A Vass Borászat tragédiája

Ibolya-62811

Az irodaház bejárata

Előző cikkünkben a szabadkai „Vass Ádám vendéglő és sörözőről” írtam. Bár a családnév ugyan az, a két család nem állt rokoni kapcsolatban. A Vass testvéreket üzleti szállak kötik Szabadkához, és talán a véletlen lévén a Vass testvérek szabadkai borpincészete kb. 200-250 m volt a Vass Ádám féle vendéglőtől. Vass Elemér a minőségi borok és likőrök jelentős mennyiségét a Vass Testvérektől vásárolta.

Ibolya-32811

 

Vass Jenő és Andor a szabadkai irodában, a háttérben a két titkárnő

A Horgoson lakó testvérek, Vass Jenő (1897-?) és Vass Andor (1905-?)  1926-ban borkereskedelmi vállalkozásba fogtak VASS TESTVÉREK néven. Ekkor már mintegy 2000 kataszteri hold homokon termeltek szőlőt. A Horgosi vasútállomás mellett építtetett két borpincét, amelyekben mintegy 70 vagon bort tároltak. A borpince tulajdonságait illetően egyedi építésű volt és az elsők között volt Európában.  A falak Európa-szerte ritkaság számba menően készültek, úgy hogy állandó 13 C fok hőmérsékletet tartottak a külső hőmérséklettől függetlenül. Présházukban naponta 20 vagon szőlőt sajtolhattak ki. A bort hordókban és palackokban forgalmazták. 1931-32-ben sokat szállítottak Bécsbe, Párizsba és Frankfurtba. Termékeikkel jelen voltak minden jelentős borászati és mezőgazdasági kiállításon ás számtalan elismerésnek és szakmai tekintélynek örvendtek.   Az 1934-es zágrábi nemzetközi szőlő és borkiállításon a Vass testvérek KADARKA bora aranyérmet nyert.

Ibolya-42811

A  Szabadkai borpince

Vállalkozásuk sikeres volt, így több környező városban nyitottak kereskedelmi képviseletet, így Szabadkán is.  Termékeikkel jelen voltak Szegeden, Kecskeméten, Becsén, Újvidéken. A Vass testvérek ingatlanokat vásároltak szabadkán. Szabadkán a kereskedelmi képviselet a főúton, a mai Maksima Gorkog 23 sz. alatt volt, a borpince pedig közvetlenül mögötte. 2 kisebb palota tulajdonosai is voltak amelyek az irodák közelében voltak.

Ibolya-22811

 

A Szabadkai borpince

A II. Világháború már négy éve dúlt és Szabadkát sem kímélte. Azon a szeptember 18.-i napon a mélyen szálló repülők zaja ellenére a munkások időben megjelentek a munkahelyükön. Ez a nap sem különbözött a többitől, csak abban, hogy ez volt az utolsó.  Utolsó munkanap a Vass Testvérek Borászatának, valamint utolsó nap volt több száz szabadkai lakos számára is.  1944. Szeptember 18.-án Szabadka felett nagy robajjal repültek az amerikai bombázók.

Ibolya-52811

Munkások a borászat udvarán

A Maksima Gorkog 23 alatt, a Vass borpincészetben, készültek a borok, pezsgők, likőrök. Ott végezték a minőségi ellenőrzést, csomagolást és tárolást. Az irodák a főutcára néztek. Amikor megszólaltak a szirénák a munkások fegyelmezetten levonultak a borpincébe a hordók között kerestek menedéket. A borpice biztos óvóhelynek tűnt a légitámadás veszélyekor. Mivel az elmúlt napokban számtalan légiriadó volt nem lehetett tudni, hogy bekövetkezik-e a bombázás és milyen intenzitású lesz. A lakosság már hozzászokott a számtalan riadóhoz, szirénákhoz és „vaklármának” tekintették sokan.  Az utcán közlekedő emberek többsége az óvóhelyekre sietett, de sokan csak beálltak a házak bejáratába, vagy meghúzódtak a szárazkapu bejáratokban.

