlja védelmi szolgálatait a pápának. 1506. január 22-én a 150 svájci zsoldos a Porta del Popolón át vonult be Rómába, ahol a pápa a Szent Péter-bazilika loggiájáról megáldotta őket.

 

Tevékenység és szervezeti felépítés 

 

Ma a 120 fős alakulat ezredesi rangú parancsnokát további hat főtiszt segíti, köztük az alezredesi rangot viselő tábori lelkész is. Ők mind a svájci hadsereg hivatásos állományából kerülnek ki. 

 

A parancsnok felelős a Gárda általános irányításáért, és kifelé képviseli az alakulatot. A tábori lelkész naponta szentmisét celebrál a Gárda saját kápolnájában, és évente lelkigyakorlatot szervez számukra. Munkájához tartozik a kulturális élet szervezése is. Az őrnagy vezeti a harmadik alegységet, amelybe a gárda 10–15 fős zenekarának tagjai vannak beosztva, és ő tartja a kapcsolatot a vatikáni hivatalokkal. A százados a német nyelvűekből álló első alegység vezetője és logisztikai főnökként minden adminisztratív és logisztikai feladat hozzá tartozik. 

A gárdisták tevékenységének túlnyomó része a Vatikánváros kapuinál adott őrszolgálatból áll. A vatikáni rendőrséggel együttműködve ellenőrzik a forgalmat, és felvilágosítással szolgálnak az érdeklődőknek. A nagyközönség számára a leglátványosabb feladatuk a díszőrség, ami azonban csak munkájuk kisebb részét teszi ki. A pápai miséken és kihallgatásokon a pápai trón körül állnak, továbbá jelen vannak külföldi állam- és kormányfők, valamint külügyminiszterek és nagykövetek fogadásakor. Díszegységük felsorakozik a Szent Péter téren a hagyományos karácsonyi és húsvéti Urbi et Orbi áldás alatt is. A szentmisék és általános kihallgatások alatt a gárdisták részt vesznek a rendfenntartásban is: irányítják a tömeget, biztosítják a rendet. Az ő kizárólagos feladatuk a Szentatya testi épségének közvetlen védelme, amiről civil ruhás tisztjeik gondoskodnak. Őket látni a pápamobil, vagy a nyitott terepjáró mellett haladni, és két tiszt a külföldi utakra is elkíséri a pápát. 

 

Minden gárdistának le kell előbb töltenie otthon a kötelező katonai szolgálatot, így aki gárdistának jelentkezik, már megfelelő katonai alapképzettséggel rendelkezik. További feltétel a svájci állampolgárság, a 30 évesnél fiatalabb életkor, a nőtlen állapot, a 174 centimétert meghaladó magasság és a legalább középfokú végzettség. 

A gárdisták gyakorló katolikusok, akiknek gyakran már a felmenőik is a pápát szolgálták, mert hagyományosan ugyanarról a környékről érkeznek. Először két évre szerződnek, amit aztán meg lehet hosszabbítani. Az első két év során – elsősorban a szűkös elhelyezési körülmények miatt – megkívánják tőlük a nőtlenséget, utána, amennyiben meghosszabbítják szolgálatukat, családot is alapíthatnak. 

 

A gárdisták kevés szabadidejüket művelődéssel és sporttal töltik. 1975. óta saját labdarúgócsapatuk van, az „FC Guardia,” amely nemcsak más svájci csapatokkal játszik barátságos mérkőzéseket, de részt vesz a vatikáni bajnokságon is, ahol hagyományos ellenfelük a vatikáni rendőrség csapata. A gárdisták rendelkezésére áll egy jól felszerelt tornaterem is, de például futni a vatikáni kertekbe járnak, úszni pedig valamely római egyházi intézmény uszodájába. 

A svájci gárdisták eredetileg a mostani VI. Pál- terem közelében található Németek Temetőjébe (Camposanto Teutonico) temetkeztek, amelynek templomában első parancsnokuk képmása is meg van örökítve. A XVII. századtól a Szent Anna- kapu melletti, ma már nem létező Szent Pellegrinus- templomot használták. Jelenleg a laktanyájuk melletti, 1568-ban számukra épült Szent Márton- és Sebestyén- templom az övék. A gárda védőszentjei Márton és Sebestyén katonaszentek, valamint hazájuk egyik patrónusa, Flüei Szent Miklós. 

A gárdisták temetője

A vatikáni jog szerint a Pápai Ház prefektusától függő Svájci Gárda katonai alakulatnak számít. Mivel azonban svájci törvények tiltják a külföldi katonáskodást, a helvét kormány a gárdát hivatalosan rendőri erőként ismeri el, hogy állampolgárai szabadon vállalhassanak benne szolgálatot, igaz csak magánemberként.  VI. Pál pápa 1970-ben megszüntette a Nemesi Őrséget és a Palotaőrséget, így a Svájci Gárda maradt a Vatikán egyetlen fegyveres testülete.

Bár történelmi születésnapja január 22., a „Sacco di Roma” alatt tanúsított önfeláldozó hősiessége emlékére a Pápai Svájci Gárda valódi ünnepe május 6. Ekkor tesznek esküt az apostoli palota Szent Damasus udvarán az új gárdisták, hogy ha kell életüket is feláldozzák a pápáért.

