Hol volt hol nem volt a Kárpát-medencében, messze, messze, de nem ám az üveghegyen túl, hanem annak ölelésében, ahol ember nem járhatta, ló nem tapodhatta partjait megtelepedet a magyarság.
Honfolgalás
Szép ország, nagy ország volt Magyarország, büszke a népére különbséget nem téve. A magyar zászló égisze alatt harcolt nagy Magyarország összes nemzetisége, horvát, szerb, likai, ruszin, szlovák, sváb, dicsőítve és messze földre víve a bátor magyar nép hírét.
Szent István a Fiumei kikötőben
Mindenképpen fontos beszélnünk a dicső magyar hajózásról, a Fiumei kikötőről és szinte ismeretlen tényezőről hogy a Magyar Királyság hajógyáraiban sok hajó készült, mint pl. a TURUL, PANDUR, CSIKÓS, RÉKA, VELEBIT, DINARA, TÁTRA, CSEPEL, BALATON, ADRIA, LIKA, TRIGLAV és ORJEN nevű romboló hajók és természetessen sok kereskedelmi hajó is. A magyar hajóipar legnagyobb büszkesége a SZENT ISTVÁN csatahajó volt. 1910-ben Fiume, a Révay Lexikon szerint az 50.000 lakosú város (a fiumei környéki egyéb települések nélküli adat) 49%-a volt olasz ajkú (24.212 fő); 25,9%-a horvát ajkú (12.926 fő); 13% magyar (6.493 fő) és 4% német (2.135 fő). Olasz többségű város volt, 4 kultúra metszéspontjában (1. olasz, 2. magyar, 3. szláv, 4. német), olasz hivatalos nyelvvel. Fiume magyar kormányzója volt felelős a nemzetgazdasági jelentőségű beruházások-, és tengeri kereskedelmi egyezmények betartatásáért – míg a város belső ügyeit a választott olasz polgármester irányította. (A mindenkori polgármester választásokon nyerte el székét – de a magyar király nevezte ki.) 1913-ban a legénységi állományból legtöbb horvát (31,3%), utánuk a magyarok következnek 20,4%-kal, majd németek 16,9, az olaszok 14,4, majd a csehek10,6 % aránnyal! Mind magyar állampolgár volt. A Magyar Korona Országai hivatalosan a Magyar Királyságból, Horvát- Szlavón-országból és Fiuméből álltak. A tiszti beosztás elnyerésének alapfeltétele volt a tiszti iskola elvégzése. A hivatalos nyelv az olasz volt. A Marine Akademie tantárgyai közt szerepelt a német, olasz, angol, anyanyelv és egy monarchia nyelv és irodalma, földrajz, szaktantárgyak stb. Az összeomlás után nagy volt a káosz a magyar tengerészet körében. Sokan internálva voltak a semleges országokban, vagy fogságban, az Antant-hatalmak táboraiban Szicíliától a legtávolabbi gyarmatokig. Mások a népszövetségi lobogó alá vitt hajóinkon folytatták munkájukat, s voltak sokan, akik a csonkára szabott anyaország munkanélküli seregét gyarapították. A külföldön rekedtek közül sokan soha nem tértek haza. Eltűnt tehát a magyar lobogó az óceánokról, eltűntek a magyar hajók és magyar tengerészek, csak tengerészeink már más állampolgársággal járták a világot idegen kézre jutott hajóikkal. A Monarchia felbomlása után a köztisztviselők visszatértek Magyarországra. Az ügyvédek, orvosok, mérnökök és egyéb foglalkozásúak közül maradtak még és megpróbáltak alkalmazkodni az új helyzethez. A korábban jelentős számú magyarság tovább fogyatkozott és a második világháború után már csak jelképesnek lehet tekinteni a számarányukat, mely az összlakosság kevesebb, mint 1% teszi ki. Feledésbe borultak a Fiumei kikötőben büszkélkedő magyar hajók, és a Magyar tengerészet és tengerészek. Trianon után fokozottan kezdték kihangsúlyozni a burgenlandi, erdélyi, vajdasági, horvátországi, likai stb. magyart.
Adria
A hajdani magyar jelenlét sok helyen persze már a múlté. Igaz ugyan hogy a Zadári telefonkönyvben 60 magyar családnév olvasható, de az önkormányzati választásokon nem tudtak képviselőt választani, mert ahhoz legalább száz magyar szavazat kellett volna. A nyelvet, a kultúrát már csak az a tucatnyi idős ember őrzi, aki eljár a Magyar Kultúregyesület összejövetelére. Könyvkiállítást, képzőművészeti bemutatót rendeznek, néha pedig zsíros kenyér estet. Ott még elhangzik a magyar szó, de lassan az öregek is elfelejtik a szüleik használta szavakat. A környezetükben kihalt a nyelv, a fiatalok pedig már meg sem tanulják a magyar nyelvet, nem azért mert elvesztették magyar identitásukat, csupán azért mert a környezetükben nem volt lehetőség a nyelv gyakorlására. Ugyan ez a helyzet az anyaországban született, külföldön élő magyarok gyermekeivel. Magyarnak vallják magukat, de a magyar nyelv ismerete nagyon minimális vagy nincs.