Resize-of-bomb28111

Légifelvétel a bombázásról

Egy idősebb asszony gondolván hogy most sem lesz bombázás, mint az elmúlt napokban nem ment az óvóhelyre, hanem belépett a Vass Borászat kapubejáratába. Ott keresett menedéket ahol pár perc múlva becsapódik a szőnyegbombázás egyik bombája. A szerencsétlen asszony egyike a bombázás áldozatai között.   A munkások és a Vass testvérek sértetlenül túlélték a bombázást, de az irodaház főutcaára néző nagy része teljesen megsemmisült. Fele az épületnek megmarad es több évtizeden át a Jugokoza vállalat székháza volt.

Ibolya-12811

Szállításra elkészített likőrök

Ibolya-72811

Pozsár János főborász

Pozsár János fia, Dezső és Pálffy Ibolya unokája megőrizték a borpince és a Vass fivérek képeit, amelyeket a rendelkezésünkre bocsájtottak. Nekik köszöntően a nyilvánosság először láthatja a borpince részleteit. Nagy sajnálatunkra ezeken a felvételeken és adatokon kívül a levéltárban sem találhatók bővebb adatok.

Ibolya 8

 Ez a kapubejárat már nem létezik, a bombázás során az épület nagy részével megsemmisült.

deziderius

A bombázás után megmaradt épület része, a volt Jugokoza ma

A Vass fivérek, Horgoson épült második borpincéjét, amely a vasútállomás közelében volt, 2001-ben sajnos lebontották.



KOMENTARI

  1. attila kaže:

    tobijen ciket kelene csinalni felteni ismerkedjunk a multal erdekes dolgok.vise ovakvih clanaka bi trebalo objavit jako je interesantno a i da ucimo i vidimo proslost subotice

  2. Mamuzsity László kaže:

    Fantasztilus írás, a gyermekkoromba vitt vissza., köszönöm! A horgosi borpincészet vezetője 1940-től 1965-ig a nagypapám, Burány Árpád volt. A második világháborút követően tudtommal a borpincészetet a NAVIP vásárolta meg, majd emlékeim szerint később a SLOVIN VINO. A fentebb leírt pincére jól emlékszem, szüleimmel és nagyszüleimmel a pincészethez tartozó irodaház vezetőjének fenntartott, hatalmas lakásban éltem. A pincészethez több más is tartozott, pl a jégverem, a kocsiszín – ami később már a kamionok javítóműhelye lett. .A történethez talán annyit hozzá lehet tenni, hogy a Vass testvérek- ahogy azt Ön is jól megfogalmazta- a sikeren felbuzdulva a környező országokba is befektettek, így nyaralójuk volt Dalmáciában, Biogradban, ahova a pincészet munkásait nyaralni, pihenni küldték. A pincészet tőszomszédságában volt – és ma is megvan – a Drah vendéglő, ( ma már más név alatt fut), a másik oldalán pedig a Vajdaság szerte híres Calbert cukrászda.

  3. Iby P. kaže:

    Tisztelt Mamuzsity László Úr,
    Nagyon szépen köszönöm az információt és engedelmével kiegészítem a cikket. Amennyiben van még információja vagy fotóanyag nagyon hallás lennék érte. Nagyra értékelem a segítségét.
    Tisztelettel és köszönettel kívánok Önnek egy kellemes estét

  4. Slavić Karlo kaže:

    Tisztelt Iby !

    A kitűnő cikkhez csak annyit fűznék hozzá, hogy Vas Nándor (anyakönyvezve Ferdinand) 1891-ben született, Vass Jenő pedig 1893-ban, mindketten Zentán. Vass Andort 1944-ben végezték ki Zentán, Vass Jenő sorsa ismeretlen.
    Ők ketten alapították a Vass Testvérek Bor-, Sör-, és Pálinka Nagykereskedése és Ecetgyára Zenta céget. Egyes adatok szerint 1922-ben, más adatok szerint 1926-ban nyitották kirendeltségüket Horgoson.
    A szabadkai cégbíróságon 1929. dec. 29-én “Braća Vaš-Vass-Testvérek” néven két új céget jegyeztek be. Egyiket zentai, másikat horgosi székhellyel. Vass Jenő 1937-ben kilépett a közös vállalkozásból. Először Horgoson, majd Szabadkán (Wilson u. 23.) “Vass Testvérek Borpincészete, Horgos-Szabadka” néven nyitott borkereskedést.
    Vass Nándort 1944 őszén a megtorlások során végezték ki Zentán, Vass Jenő sorsa ismeretlen. Szlávics Károly (Bácsország, 2015/2.45-47.).

OSTAVITE KOMENTAR