Akit elfeledtek – Hegyi Aranka

Színművész, operett- és dalénekesnő. Édesapja, Hegyi Poldi (Poldi = a Lipót becézett alakja) nem csak Szabadka, hanem egész megyeszerte híres cigányprímás, aki mestere a hegedülésnek; találkozik egy híres és nemes család leszármazottjával, egy gyönyörű ifjú hölggyel, akit végül feleségül vesz. Az ifjú asszony felmenői mindenféle módon tiltakoznak a házasság ellen. A frigy hatására a leány családja vagyonából és nevéből is kitagadja. Aranka, közös gyermekük, 1855 május 25.-én születik meg Szabadkán, az ottani közokiratok alapján ez állítható; és nem Pesten, ahogy egynémely lexikon ezt taglalja (Pest városába csak később kerül).

 

Hegyi Poldi, az édesapa tüdőbajban, igen fiatalon meghal. Temetésén megjelenik a megye talán valamennyi prímása, és hatalmas ünnepség közepette óriási tömeg kíséri utolsó útjára. Az árván maradt ifjú feleség és a kis Aranka mindenféle megélhetés nélkül marad. Az éhezés elől Herczenberger Sándor, édesapjának egy prímás-kollegája menti meg az árvát; magához veszi a gyermeket, ám neki magának is nyolc gyermeke van, kevés élelem jut Arankának. Hosszas egyezkedést követően Herczenberger Sándor Aranka keresztapjához, a Pest városában élő Sárközi Ferenc- főváros-szerte híres prímás- családjához adja gondozásba a vézna kisgyereket.

 

Gyermekkorát tehát Aranka édesanyjától távol, apa nélkül tölti Pest városában. Jórészt cselédkedik, amolyan kiscseléd az élelemért és a szállásért, egyebek mellett Sárköziéknél. Munka közben gyakorta dalol. Egy alkalommal fültanúja lesz a házuk egyik lakója, aki a tehetséges leánygyermek képzését javasolja az egyébként gyermektelen Sárközi házaspárnak. . Tehetsége korán feltűnt, előbb – a Nemzeti Színház balettiskolájában – táncolni, majd énekelni tanult. Beíratják- jó hangjára való tekintettel- a Színiakadémiára. Aranka visszahúzódó, bátortalan kislányként nem találja azonban ott a helyét, és egy napon eltanácsolják az iskolából. Ekkor Sárköziék elviszik a környék jónevű zenetanárához, Fehérváry kisasszonyhoz, ő foglalkozik a továbbiakban a gyerekkel. A színiakadémiai eltanácsolása ellentmondásos dolog így utólag is, mert amíg Aranka odajár, a vendégeknek büszkén mutatják énektudását, ám vézna alkata miatt sokszor éri bírálat. A végeredmény az, hogy érdemben Fehérváry kisasszony csiszolja tovább énekhangját, ugyanakkor továbbra is az Akadémián javítják tánctudását, mozgásórákat vehet, valószínű Fehérváry kisasszony közbenjárására.

 

Aranka tanul, és a tanulás mellett dolgozik, segít Sárközinének, akinek szódavizes bódéja van az Erzsébet téren. Itt a dézsákat és az üvegeket mossa naphosszat. Ezen túl még- a tandíj fejében- az énekiskolát takarítja. Igen nagy erőfeszítést kíván a gyermeklánytól az, hogy a megélhetését, tanulásának feltételeit biztosítsa magának, és talán ez ad erőt számára, hogy iskoláiban átlagon felüli eredményeket érjen el. Ez a túlfeszített életritmus azonban szokatlan abban a korban, és némiképp meg is bosszulja magát, mert Aranka megbetegedik. A felépülésekor ébred rá, hogy hangszálait- a betegség egyik szövődményeképp- kór támadja meg. Hosszú, kitartó és gondos orvosi kezelésnek köszönhetően jön rendbe végérvényesen a hangszála, és aztán ismét a régi fényében csillog hangja. Egy napon Fehérváry kisasszony felviszi Arankát Rákosi Jenőhöz, a Népszínház akkori igazgatójához. A direktor a meghallgatást követően szerződést ajánl a Népszínházba: egy kikötéssel. Feltétele, hogy gyakorlatszerzés céljából néhány esztendőre vidékre szerződjék le. Rákosi közbenjárására egy évadra leszerződik 1873-ban az Aradi Gerő színházigazgató vezetése alatt álló szabadkai színházhoz. Énekes- táncos színésznőként kezdi pályafutását, és rövidesen Szabadka kedvencévé válik hajlékony, karcsú szépségével és gyönyörű hangjával. Hogy igazából Rákosi Jenő csak le akarja-e rázni, nem tudni, egy biztos, idővel megfeledkezik a tehetséges énekes-színésznőről, és könnyelmű ígéretéről. Mígnem egyszer csak hírek érkeznek Hegyi Aranka szabadkai sikereiről. Rákosi Szidi személyesen jár utána, majd- amikor megalapozottnak véli a híreszteléseket- javasolja bátyjának Hegyi Aranka Népszínházba történő szerződtetését. 1880 őszétől a Népszínház tagja.