Apanyelv
Bár 1-2 órányi autóútra fekszenek egymástól, a déli és északi területek a nyelv használata és jelenléte különböző. Északon pl. itt vajdaság határ menti területein még tartják a frontot lelkes magyar szervezetek, főleg a többségében magyar lakta területeken. Egyes falvakban még a lakosság többsége etnikai magyar. Vannak magyar iskolák, rendezvények, könyvtárak stb. A vegyes, vagy többségében nem magyar ajkú városokban, falvakban, a nyelvhasználatra többnyire csak a családban van lehetőség, a magyar nyelvű oktatás számban korlátozott és a szervezetek nap, mint nap megküzdenek az érdektelenséggel. Délen a magyar nyelv abszolút nincs jelen, magyar nyelvű oktatás nem létezik és esetenként olyan emberek képviselik az őshonos magyarságot, akik nem magyarok, talán csak a szívük az – igaz, a legmélyéig. Felmerül a kérdés van-e mód arra, hogy újra összenőjön, ami egykor összetartozott? A magyar nyelvtudás bizonyítja-e az etnikai hovatartozást? Magyarnak számít e az aki nem beszél magyarul?
Anyanyelv
Az értelmező szótár szerint anyanyelvnek nevezik azt a nyelvet, amelyet az ember gyerekkorában, elsőként tanult meg, s amelyen rendszerint és legszívesebben beszél. Ez utóbbi megállapítás csak félig-meddig, vagy csak papíron igaz, mert földünkön milliószámra élnek emberek, akik, bár az első szavakat valóban az anyanyelvükön tanulják, ám később – erősebb nyelvi és kulturális befolyásnak köszönhetően – elfelejtik azt. Ami még ennél is rosszabb, ha elfelejttetik velük. Hol a vegyes házasságok limitálták a nyelvhasználatot, hol az, hogy magában a környezetben nem volt kellő mértékben jelen a nyelv, hol viszont erőszakkal. Ez alól nem kivétel vajdaság sem. Ahogyan Vajdaságban elítélik azokat a magyarokat, akik nem tanultak meg szerbül, vagyis nem beszélik az államnyelvet, ugyan úgy az anyaország és annak állampolgárai elítélik, a határon kívül reked magyarokat, hogy “elfelejtették, vagy nem ápolták” a nyelvet. Amint a nyelvet nem beszélik ezzel már “köddé” váltak, identitás nélküli, hovatartozását megtagadóvá váltak, ami főleg a második és harmadik generációra, illetve azok gyermekeire vonatkozik.
A határokon kívül rekedt magyarság, pl. nagyszülők, akik nem éltek a határ közelben, saját bőrükön tapasztalták meg, mennyire hátrányos szerb nyelvet nem beszélő magyarként élni. Mennyire nehéz szerb iskolába íratni gyermeküket, aki nem beszél szerbül. A gyerekek folyamatosan piszkálták őket– így a cél a minél gyorsabb asszimiláció volt. A szülők azzal voltak, hogy a magyar nyelvet a gyermekeik otthon használják és gyakorolják. Az érvényesülés és továbbtanulási lehetőség érdekében a hivatalos, v.i. Szerb nyelv ismerete, ill. elsajátítása volt a primáris. Vajdaságban, Ausztriában – például Erdéllyel ellentétben – volt miért beolvadni, hiszen ezzel jelentősen javult az életminőség, több volt a lehetőség minden téren. Nem kell elfelejteni, hogy a múltban a magyar nemesség több nyelvet beszélt, külföldön tanult, a magyar nyelvet sokan közülük alig beszélték. A magyar parasztság szegény lévén nem engedhette meg magának hogy gyerekeit külföldön tanítassa, így ők idegen nyelvet nem beszéltek. Trianon után, a II. Világháború utáni főleg, a határon kívüli rekedt magyarság többsége nem tudta megengedni magának, hogy Magyarországon taníttassa gyermekeit. Függetlenül magyarságukra az anyaország idegeneknek, külföldieknek tekintette őket, és a tandíj horribilis volt. Vajdaságban a magyar nyelvű egyetemek korlátozott szakban és számban voltak jelen, korlátozott felvételi lehetőségekkel, ami nehezítette a továbbtanulási lehetőségeket. Vitathatatlan hogy lehetőség volt az u.n. anyanyelven való továbbtanulásra.
Nagyon fáj, hogy az embernek nem sikerül megtartania bizonyos dolgokat, amelyekhez ragaszkodik – és ez alatt a nyelv is értendő . A vegyes házasságok, az országon belüli migráció, az asszimilációra való törekedés, valamint a kivándorlás is csökkentette a magyar tagozatos gyermekek számát. Azokon a helyeken ahol a magyar ajkú lakosság csak szórványosan volt jelen, gyakran azok meg is szűntek. Sok településen nem tudták megtartani például az óvodát sem.
