Gradski muzej Subotica Vas srdačno poziva na otvaranje SPOMEN-IZLOŽBE IŠTVANA SAJKA (SZAJKÓ ISTVÁN, 1955–2025) koje će se održati 13. XI 2025. godine, sa početkom u 18 časova, u Gradskom muzeju Subotica (Trg sinagoge 3).
Pozdravna reč:
Olga Ninkov, istoričar umetnosti, direktor Gradskog muzeja Subotica po ovlašćenju
Izložbu otvaraju:
Rona Kopecki (Róna Kopeczky) i Ljubica Vuković Dulić, istoričarke umetnosti
Muzička saradnja:
Noremi Gere (Noémi Görög) i Lila Marta Lenčeš (Lilla Márta Lencsés)
Iložba je otvorena do 13. XII 2025.
Szabadkai Városi Múzeum szeretettel meghívja Önt SZAJKÓ ISTVÁN (1955–2025) EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁNAK megnyitójára, amelyre 2025. november 13-án, 18 órai kezdettel kerül sor a Szabadkai Városi Múzeumban (Zsinagóga tér 3.).
Köszöntőt mond:
Ninkov Olga, művészettörténész, a Szabadkai Városi Múzeum megbízott igazgatója
A kiállítást megnyitják:
Kopeczky Róna és Ljubica Vuković Dulić, művészettörténészek
Zenei közreműködés:
Görög Noémi és Lencsés Lilla Márta
A kiállítás 2025. december 13-ig tekinthető meg.
IŠTVAN SAJKO (SZAJKÓ ISTVÁN, Čonoplja, 1955 – Lokut, 2025) slikar, je svoje umetničko školovanje započeo na grafičkom smeru Srednje škole Bogdan Šuput u Novom Sadu (1973), nakon čega je diplomirao slikarstvo u klasiNikole Rajsera (Reiser) na Umjetničkoj akademiji umjetnosti u Zagrebu (1978). Iste godine priredio prvu samostalnu izložbu na Paliću, u Novom Sadu iIvanjici (1978). Slede studijska putovanja po Italiji, Francuskoj,Nemačkoj, Španiji i Mađarskoj. Godine 1980. se nastanjuje u Subotici ipriređuje samostalnu izložbu u Zavičajnoj galeriji Gradskog muzeja Subotica,povodom koje likovni kritičar Sava Stepanov – reflektujući na sliku Jedino zvezdana prašina nešto vredi –piše: „Na većem broju slika uočljive su značajke kojima se evociraju odjecipop-arta i enformelističkog iskustva.“ Dve godine radi kao stručni saradnikLikovnog susreta. Član je ULUV-aod 1981, samostalni umetnik od 1982. Postajeprepoznatljiv po mnogobrojnim prikazima bicikla, kao i po ciklusu „peščanih slika“ za koji mu je kao inspiracija poslužiloenformel slikarstvo Pala Petrika: počinje kombinovati pesak i bicikl, dvakarakteristična elementa Subotice i okoline, stavljajući motiv bicikla upikturalnu celinu sa naznakom prepoznatljivog detalja urbanog prostora. O njegovim slikama je često pisao Bela Duranci, a životno delo čeka na obradu.
Dobitnik je mnogih nagrada, među kojima su nagrade NađapatiKukac Peter (Bačka Topola, 1983), DrFerenc Bodrogvari (Subotica, 1985), Forum(Novi Sad, 1987), Pro urbe gradaSubotice (2008). Duži niz godina je živeo i radio u Lokutu (Mađarska) i u Subotici. Bio je član Umetničke fondacije Republike Mađarske od 1992.
SZAJKÓ ISTVÁN (Csonoplya, 1955 – Lókút, 2025) festőművész művészeti tanulmányait az újvidéki Bogdan Šuput Középiskola grafikai szakán kezdte 1973-ban, majd festő szakon diplomázott Zágrábban, a Képzőművészeti Akadémián Nikola Reiser osztályában 1978-ban. Ugyanabban az évben rendezte meg első önálló kiállításait Palicson, Újvidéken és Iványicán (1978). Ezt követően tanulmányutakon járt Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Magyarországon.
1980-ban költözött Szabadkára, ahol önálló kiállítást rendezett a Városi Múzeum Galériájában. Ebből az alkalomból Sava Stepanov műkritikus – a Csak a csillagpor ér valamit című festmény kapcsán – így írt: „Számos képen felfedezhetők a pop-art és az informel művészet visszhangjai.”
Két éven át dolgozott a Képzőművészeti Találkozó szakmai munkatársaként. 1981-től tagja az Vajdasági Képzőművészek Egyesületének, 1982-től önálló művész. Munkásságát a kerékpár motívum sokféle ábrázolása, valamint a „homokképek” ciklusa tette ismertté, amelyet Pál Petrik informel festészete inspirált. A homokot és a kerékpárt – Szabadka és környéke két jellegzetes elemét – kezdte kombinálni, a bicikli motívumát a városi tér felismerhető részleteivel kapcsolva egységes képi kompozícióba. Alkotásairól gyakran Bela Duranci írt. Életműve kutatásra vár.
Számos díjjal tüntették ki, többek között a Nađapati Kukac Péter-díjjal (Topolya, 1983), a Dr. Bodrogvári Ferenc-díjjal (Szabadka, 1985), a Fórum-díjjal (Újvidék, 1987) és a Pro Urbe Szabadka város díjjal (2008). Hosszabb ideig élt és alkotott Lokuton (Magyarország) és Szabadkán. 1992-től a Magyar Köztársaság Művészeti Alapítványának tagja volt.