 

Egyenruha és fegyverzet 

 

Tartja magát a legenda, miszerint a svájci gárdisták színpompás egyenruháját maga Michelangelo tervezte. Valójában az első gárdisták ruhájáról csak annyit lehet tudni, hogy valószínűleg nem különbözött a korabeli katonákétól. Természetesen a pápa színeit és jelvényeit viselték, minthogy öltöztetésükről ő gondoskodott. A jellegzetes reneszánsz katonaruhák feltűnnek a pápai palota Raffaello által készített velük egykorú freskóin is („Stanze di Raffaello”). Később az egyenruha sokban átalakult, főleg a sisak igyekezett mindig követni az adott kor divatját. Ennek ellenére a hagyományos elemek is megmaradtak. 

Egyenruhájuk mai formája az 1910-es években alakult ki. Jules Repond parancsnok éppen a Raffaello-freskók alapján rekonstruálta az eredeti viseletet. Az uniformis színei – sárga, kék és piros – az alapító II. Gyula, illetve VII. Kelemen címeréből származnak. Ünnepélyes alkalmakkor a csillogó mellvérthez fehér körgallért, valamint XVI. századi modellt követő, spanyol eredetű morion sisakot öltenek, amit kétoldalt a Gyula pápa címeréből kölcsönzött tölgyfa díszít. Az alabárdosok sisaktaréja piros, a dobosoké sárga-fekete, a tiszteké pedig fehér illetve lila színű strucctollból van. Hétköznap a sisak helyett fekete baszksapkát és egyszerűbb gallért viselnek, a kapuszolgálathoz pedig egyszínű sötétkék egyenruhát hordanak. A parancsnok és a főtisztek gálaegyenruhája hasonló szabású, de vörös, illetve vörös és fekete színű. 

Az alakulat zászlaját egy fehér kereszt osztja négy mezõre. Az elsõ mezőben az éppen uralkodó pápa címere, a negyedikben pedig az alapító II. Gyuláé látható. A második és harmadik mezőt a svájci gárda kék-sárga-piros színei töltik ki. A zászló középét a mindenkori parancsnok címere díszíti. Jelmondatuk: acriter et fideliter (bátran és hűséggel).  A Svájci Gárdának nincs címere.

A gárdisták díszőrségben alabárdot, vagy spontont, illetve hosszú, egyenes kardot hordanak. A zászlót két hatalmas pallost vivő gárdista kíséri. De mivel nem egyszerű díszszázadról van szó, hanem valódi védelmi feladatokat ellátó katonaságról, a gárdisták pisztollyal és géppisztollyal is rendelkeznek. Az utóbbi időben a svájci hadsereg tisztjei külön terrorelhárító kiképzést is biztosítanak számukra.

A gárdisták három alegységbe vannak osztva: az első alegység főleg német, a második alegység francia anyanyelvűekből áll, a harmadik alegységben pedig vegyes anyanyelvűek, valamint a gárda zenekarának tagjai szolgálnak. A Svájci Gárda zenekara tagja a svájci fúvósok szövetségének. A zenekar tíz-tizenöt fős, más katonazenekarokhoz hasonlóan fúvósokból és dobosokból áll.

 

Hagyományőrzés

 

Svájc joggal büszke a Pápai Svájci Gárdára, hiszen fontos része az országképnek. Ezért a gárdisták eskütételére a rokonok és barátok mellett minden évben a svájci kormány és a hadsereg magasrangú képviselői is a Vatikánba érkeznek. A veteránok 1921. óta egyesületbe tömörülve tartják a kapcsolatot egymással és a mindenkori parancsnoksággal, de részt vesznek az újoncok toborzásában is. 

Az utóbbi évtizedben többször is nehézségekbe ütközött a Gárda létszámának feltöltése. Az okok nemcsak a nehéz munkakörülményekre és a szigorú feltételekre, valamint a svájci fizetésekhez képest szerényebb jövedelemre vezethetők vissza. A szekularizáció és a gyermekek számának csökkenése a svájci katolikusokat is elére, így kevesebben voltak, akik közül válogatni lehetett a szolgálat számára. Az utóbbi években a toborzási eljáráson sokat javítottak, így ma már Svájcban külön iroda gondoskodik az utánpótlásról. II. János Pál utolsó napjai, halála és temetése nyomán 2005-ben a világ figyelme egyre inkább a pápaságra irányult. Az elhunyt Szentatya tanúságtétele nemcsak a papi hivatások növekedését hozta az elmúlt évben, de hatására a Svájci Gárdába is egyre többen jelentkeznek. 

 

2005. májusában, megválasztása után nem sokkal XVI. Benedek pápa ezekkel a szavakkal méltatta a Svájci Gárda szolgálatát: „A Pápa személyében ti az egész Egyházat szolgáljátok; fiatalos lendületeteket, életerőtöket és belső frissességeteket az ő szolgálatába állítjátok. Rátok nézve, kedves barátaim eszembe jutnak, amit pápaságom megkezdésekor mondottam: Az Egyház él, az Egyház fiatal.” Ebben a szellemben végzi mindennapi szolgálatát a Pápai Svájci Gárda, amely – Szentatyánk szavaival – „egy kicsiny hadsereg nagy ideálokkal.”

 

 

 

---

---