Amint már említettem, a vegyes házasságokat – amikor a II. Világháború után beköszöntött a motorizálás korszaka, a legények a környező falvakból hoztak maguknak nem magyar anyanyelvű asszonyt. Ettől kezdve otthon csak szerbül beszéltek, gyerekeiket sem tanították meg a magyarra. Ugyan ez jellemző a burgenlandi magyarokra is akik viszont német arát hoztak, és otthon csak németül beszéltek. A vegyes házasságok következtében mára sokkal kevesebb a tiszta magyar származású család. Az újabb generációkban pedig nem alakult ki érzelmi kötődés, vagyis kiesett 60 év.
Nehéz cáfolni a nyelvészek tézisét hogy megállíthatatlanná vált a nyelvcsere. Az idősek elhalnak, a fiatalok városba vagy külföldre költöznek, a házasságok vegyesek. Az anyaországon kívül, ma már a frontot csak az, ingázó magyarországi diákok tarthatják – ideig-óráig. A határ menti településeken és városokban még van remény, esély és lehetőség is a nyelv és kultúra fen és megtartására. Az ország déli területein, ill. külföldön ahol csak korlátozottan vagy nincs lehetőség a nyelv folyamatos gyakorlására, az esélyek minimálisak.
Példaként említem, a vegyes házasságban született Horváth úr két lánya a kétnyelvű gimnáziumban érettségizett. Ehhez azonban jó alapot szolgáltatott a szerb és magyar ajkú nagymamák közös teherviselése: mivel hol egyikük, hol másikuk vigyázott a lányokra, azok perfekt kétnyelvűek lettek. A burgenlandi Szabados polgármester, aki vegyes családban született, viszont csaknem egynyelvűvé vált a negyvenes évek végén született generáció többi tagjához hasonlóan. Magyarnak vallotta magát, szívvel lélekkel magyar volt, de sajnos a magyar nyelvet alig használta. A nyelv ismeretének hiány ellenére nagy népszerűégre tett szert, mivel neki köszönhetően fellendült a magyar kulturális élet a faluban.
Horvátország határ menti települések háromnyelvű térség, a három kultúra, a magyar, a német és a horvát mixtúrája. Ez létre hozott olyan gyönyörűséget, amelyre méltán büszkék lehetnének. Sajnos ezen a területen is többnyire elveszett a Magyar nyelv. Azt a folyamatot kellene elősegíteni, hogy ez a hajdani történelmi, földrajzi, kulturális és gazdasági egység újra létrejöhessen. Ezt elsősorban nem a nyelv ismeretének ráerőszakolásával tudjuk elérni, hanem felkeltve a kulturális és történelmi érdeklődést. Lehetővé tenni a bilinguális tanulási lehetőséget az anyaországban. Erre az egyik kivalló példa a Budapesti Nikola Tesla szerb gimnázium ahol párhuzamosan két nyelven folyik a tanítás, es két nyelven is érettségiznek. A bilingualissá vált gyerekek az mellett még egy vagy két idegen nyelvet megtanulnak.
Szomorú hogy sokan, és talán az anyaország is a magyar nyelvtudást tekinti identitásképző faktornak, bár az önmagában nem az. A nyelv csak akkor válik identitáselemmé, ha vállalt csoporttagsággal párosul, a származástudat ehhez szükséges, de nem elégséges feltétel. A magyar nyelv fontosságának csökkenése vagy elvesztése azonban nem jelenti egyúttal az etnikai identitás elvesztését is, csupán a nyelvgyengülő szerepét jelzi. A vajdaság magyarlakta településein felkeresték az idősebb korosztályt, vagyis az 1945 előtt születetteket és feltették a kérdést: hogy miért és mennyiben tartják magukat magyarnak!? A válaszolók arra hivatkoztak, szüleik magyarok voltak, hogy jobban tudnak és többet is beszélnek magyarul, mint szerbül. Állampolgárságukat tekintve, a II. Világháború után Jugoszlávok voltak, majd az utódállam állampolgárai. Sokan már megszerezték a Magyar állampolgárságot is, szeretik a magyar kultúrát és azonosulnak vele, vagy, hogy ugyanúgy gondolkodnak, mint a magyarok.
Gyermekeik ill.a második generációról érdeklődve összefoglalásul megállapítható, hogy az etnikai identitás megőrzésében és reprezentációjában az anyanyelv csupán egy és nem is feltétlenül szükséges faktor. Önmagában a nyelv semmiképpen sem identitásképző elem. A származás az etnikai identitás szilárd eleme, és az identitást nem kizárólag az elődök megtartott nyelvével együtt határozza azt meg. A származás a vállalt csoporttagsággal együttesen képezi az etnikai hovatartozást és ezzel párhuzamosan az etnikai identitás bázisát is. Az etnikai identitás úgyszintén nem mérhető a magyar történelem tudásával. Sajnálatos módon, ha valaki nem jártas a magyar történelemben, már nem számít “igazi” magyarnak. A magyar határ közelsége befolyásolja a nyelv és etnikai identitás megtartását. Az elmúlt 30 év politikai és polgárháborús események tragikus változást jelentett. Vajdaság déli részein a nyelvet már szórványosan beszélik, a nyelv használata nagyon leszűkült és beállt a nyelvváltás.
