Adalék a szabadkai zsinagóga történetéhez (1980.)

A szabadkai zsinagóga (és számos műemlék épület) átka egyben az áldása is. Vagyis a pénz hiánya. Amikor egy-egy agyament ötlet nem születik meg, nos akkor hálát kell adni Teremtőnek/égieknek/a gazdaság állapotának (tegye mindenki belátása és hite szerint), hogy nem volt rá pénz.

 

A zsidó Szabadka most egy megvalósulatlan álmot publikál.

A ZSINAGÓGA ÚJJASZÜLETÉSE

 

Hétfőn este immár harmadszor megbizonyosodhattunk arról, hogy az Életjel nyári — augusztusi — előadásai iránt is nagy érdeklődés nyilvánul meg. Nem kétséges, hogy a szerencsés témaválasztásnak köszönhető ez, hi­szen sokakat érdekel, mi lesz műemlékeink sorsa.

 

Most is vagy százan voltak kíváncsiak arra, milyen terveket dolgoz­tak ki az illetékesek a zsinagóga megmentésére. Erről beszélt egy órán át Béla Duránci művészettörténész és Lévay Endre műépítész a városháza dísztermében, mert a diapozitívek vetítésével egybekötött kétnyelvű előadást — a rossz idő miatt — nem az udvarban, hanem az épületben kellett meg­tartani.

 

Az előbbi a zsidó templom műemlék jellegéről beszélt. Egyebek kö­zött elmondotta, hogy alig egy év alatt épült fel, s 1902 októberében adták át rendeltetésének a Jakab Dezső és Komor Marcell tervezte zsinagógát, amelyet nemrég nem azért nyilvánítottak műemlékké, mert ornamentikája egyedülálló, hanem mert szerkezete újszerű, s mert társadalmi jelentősé­ge van.

 

Ha kíváncsi a cikk végére, keresse fel A zsidó Szabadka oldalát: link.



KOMENTARI

  1. […] Adalék a szabadkai zsinagóga történetéhez […]

OSTAVITE KOMENTAR