Négy nappal az indulás után, április 14-én 23:40-kor Frederick Fleet az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt utasítást adott a hajó jobbra fordítására, és a hátramenetbe kapcsolásra. A hatalmas Titanicnak viszont hosszú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. A külső acéllemezeken végzetes károk keletkeztek: a jéghegy öt kamrát felszakított. A tisztek előtt nyílvánvalóvá vált, hogy a hajó el fog süllyedni. A fedélzeten lévők enyhe rázkódást éreztek. A rádiószobából a kapitány utasítására S.O.S. jeleket küldtek, valamint megkezdték a nők és a gyerekek mentőcsónakokba helyezését, és elkezdték kiosztani a mentőmellényeket. A parancs értelmében először csak a nők és a gyermekek szállhattak be a csónakokba, később már a férfiak is, ha maradt még hely. A mentőcsónakokban nagyjából az utasok felének jutott volna hely (1178 férőhely), ez akkoriban kivételesen jó aránynak számított. Ennek ellenére a csónakok nagy részét félig üresen engedték le. 00:45 perckor leeresztették az első csónakot. Ugyanebben az időpontban vészjelző rakétákat is fellőttek, amit a közeli Californian gőzösnek észlelnie kellett volna. De állítólag, mint később kiderült, a rádiósa elaludt, az őrszemek pedig nem értették, hogy mi történik. Az utolsó rakétát 1:40-kor lőtték fel. Az utolsó használható csónakot 2:05-kor engedték le, 23 emberrel. Ekkor a víz már a parancsnoki hídon és az A fedélzeten szivárgott be. Az utolsó segélykérő rádió üzenet 2:10-kor hangzott el. Április 15-én 2:20-kor a Titanic elsüllyedt.
R.M.S. Carpathia
A Carpathia gőzös a Cunard Line hajózási társaság személyszállító hajója volt, és Ő fogta az első S.O.S. jeleket. A hajó parancsnoka Arthur Henry Rostron kapitány, a Titanic felé fordítatta a hajóját és a szolgálati sebesség helyett maximális sebességgel (14 csomó/25,5 km/óra helyett 17 csomóval) közeledett felé. Ekkor a két hajó távolsága 93 km volt. A bajbajutott óceánjáró utolérése 3,5 órába került. Hajnali 4 órára érkezett a helyszínre. Ekkorra már a Titanic elsüllyedt.
A Carpathia fedélzetére 705 utast és tengerészt vett fel. Az első túlélő Elizabeth Allen 4 óra 10 perckor kapaszkodott fel egy kötéllétrán a Carpathia fedélzetére. Néhány kisebb gyereket zsákokban húzták fel a hajóra. Valakik maguktól másztak fel a létrán. Másokat a vitorlamesterek által használt, kötélen függő ülőalkalmatosságban kellett felemelni a fedélzetre. A túlélőket az utasok és a legénység fogatta. A túlélők ellátását a két magyar származású hajó orvos Dr, Munk és Dr. Lengyel irányította. Rengeteg sebesült szorult azonnali orvosi segítségre, és nem csupán a hipotermia miatt: sokan vetették kétségbeesésükben vízbe magukat a süllyedő Titanicról. Hamar megtelt a Carpathia kórterme törést és zúzódást szenvedett emberekkel, akiket kollégáival együtt fáradhatatlanul ápoltak New York-ig. Hősies helytállásáért számos elismerést kapott.
A képen: Rostron Kapitány a tisztekkel és az óriási ezüst serleggel amin a következő felirat olvasható:
“ Presented to Captain A.H.Rostron, Commander of the R.M.S. Carpathia. In grateful recognition and appreciation of his heroic and efficent service in the rescue of the survivors of the Titanic.
On April 15th 1912.
And of the generous and sympathetic treatment he accorded on his ship.
– From the survivors of the Titanic -“
(“Ajándékul A.H. Rostron kapitánznak, a R.M.S. Carpathia parancsnokának. Hálás elismerés és megbecsülés a Titanic Hajótötötteiért. Külön köszönet a nagzlelkű és gyengéd bánásmódért, amiben a hajón részesültek a Titanic hajótörottei.
1912 Aprilis 15.én“)
1912. április 18-án este, zuhogó esőben, a megmentett emberekkel – akik a Titanic szerecsétlenül járt utasai és személyzete voltak – érkezett a gőzös New York kikötőjébe. Több ezer ember várta őket a Battery Parkban és a Cunard kikötőstégjénél. Nemsokára a legénység minden tagját, és a tiszteket, mindenhol (minden kikötőben) hősnek tekintették. A későbbiekben az összestúlélő összeadtak egy nagyobb összeget, melyből Roston kapitánynak egy ezüstserleget,a legénységnek pedig emlékérmét vásároltak.
Az emlékérem felirata:
“Presented to the Captain, officers and crew of R.M.S. Carpathia in recognition of the gallant and heroic service from the survivors of the S.S. Titanic
April 15th 1912.“
(Ajándékul a Carpathia tisztikarának és legénzségének. Elismerésül a bátor és hősies szolgálatokért. A Titanic hajótörötteitől.
1912. Aprilis 15.-én“)
A katasztrófát követően törvényben írták elő, hogy minden hajó köteles az utasai számára maradéktalanul elegendő mennyiségű mentőcsónakkal rendelkezni.
A Titanicnak magyar utasai is voltak. A tragédiát túlélte Reischl Mátyás, az egyik első osztályú étterem magyar pincére, a hajón utazó magyar kivándorlók azonban nem mindannyian maradtak életben. Megmenekült például a soproni Hoffer Lujza és a harmadosztályon utazó Kisik Antal és felesége, de a tengerbe fulladt Kisik Vince és a 18 éves Kisik Mária. A Titanic segítségére siető hajó , a brit Carpathia, 2 hajóorvosa magyar volt: dr. Munk Artúr, dr. Lengyel Árpád, akik a megmenekült utasoktól hálából emlékérmet kapotak. Dr. Munk Artúr sírja a Szabadkai Bajai úti temetőben míg dr. Lengyel Árpád a budapesti Kerepesi Temetőben van.
Folytatjuk…….