Szó esett a határokon kívül élő magyarokról. Pár szóban említsük meg az anyaországi magyarokat és kissebségeket is. Magyarországon regisztrált 13 etnikai és nemzeti kisebbség él. A kisebbségi csoportok és a csoportok elit tagjainak nemzetiségi-etnikai identitástudata rendkívül nehezen megfogható jelenség, hiszen különféle társadalmi-történeti okok következtében ez az identitástudat inkább rejtetté mintsem nyílttá vált. A nemzetiségi nyelv elvesztésének és a többség kultúrája, szokásrendszere, életmódja átvételének végtelenül sok oka és összetevője lehetséges.
Megkülönböztethető a természetes asszimiláció az erőszakos eszközökkel kikényszerített asszimiláció jelenségétől. Természetes asszimiláció jön létre eltérő kultúrák együttélése során, ilyenkor bizonyos idő elteltével, a kultúrák keveredésével, illetve a domináns kultúra és nyelv előtérbe kerülésével a kisebbség fokozatosan elveszti azokat a jegyeket, amelyek elkülönítik a többségi társadalomtól. A természetes asszimilációnak a legjobb példái a vegyes házasságok, amelyekben a gyerekek rendszerint a többségi társadalomban domináns nyelvet illetve kultúrát viszik tovább. Az asszimilációnak ez a formája elfogadható, de sajnálatos jelenségnek ítélhető meg, amely ellen nem lehet és nem is érdemes küzdeni. Figyelmet érdemel, hogy az asszimilációnak ezt a formáját főleg a kisebb létszámú nemzetiségi csoportoknál van jelen, tehát a lengyel, görög, bolgár, szlovén, horvát, szerb, ruszin, ukrán és az örmény kisebbségeknél.
Burgenlandi asszimilált gyermekek
Erőszakos asszimilációnak minősül minden olyan törekvés, amely a kisebbség kultúrájának, nyelvének elsorvasztását tűzi ki célul, és arra törekszik, hogy a kisebbség nyelvében, kultúrájában az uralmon lévő többséghez legyen hasonlatos. Magyarország történelme során számos esetét fedezhetjük fel az erőszakos asszimilációnak, amely szinte minden történelmi gyökerekkel rendelkező hazai nemzetiséget érintett. A háborút követően a hazai németeket háborús bűnösöknek nyilvánították, családok ezreit telepítették ki, így érthető módon, a Magyarország területén maradt németség nagy százaléka hamar átváltott a magyar nyelv használatára. Voltaképpen a háború után ezt a kisebbséget derékba törték.” Máról holnapra az iskolákban megszüntették a német nyelvi oktatást, a templomban megszüntették a német nyelvű prédikációt, az utcán nem volt ajánlatos németül beszélni… Miután tiltva volt a német nyelv használata, ezért a magyarországi németség nagyon hamar, és túl könnyen talán átváltott a magyarra. A második generáció már nem használta a német nyelvet.”
Az Osztrák-Magyar Monarchiában a pap-jegyző-taítitó „hármas” volt az erőszakos asszimiláció végrehajtója. Ez alól Vajaság sem volt kivétel. 1941-1945 között Szabadkán az akkori kissebségek ugyan olyan kényszeren mentek keresztül, mint a II. világháború után az anyaországi kissebségek.
2012 január és 2013 december között, az Eurostat statisztikája szerint 580.000 anyaországi magyar vállalt munkát, és költözött az EU államaiba. Többsége az Egyesült Királyságban, Németországban és Ausztriában tartózkodik hivatalosan. Óhatatlanul felmerül a kérdés hogy a diaszpórában élő magyarok erőszakos vagy, önkéntes vagy természetes asszimiláción mennek keresztül? Vajon Ők is elitélendők, azért mert távoztak, vagy azért mert a gyermekeik külföldön születtek, asszimilálódnak, és német vagy angol óvodába, iskolába járnak? Elvárható e tőlük, hogy az ország nyelvét ahol élnek korlátozottan, vagy alig használják az anyanyelvükkel szemben? Elvárható-e tőlük az asszimiláció megtagadása és a nemzeti kissebségbe való besorolás? Vajon ők is kirekesztett magyarok lesznek, mert esetleg értenek, de nem beszélnek magyarul? Vajon önként vállalt vagy erőszakos asszimiláció “áldozatai” lesznek?
