1885-ben az akkor huszonéves Conen Vilmos az apja helyett ment a párizsi piacra. Ott ismerkedett meg a nála húsz évvel idősebb Hartmann Rafael üzletemberrel (1846-1913), akinek nyugat-európai gazdasági kapcsolatai voltak. A frankfurti „E. & I.Mayer” gyár vezetésének tagja volt, de Szabadkán is rendelkezett tulajdonnal: a „Hartmann Raffael és társai” húsfeldolgozót vezette. A két férfi találkozása meghatározó volt nem csak az ő életükre, hanem Szabadkára is: a céget Hartmann és Conen névre 1890-ben jegyezték át, mely 1906-tól Magyar Húskiviteli Részvénytársaság néven tevékenykedett.
Elsősorban tojás- és húsexporttal foglalkozott a cég, melynek Szabadkán saját vágóhídja és hűtője is volt. 1903-tól műjéggel hűtöttek, egyedülálló módon, Európában ezt másodikként alkalmazta a cég. A cég olcsón szerzett be jóminőségű baromfi-, majd később sertéshúst is, melyet feldolgozva értékesített. Hartmann házasságot másodszor Schreger Terézzel kötött, akitől 1886-ban megszületett József nevű fia. Conen 1895-ben vette el Jakobčić Ilona szabadkai leányzót. Társadalmi helyzetét tükrözte, hogy esküvői tanúi Hartmann és az akkori polgármester, Mamuzsich Lázár voltak. Az 1919/20-as politikai változásokat követően is megmaradt a cég kiemelt helye a szabadkai iparban, elsősorban Ausztriába szállítottak húst. 1945-ben a gyárat vezető Hartmann Józsefet elítélték feltételezett népellenes tevékenysége miatt, a gyárat államosították és a November 29-e nevet kapta.
A Kisvárosi történetek oldalán az is kiderül, hogy az egykor virágzó gyárnak mi okozta a vesztét: link.
KOMENTARI
--- reklama ---