 

 

A természet elhalmozza mindazzal, ami diadalt szerezhet neki ezen a hazai színpadon. Királynői termete karcsú és hajlékony, alakja tökéletes, vonalai klasszikusan szépek. Feje valóságos cigányfej, szemében perzselő hév, ajka érzéki, mosolya megejtő, és varázslatosan kedvessé teszi arcát. Fekete hajának dús koszorúja harmonikus egységet alkot egész lényével. Róla mintázza egyébként Stróbl Alajos híres Táncosnő címet viselő szobrának alakját, amely oly sokáig a Vigadót díszíti. Hangja tiszta, képzett hang, és varázsa van énekének; lélek lakozik torkában, amelyhez fogható akkoriban a hazai színpadokon alig-alig akad. Azonban, ahogy Schöpflin Aladár mondja, Hegyi Aranka legfőbb ereje nem pazar szépségében és nem is énektudásában rejlik, hanem játéka az, amely legfőbb erénye. Rabul tartja a nézőt, minden mozdulata mögött felsejteni azt a ritka magabiztosságot, hogy szinte mindent tud, amit a színpadról érdemes tudni. „A legkicsapongóbb duhajság éppúgy természete, mint a legszendébb pirulás.“ Eredeti magyar talentum, akinek pályaindulása egybeesik a hazai színházi élet új korszakával, és sikereivel fontos részévé válik Budapest visszamagyarosításában. A zenés színház hatalmas közönségsikere Blaha Lujza és Pálmay Ilka mellé emeli, és magyar énekhangjával divatba hozza ismét a nemzeti érzéseket, visszahódítva a közönséget a Nemzeti Színház zenés tagozatához, a Népszínházba.

 

 

A népszerűség nem szédíti el, pontosan tudja honnan jött, és ezért minden sztárszokástól mentesen él sikerei csúcsán is. Egyszerűen jár, kerüli a nagy nyilvánosságot- s mert neve csak premierek, valamint az egyre elismerőbb kritikák révén kerül forgalomba-, ritkán és kevesebbet beszélnek róla, mint pályatársnőiről; s a bulvárújságírás szemszögéből nézve nem hírértékű az élete, keveset „sajtóznak“ róla, amit ő személy szerint egyáltalában nem bán. Könnyed, kedves táncmozdulatai- szépségével párosulva- a közönség kedvencévé teszik, majd húsz esztendőn keresztül. Muzikalitása és átérzett játéka miatt a jelentősebb zenés operett művek ünnepelt primadonnájaként a kor egyik nagy magyar sztárja.

 

Nyári szabadságait, ha megteheti, mindig Palicsfürdőn tölti. Kedves emlékeket ébreszt benne e hely, és egy ilyen alkalommal ismerkedik meg a szabadkai építészmérnökkel, Farkas Károllyal. Az ismeretség hamarosan jegyben járáshoz vezet, majd pedig az 1885. július 6- án bekövetkező házassághoz. Így nem csak születése kapcsán, hanem házassága révén is erősen kötődik Szabadkához. Ha meghívják szerepelni a szabadkai társulathoz, mindig a legnagyobb örömmel utazik. Ilyenkor rendszerint „hivatalos küldöttség“ várja a pályaudvaron. A város legszebb hintaján kocsizik szálláshelyére. Két leánygyermeke születik e házasságból, azonban a férjével viszonya rövidesen megromlik, házassága zátonyra fut. Két esztendő múlva már külön élnek férjétől. Lili nevelése hárul első sorban Arankára, az idősebb Irént férje nagyszülei nevelik egy darabig, majd mindkét gyermek az édesanyához kerül a fővárosba. Hegyi Aranka betegségének előrehaladtával később Bécsbe, egy zárdába helyezi el gyermekeit, majd Aranka halála előtt nem sokkal elkerülnek onnét a lányok, és anyjuk halálát követően visszakerülnek Szabadkára.