Sajnálatos hogy Vajdaságban a magyar származású, ill. vegyes házasságból született “mai” fiatalok többsége nem használja a magyar nyelvet. Szomorú tény az is hogy sok falun ellő etnika magyar nem beszéli az állam hivatalos nyelvét. Kire hárítani a felelősséget, kit kell ezért elítélni, és kit kell ezért az állapotért büntetni?? Tolerálható-e az hogy az országban született és állandó jelleggel itt élő lakosság nem beszéli a hivatalos nyelvet? Mit jelentett számukra a hivatalos nyelvismeret hiánya? Előnyök és hátrányok? A Magyar állam tolerálja-e a területén élő nemzeti kissebségeknél azt, hogy nem beszélik a magyar nyelvet? A zömében nemzeti kisebbség által lakta területeken, falvakban, a lakosság beszéli e a kissebség nyelvét, ill. köteles-e azt megtanulni és napi szinten használni?
Vajon ki a bűnös és ki az áldozat?
A magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége fokozottan kiélezte és kérdésessé tette, hogy kit tekintenek magyarnak. Vajon kizárólag a nyelvismeret szintje határozza meg a jogosultságot?! Ha igen akkor milyen szinten? Kell-e ismerni a magyar földrajzot és történelmet? Egyesek szerint igen, mások szerint nem. Az EU államokban ahol a törvény előírja a nyelvismeret feltételét, annak ellenőrzését hivatalosan végzi, intézményen keresztül. Erre Magyarországon is lenne lehetőség pl. a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központon keresztül. Az ECL nyelvvizsgarendszer megbízható nyelvtudásmérési módszert jelent egész Európában, ez alkalmazható lenne a honosítás nyelvismereti feltételének teljesítésére. Hogy erre eddig miért nem került sor az rejtély. Teljes mértékben támogatom a nyelv ellenőrzését, de a jelenleg alkalmazott “módszert” mindennek lehet nevezni csak egységesnek nem. A középszint meghatározása nem pontosított és a “vizsgáztató” önkényes döntésétől függő hogy miként ítéli meg.
Erőszakos asszimiláció mindenhol a világon volt és lesz. Ez alól nem kivétel sem az anyaország, sem a leszakadt területek. Mindenhol elszenvedték ennek a következményét. A mai fiatal generáció a múltban a szüleiken elkövetett erőszakos asszimiláció áldozata. A múlt sérelmét nem lehet 1 év alatt orvosolni, sem csodát várni. A fiatal generációknak nem kell elszenvedni a múlt igazságtalanságát. Törekedni kell azon, hogy az eltévedt nyáj visszataláljon. Ehhez terméseztessen egy kis jóindulat, türelem és bizalom szükséges.
Elismeres a lekozolt irasert.
Gratulálnék a cikk megírásához. Igen elgondolkodtató tartalma van. Nagyon szép.
Mnogi nemadjari su slavili svoju madjarsku domovinu. Ako se prisetimon nekih od arhitekata koju su gradili Suboticu i koji su maestralno madjarske motive ugradili u svoje gradjevine da slave svoju domovinu .Pa madjarska muzika duboko povezana sa ciganskom. Generale i revolucionare koji su ginulu za svoju madjarsku domovinu.I onda se desilo nesto strasno , svoje sugradjane koji su bili neraskidivi deo korpusa poslali u gasne komore.Kao da su izdali sami sebe.Danas mi madjarska nema onu sirinu koju je imala, bez svojih sugradjana uhvatio je provinciski rasisticki nacionalisticki i antisemitski duh.
Ivan , ez a elcsepolt teme nem vezet semihez ,lekevesbe az Evropai egyseghez es Evropai ertekekhez. Ez a tema amit te tamogatsz csak gyuloletet gerjeszt es nem targyilakosan mutat be egy tortenelmi korszakot Magyarorszag multjabol.
Kissé távolról közelíti meg a témát, de végül érthetővé válik mi is a mondandója.
Egy dologgal azonban nem tudok egyet érteni:
-Ön, tisztelt író, azt állitja,hogy a magyar nyelv ismerete nem minden esetben szükséges a nemzeti hovatartozás meghatározásához. Ezzel egy probléma van! Azok, akik nem ismerik a magyar nyelvet, elméletileg vallhatják még magukat magyarnak és nem tagadom,hogy ez néhány esetben elő is fordul, de többségében az általuk használt nyelvvel és az ahhoz tartozó nemzettel azonosulnak pl. szerb. Szabadkai vagyok és számtalan példát tudnék felhozni. Sok-sok olyan ismerősöm van-főleg fiatalok-akikről a legmerészebb álmaimban sem tudtam elképzelni, hogy rendelkeznek magyar felmenőkkel, vagy ne adj Isten,hogy magyarok. Erre jött a nagy meglepetés, amikor sorra vették fel az állampolgárságot. Jogosan merül fel a kérdés: Ők eddig végig magyarnak vallották magukat, csak a nyelv ismeretének hiánya miatt nem tudtak kibontakozni? Kérem szépen, ne nézzük egymást bolondnak… nagyon jól tudjuk,hogy miről is van szó, mégha nem is merjük kimondani.
