Élet a kaszinóban
A Kaszinó negyedszázados évfordulójáról a Neven címűlap a következőképpen emlékezett meg:
,,Ez egy meleg fészek, kellemes időtöltés, előkelő szórakozás, a közéletre nevelés iskolája… Szabadka minden részéből idesereglenek az emberek, hogy értesüljenek a városban történtekről. Itt, a zöld asztalnál minden újságba bepillantható, elolvasható vagy meghallható, hogy mi történik a nagyvilágban.” A kaszinóban az emberek egy pohárka ital, újság vagy társasjáték (dominó, kártya) mellett meghányták-vetették ügyes-bajos dolgaikat s az ország-világ sorsát.
Az új szórakozási formákat a már említett fiatal értelmiségiek honosították meg a kaszinó falai között. Így került sor 1905. III. 25-i ülésén arra a határozatra, hogy a fedett kapualjat építsék be tekepályának. Az idősek konzervativizmusát és ellenállását igazolja, hogy ők bizony már nem fektettek be ebbe a létesítménybe. Inkább csak a fiatalok gyűjtöttek rá, azzal, hogy majd a tekézés összegéből nyerik vissza a saját pénzüket. Babijan Malagurski 1907. IX. 15-én tett javaslata viszont már egyaránt visszhangra talált úgy a fiatalok, mind pedig az idősek körében. Őugyanis egy biliárdasztal vásárlásával hozakodott elő, s ezt hamarosan meg is vették.
Annál rosszabb fogadtatásban részesült az az 1905. I. 1-i ülésen tett javaslat, hogy vezessék be a villanyáramot. Noha Szabadkának már tíz éve volt villamos energiája, a kaszinó idős szárnya az ,,előrehaladást”mégsem ebben, hanem a petróleum helyett a gázlámpákban látta. Így az akkori fiatal tagok is már megöregedtek, mire 1919-ben végre világosság gyúlt a fejekben és villanyégő a kaszinóban. Hasonló sorsra jutott egyébként a rádió is, mert ez még később, csak 1926-ban hallathatta hangját az épületben.
A kaszinóbeli szórakozás az újságolvasás, a társasjáték (kártya, dominó, biliárd, teke) és a beszélgetés volt, egy-egy ital mellett vagy a nélkül. A harmonikus légkört csak nagyritkán zavarta meg egy-egy incidens vagy összetűzés. Az 1903. III. 24-i kaszinóbizottsági ülésen pl. igen szigorú bírálat érte Antun Kuntićot és Feliks Bogešićet, akik a kártyán előbb csak összeszólalkoztak, majd össze is verekedtek. Az ülésen ugyancsak megrótták Filip Malagurskit, aki kártyázás közben csúnyán szidalmazta és sértegette Karlo Perćićet. Egyedi és kirívó eseményszámba ment, mondjuk, Albe Prćić (Šiljin) kizárása a kaszinóból. Prćić tudniillik huzamosabb időn át, beszélgetés közben, kipuhatolta, hogy milyen áron cseréltek gazdát az ingatlanok, s amennyiben ez eltért a szerződésben feltüntetett hivatalos ártól, az esetet és illetőt jelentette a városi pénzügyi hatóságnál. Kizárásának nyomós oka az volt, hogy jelenlétében nem beszélgethetnek nyugodtan az emberek.
A szokásos napi tevékenység mellett a kaszinó évente többször is szervezett társasesteket és egyéb rendezvényeket. Szent István-napkor (augusztus 20.) pl. minden évben díszvacsorán vettek részt nemcsak a kaszinótagok, de gyakran meghívták ide a Polgári Olvasókörbe tömörülteket is. A jeles bunyevác ünnepeket úgyszintén minden alkalommal megülték. Ilyenek voltak az ocevi (apák napja – a karácsony előtti elsővasárnap) és a materice (anyák napja – a karácsony előtti második vasárnap) de nem feledkeztek meg a farsangi mulatságokról sem. A szüretbálak és a disznótorok is kiváló alkalmak voltak a dínomdánomozásra. A rendezvények
,,forgatókönyve” többé-kevésbé mindig egyforma volt: kezdődött a díszbeszéddel és köszöntőkkel, méghozzá jó bő lére eresztve, majd folytatódott a paprikással és a borivással, utána pedig a tamburások húzták a talp alá valót.
A bort, amint az a feljegyzésekből is kitűnik, aligha nélkülözhették a rendezvényeken. Ezt látszik alátámasztani az a leltár, amely Marko Tikvicki gondnok 1936. III. 28-i munkába lépésekor történt a kaszinóban a leltárba vett tárgyak között telt boroshordók is szerepelnek……
Folytatjuk…….