 

Ám sikerei magánéletére már korántsem sugároztak ki. A megoldatlan színházi helyzetek- számosan ellenszenvvel viseltettek irányába, épp sztárgázsija kapcsán- , valamint az egyre erősödő betegsége következtében is kevesebb szerepet vállal. Bántják, és zavarják a házon belüli furkálások és irigységek. Mind Pálmay Ilkával, állandó partnerével, mind Blaha Lujzával rendkívül harmonikus viszonyban van. Bár mindannyian primadonnaként szerepelnek, soha sem törekednek egymás rovására sikerhez jutni. Tisztelik egymás sikereit, és éppúgy örülnek a másik remek estjének, mint a sajátjuknak. Ez a szemlélet valahogy kihal a későbbiekben a színpadokról, és felváltja az a fajta sztárkultusz, amely csak valakinek a kárára tud sikert elérni, amely irigységből táplálkozik.

 

Kezdődő köszvénye és gyomorpanaszai kapcsán hónapokig tartó ápolásra szorul. Hegyi Aranka nem kíméli magát, hangszálait sem. Valósággal aranykorát éli. Átlagosan 6-8 hetente új betanulással jelentkezik, újabb és újabb zenés darabokkal. Jószerivel akkortájt az operett-műfaj egyik legfontosabb csillaga Pálmay Ilka, s a lassanként felzárkózó Küry Klára mellett. Hegyi Aranka köszvényéből fakadóan alig tud járni. Gyakorta ül, vagy fekszik, amitől korábbi szálfa vékony termete aránytalanul megváltozik, kiterebélyesedik. Emiatt szerepeinek jó részéből kikerül. Színpadi mellőzöttsége pedig lelki gyötrődéséhez vezet, amelyet még súlyosbít, hogy férje elhagyja, és gyerekei nevelésében teljesen magára marad. Az erősödő depresszió napokra a lakásban marasztalja. Elhanyagolttá válik, és mondják, amikor néhanap lomposan, bicegve végigmegy az utcán, az emberek ügyet sem vetnek rá. Csak amikor ágynak dönti a kór, jelennek meg az egykori pályatársak és barátok.

 

Betegségéről a közönség nem tud, néhány közeli barátjának sem beszél erről. Ők pedig együttérzésből nem hozzák szóba. Panasz nélkül járja magányos kálváriáját. Néha fakad csak ki a legközelebbi barátai egyikének- másikának. Fél évvel a halála előtt például egy kúrán vesz részt Korytnicán, az alkalmazott vízkúra során megcsúszik a medencénél a lépcsőn, és járóképtelenné válik öt napra, majd bot-támasszal tud ismét járni. Augusztus 26- án egy gyermekünnepélyen vesz részt helyben, aztán: „… a fájdalomtól összeestem. Négy orvos volt jelen, bevittek és megvizsgáltak, vérömlést és ínszalagszakadást állapítanak meg,. Az ötvennegyedik születésnapján lányai és kolléganője, Csatay Janka hármasban járnak neki kékvókot, és valcert táncolnak, hogy felvidítsák a haldoklót, de csak együtt sírás lesz a dologból a végére.

 

 

Öt hónapja, hogy szívbaja ágyba döntötte, öt hónapja fekvő beteg, és tudatában van annak első perctől kezdve, hogy az ő bajára nincs gyógyszer, az ő jóságos szívét nem lehet megfoltozni. A betegségéről se tudtak sokan, vagy ha úgy tetszik, nem akartak tudni. A beteg ember teher mindenkinek, hátha még segíteni is kellene rajta. Csak ma reggelre, amikor híre ment, hogy Hegyi Arankát egyéb baján kívül erős láz gyötri, és szívbaján kívül tüdőgyulladást is kapott, akkor újsághír nyomán kezdtek jelentkezni a jó emberek, akiknek csodálatosképpen nem hiányzott Hegyi Aranka már öt hónapja.