Azt elfogadom,hogy a szórványban élők esetében nincs lehetőség a magyar nyelv megtanulására és használatára. A szülők, nagyszülők segíthetnének. Természetesen az ilyen tipusu identitás-deformálódást a kommunista diktatúra nemzetromboló rendszere is gyorsította.
Azt a tényt azonban nem tudom elfogadni,hogy egy szabadkai, kanizsai, nagykikindai, zombori fiatal nem tud magyarul, de magyarnak vallja magát az állampolgársági eskütétel során. Ne feledjük: ESKÜTÉTEL! Isten felé teszünk esküt! Legyen Ő akárkié is! De legrosszabb esetben is magunknak hazudunk, ami ugyszintén nem egészséges. Sajnos az ilyen haszonleső egyének moralitása és belátása alacsony szinten van.
Ismétlen-mély tisztelem azoknak, akik azért nem tanulták meg a nyelvet mert nem volt rá lehetőségük, mégha ez igen ritka is. (manapság a koreai nyelv is megtanulható szabadkán akár). A magyar nyelv nem ismeretének oka általában a lustaság, szégyen, és az,hogy nem kifizetődő és divat manapság magyarul beszélni. Akkor miért is divat felvenni az állampolgárságot?
Nem mondom,hogy mindenkinek az irodalmi nyelvet kell ismernie vagy,hogy tilos használni az un.jövevényszavakat, de egy nemzeti indentitás sem tud kialakulni a nyelv ismerete nélkül.
Ha az író és a közzé tevő oldal ezzel a szöveggel azt akarta igazolni, hogy jogos és természetes az a folyamat ami a vajdasági Magyar Főkonzulátuson zajlik, vagyis,hogy bolgog-boldogtalan kilóra vehet "magyarságot" magának, akkor igazán szégyelhetik magukat. Remélem nem erről van szó, és csak én látom így.
Ne álltassuk magunkat. Mindenkinek van legalább egy-két már beolvadt vagy vegyesházasságban élő rokona, barátja. Hogyan élnek ők? Minek vallják magukat? Mindneki tudja. Nem baj ez, de akkor maradjunk azok amik, és vége. Közeli rokonaim vették fel az állampolgárságok 3 hónappal ezelőtt MAGYARORSZÁGON!!, mivel a kivándorláshoz kellett. A rokonom magyar volt, de szerb férfi vette el és egyszer sem hallottam azóta tőle,hogy ő magyar lenne. A gyerekeik a magyart alig beszélik, nyilvános helyen nem akarnak megszólalni magyarul, szerb iskolába járnak. Az apjuk szerb. Mind az öten magyar állampolgárok. Nem sajnálom tőlük, éljenek jól a világ akármelyik pontján, de olyan érzésem támad amikor ebbe belegondolok, mintha sziven szúrtak volna! Ez van! Kövezzenek meg!
Vi gopodine, pojma nemate o cemu pricate… Ali za svaki slucaj pogledajte i prisetite se i racije 1944 i 1945 godine u Vojvodini od strane partizana. Pozdrav!
Za tebe vidim, rat je počeo krajem 1944. Do tada je cvetalo cveće.
Tisztelt hölgyeim és uraim, kérem, mérsékeljék magukat.
A cikkel nem volt szándékomban politikai vitát kezdeményezni, és főleg nem volt szándékomban a magyar állampolgárságra való jogosultságot bírálni. A cikk egy történelmi áttekintés a nyelv használatával kapcsolatban, és a diaszpórában élő magyar származású populációról. A cikk nem kizárólag a jelenleg Szabadka és környékén élő magyarságra vonatkozik.
Ez egy bevezető cikk – követni fogja egy pár idézve a XX század eleji sajtóból. A nyelvvesztés és korcsosulás valamint az állampolgárság témájával sokat foglalkozott a sajtó 1900-1945 között. Betekintést nyernek az 1900-as évek hasonló prolbémájába.
Tisztelt hölgyeim és uraim, kérem, tartózkodjanak a sértegetésektől és a politikai, nemzetességi nézeteltéréseit személyesen megvitatni. Előre is köszönöm
Tisztelettel
———–
Poštovane dame i gospodo, molim Vas da se malo suzdržite.
Sa člankom nisam imala nameru da izazovem političku debatu, a pogotovo mi nije bila namera kritikovati uslov i pravo na sticanje madjarsog državljanstva. Članak je istorijski pregled upotrebe madjarskog jezika kod madjarske populacije koja živi u dijaspori Članak se ne odnosi isključivo na madjare koji žive u Subotici ili okolini.
Ovo je uvodni članak – slediće par novih koji ce biti citati iz novina sa početka XX. Veka. Gubitak i devijacija jezika, kao i pitanje državljanstva nije nova tema, u periodu izmedju 1900-1945 je bila jako aktuelna i štampa se puno bavila sa tim. Imaćete uvid u sličnu problematiku 1900-ih godina.
Dame i gospodo, molim Vas da se suzdržite od vredjanja i da Vaše političke i nacionalne nesuglasice prodiskutujete u ličom razgovoru. Unapred hvala
Sa poštovanjem
Ovde napišite odgovor…Szerintem nagyon is targyilagosan ratekintet a fontos problemakra
Ovde napišite odgovor…Danas je 2014 od pobednika ostao je samo gubitnik…
"Ne feledjük: ESKÜTÉTEL! Isten felé teszünk esküt! "
Kérem, ne keverjük ebbe bele a vallást. Semmi köze sincs "istenhez".
Nem egy láthatatlan figura előtt kell "tisztának" mutatkoznunk, hanem önmagunk előtt. Az eskütétel inkább egy kötelezettséget jelent, ami arról szól, hogy magayrország törvényeit tiszteledben fogja tartani, ápolja a magyar kultúrát, stb.
Aki az egyszerűsített honosítás előtt is magyarnak vallotta magát a hétköznapokon, nem jelent neki nagy különbséget, hogy most papírja is van arról, hogy magyar. Mindenki haszonélvezés céljából szerez magyar útlevelet. És ezzel semmi baj nincs, ettől nem leszünk gonoszak és a pokol mélyén sem fog senki sem égni miatta.
"Ismétlen-mély tisztelem azoknak, akik azért nem tanulták meg a nyelvet mert nem volt rá lehetőségük, mégha ez igen ritka is. (manapság a koreai nyelv is megtanulható szabadkán akár)."
Mindannyian olvashattuk a nyomtatott sajtóban, hogy kialakultak különféle magyar nyelvi tanfolyamok, amiknek kizárólag az a céljük, hogy 1-2 hónap alatt "megtanítson" magyarul a magyar állampolgárság megszerzése érdekében. Szerintem ez gusztustalanság, ugyanis az állampolgárság megszerzése után ezek az emberek többé egy magyar szóra sem lesznek kíváncsiak.
Rengeteg nem-magyar, vagy akár nacionalista szerb származású személy, aki a 90-es években utálta a magyarokat, ma nagy örömmel jelentik be, hogy ők már magyar állampolgárok.Rosszul lett meghozva a törvény.
A cikk lehet,hogy történelmi áttekintés, de az alatta leírt hozzászólások annak aktuális következményeit, lecsapódását abrázolják. Szerintem rendjén van,hogy a mai problémákat is felhozzuk és nem csupán a múltra, mint valamilyen véges, lezárt dologra tekintünk. Számtalan dolgot lehetne itt még elmondani és megvitatni. Tény,hogy a törvény hibás, tény az is,hogy sokan visszaélnek vele. Az is tény,hogy mindkét fél követett el hibákat és követ el ma is, de azt nem fogadom el,ha szabadkai és szerb oldal lévén, a hozzászólásokban, nyiltan állítanak be bennünket valamilyen ósdi szoci szöveg alapján rasszistának, nácinak, antiszemitának és még sokmindennek. Ne kritizáljanak ha a saját vétkeikkel sincsenek tisztában vagy nem akarják észrevenni azokat.
Közép-Európa és azon belül is Vajdaság a kultúrák, népek találkozópontja ahol a konfliktusok évszázadokra, évezredekre nyúlnak vissza. Aki azt hiszi,hogy a történelemnek "vége" és ezek után az idők végezetéig minden így marad, az nagyon téved. Itt folyamatosan mentek a harcok néha ilyen néha olyan értelemben. Nem hihetjük azt,hogy 60 év alatt minden a helyére állt és mindenki nagyon megérti és szereti a másikat. Az,hogy itt a hozzászólásokban megy némi vita még nem a világvége,főleg nem itt. Az lenne a baj, ha nem menne. Természetesen ettől még mindenki nagyon szereti a szomszédját! 🙂
Ovde napišite odgovor…Korupcioval lettek 'Magyarok' kivizsgalni e eseteket es ha nem teljesitik a torvenyszeruseget megvoni toluk az allampolgarsagot ,ugyanis ezek soh nem is lesznek huseges nemzettarsak ,csak a hasznot nezik…
Prvi svetski raj je poceo 1914 godine i trajato je do 1918, ali Drugi svetski rat je poceo odmah nakon zavrsetka provog, 1920.godine pored Pariza. To su znali i nemci i amerikanci i madjari. A za izbijanje drugog svetskog rata krivi su pobednici prvog rata, jer su znali da ovakav sporazum o miru nece postovati ni Nemacka a ni Madjarska…Mozemo tu navesti neke bajke i price, ali u sustini prvi svetski rat se nije ni zavrsio sve do 1945.godine.