 

Tóvölgyi Elemér dr. hamarosan kollégája segítségét kéri, és az utolsó napokra már Tauszk Ferenc tanárral együtt látják el Hegyi Aranka orvosi felügyeletét. Otthonából a városmajori klinikára szállítják, ahol a második emelet, 23-as szobájában hajtotta végleg álomra fejét, éjfélkor. Két szolgálattevő apáca fogja le a szemét. Surányi dr. igazgató és Lázár alorvos megállapítják, hogy bevégeztetett, majd szólnak a folyosón tartózkodó leányának, Farkas Lilinek, aki az események megelőzően már jó néhány hónapja Szabadkán él a nagyszüleinél Irén testvérével egyetemben, most a fővárosban tartózkodnak mindketten, anyjuk halála idején. „…nem akarom, hogy a lányom színésznő legyen“ – mondja a körülötte állóknak utolsóként, és a színpadon kabalaként gyerekkorától fogva vele levő feszületet a szájához emelte még utoljára… – és úgy történt, ahogy kívánta. Egyik gyermeke sem választotta ezt a hivatást.  Aművésznő 1906. június 9.-én  Budapesten távozott az élet szinpadárol.

Hegyi Aranka temetése

 

A Magyar mővészvilág abban reménykedett hogy talán 2006-ban, amikor Hegyi Aranka halálának 100 évfordulóját ünnepelték, szülővárosában Szabadkán elneveznek utcát a város nagy szülöttjéről. A város  nem hogy megemlékezne hanem teljes mértékben elfelejtette szülötjét.

 

A sajtó akkor így vélekedett a múvésznő haláláról:

 

Ha igaz, hogy a szinész elérte a maga művészete legnagyobb dicsőségét, ha életében sok tapsot és halála után szép temetést kapott: akkor a dicsőség Hegyi Arankának semmivel nem maradt adósa. Annyi tapsot kapott életében, mint a primadonnák közül is kevesen, olyan temetése volt, mint egy fejedelemnek és annyi koszorú, annyi virág borította a koporsóját, amennyi elegendő nem egy koporsó, hanem akár egy életútjának földiszitésére.

 

Látszólagos kegyetlenségében is kegyes volt hozzá a sors. Van az életben egy elkerülhetetlen és kegyetlen bizonyosság, a mely senkinek se öröm, de egy primadonnának a halálnál is keservesebb. A megvénülés. Hegyi Arankát ettől a keserűségtől megkimélte a végzete. Nem kellett megöregednie.

 

Nem érte meg minden szinésznő legnagyobb szomorúságát, hogy túlélje az utolsó szál virágot, a melyet neki hódolni kötöttek bokrétába. Neki még termett virág a földön akkor is, ha életben marad. A mi tehát halálában veszteség, nem az ő pályafutásának, életének és dicsőségének vesztesége, hanem vesztesége a művészetnek és a közönségnek, melyet szolgált.

 

A hivatottak, az igaziak közül való volt, a kik a kiválasztott egyéniség nemes kisugárzásával töltik meg hivatásuk kereteit. Az ilyen egyéniség természete nehezen határozható meg, mert elsőrendű erénye épen az, hogy minden új alakjában, mindig új vonásokat mutat. De folyton másulván, minden köntösében megmaradnak, frissen ragyognak megkapó vonzó és lebilincselő tulajdonságai.

 

Hegyi Aranka legerősebb ilyen tulajdonsága a báj volt, ez a nemes érték, a mely soha sem kap rozsdát. De benne volt a szavában, a mozdulatában, minden szinpadi cselevésében és finommá tette mindazt, a mit mondott vagy csinált a deszkákon.

 

Nem csoda, ha nagyon szerették, hiszen száz alakban érdemelte ki ezt a szeretetet, és nem csoda, ha nagyon megsiratják, hiszen száz bájos, finom,vonzó szinpadi alak hanyatlott vele sírba. Még csak ötvenegy éves volt: egy életnek rövid, de az ő nemes művészete meg tudta szerezni benne egy teljes élet minden szép dicsőségét.

Forrás: www.szineszkonyvtar.hu, www.mek.oszk.hu

---

---