Ovde napišite odgovor…Grešiš 1945 rat je zaustavljen kod Berlinskog zida ,rušenjem tog zida rat se nastavio a rezulte vidimo…
Tisztelt Amanda, A korrupció súlyos vád főleg ha nagy általánosságban beszélünk róla. Minden naturalizációval – vagyis honosítássás szerzett állampolgárság meghatározott szempontból mindig a benefitekre, ill. meghatározott előnyök vagy nevezhetjük haszonra alapozott. A „hűséges nemzettársak” fogalom is érdekes és diszkutabilis téma. Teljesen mindegy hogy az magyar, osztrák, nemet stb. állampolgárságról beszélünk. Minden állampolgárság felvételekor esküt kell tenni. Hogy a kettős állampolgárság esetében az állampolgár melyik országnak lesz „hűséges nemzettársa” – annak az országnak ahol született vagy annak, amely állampolgárságát a későbbiekben szerezte meg – az igen érdekes téma és kérdés is. Megkérdezhetem, hogy Ön hol él? Magyarországon, vagy határon kívül? Tisztelettel
@ Iby P. Eloszor engedje meg hogy megdicserjem a lekozolt irasaert , tetszik es nincs kifogasom.
Ami pedig a husegnyilatkozatra vonatkozik nagyon is fontos tema es megfontosabb kerdes.Ugyanis a Magyar allampolgarsagot a Magyar utlevelen keresztul follehet hasznalni Magyarorszag lejaratasara is kulombozo viszaelesekre is ad lehetoseget ha a tulajdonosa nem husegessen hasznalja nem? Megkerdezem: azok a szemelyek akik kulombozo modon kiskapukon ,bizonyos szemelyek segitsegevel akarnak Magyar utlavehez jutni ,nem teljesitve a torvenyszeruseges felteteleket huseges nemzettarsak lesznek?
Tisztelt Amanda,
Köszönom kedves szavait.
Általánosan minden állampolgárság lehetőséget nyújt a különböző visszaélésekre, erre számtalan példát tudnék felhozni, nem csak az európai, de a tengerentúli állampolgárságok esetében is. Visszaélések vannak abban az esetbe is ha a kérelmező teljesen jogszerűen és a törvény által meghatározott minden feltételnek eleget tett az állampolgárság megszerzéséhez és azt meg is kapta. Pl. nem él életvitelszerűen az anyaországban, de él azokkal a kedvezményekkel, amelyeket az állampolgárság nyújt – pl. gyermekei iskoláztatása, egészségügyi ellátás, utazás, külföldi munkavállalási lehetőség stb.
Amint említeni tetszett a hűség és hűségnyilatkozat nagyon fontos. Nem tudom mit ért a „hűséges használat” alatt? Hogyan lehet egy állampolgárságot hűségesen „használni”? Kettős állampolgárság esetén melyik országhoz lesz hű valaki? Ahhoz az országhoz ahol él, vagy ahhoz az országhoz, akinek csak az útlevelével rendelkezik, de életvitelszerűen nem él ott??
Az Ön által felvetett téma sokkal összetettebb, mint első pillanatban gondolná az ember. Nincs olyan ország a világon és olyan szféra ahol nincs kiskapu, hallá pénz, kapcsolat, és ezt gyökerében megszüntetni még egy országnak sem sikerült – ami nagyon szomorú. Terméseztessen, a harc folyik ellene, de amíg a legmagasosabb körökben ez gyakorlat és büntetlenül marad, addig elrettentő példaként a „zavarosban úszó kis halakat” hozzák fel. Ez erkölcsi kérdés is egyben, amit ha elkezdünk boncolgatni, nem fog szép képet festeni.
Ha nem veszi tolakodásnak, megkérdezhetem, hogy hogy hol él?
Tisztelettel
Lelkiismeret kérdése, ki kihez, mihez hűséges. Ha valaki nemzet biztonsági kockázatot jelent pl. a magyar állam számára, akkor biztosan megvonhatják tőle az újonnan adott állampolgárságot, útlevelet és jogokat. A korrupció pedig sajnos egy területet sem kímél, ezért ebben az esetben a magyar vagy bármely államnak is érdeke az illegális úton megszerzett állampolgárság visszavonása.
@ Iby P. Koszonom a megerto kedves szavait ,ez ma ritka jelanseg. Hogyan lehet husegesen hasznalni az allampolgarsagot? Ugy hogy nem fogom magamat es Magyarorszagot kitenni lejaratasnak ,en nem. Tovabra is kitartok eszmeim melett es nem fogadom el a korupciot ugyanis a korupcio az korupcio ,nincs kis vagy nagy korupcio.Rovid leszek ,aki nem beszeli a Magyar nyelvet ,nem tud Magyarul irni ,nincs Magyar kulturaja ,nincsenek Magyar felmenoi ,sot negativan modosult es kijelenteseket tet a Magyarok ellen es Magyarorszag ellen ezek utan joga van a Magyar allampolgarsagra? Legyuk realisak e szemelyeknek csak az utlevel a lenyeges.
A kerdesere hogy hol elek egyertelmuen azt tudom valaszolni hogy az en esetemben nem fontos mert amit megirtam komolyan gondoltam , es tovabra is kitartok az igazsag utjan…en igy akarok elni.