Frank István – Szabadka polgármestere 1890-1920 között

Frank István (1865-?), Szabadka főmérnöke  volt 1890-1920 között. 1942-ben megjelentette "Harminc év a szabadkai életben" című könyvét, melyben Szabadka társadalmi és politikai életéről nyújt sajátos korrajzot. Az elkövetkező pár cikkben sorozatban idézünk részleteket a könyvből.

 

Az 1890. év második felében, de különösen október, december hónapokban mozgalmas volt az élet Szabadkán. Ennek az évnek a végén járt le az 1884 októberben megválasztott városi tisztikar mandátuma.

 

 

Restaurációra készültek. Ez az esemény felkavarta a vá­ros békéjét, úgyhogy időbe került a felzaklatott kedélyek le­csillapodása, hogy nemsokára újból megkezdődjék a helyi poli­tikai küzdelem, minden megengedett és néha meg nem enge­dett módon is. A harc legfőképpen mindig a polgármesteri szék körül folyt, de nem az állás, hanem a polgármester személye miatt.

 

 

Az 1884-ben megejtett tisztújításon, évtizedes politikai harcokban buktatták meg a balpárti  Mukics János polgármes­tert és helyébe megválasztották a jobbpárti Mamusics Lázárt, a szabadelvű kormánypárt akkori fiatal vezérét. Ezzel kisebb­ségbe került, sőt egyelőre szétszéledt a Mukicsok és Vargák 48-as balpártja.

 

 

Mamusics Lázárral egy olyan nem mindennapi egyéniség került a politikai porondra, akinek neve tizennyolc évig összeforrt Szabadka életével, akiről ennélfogva többször fog szó esni ezeknek a soroknak várospolitikai részeiben. Mamusics Lázár polgármesterségének első hat évében, több fontos, a haladást előmozdító és városfejlesztő középítkezést készített elő, melyeknek kivitele azonban a következő, 1890-1896-i közigazgatási cyklusra maradt. Szükség volt ezekre az alko­tásokra, mert Szabadka akkor egy nagy falu volt, nyáron por­fészek, 11 esős időben és télen sártenger. A város szivében és a Szt. István-téren több volt a rozoga földszintes öreg ház, mint az emeletes.

A Budapest-Simoni vasút 1883-ban nyilt meg, addig Szabadka nem volt belekapcsolódva az európai forgalomba, Budapestre csak Szegeden át lehetett utazni, a nagy Bácskát csak egy vasútvonal szelte át, a szeged-szabadka-gombosi. A Budapest-Simoni vasút emelte ki Szabadkát a falusi jel­legből, mert addig ez a város nem igen volt más, mint a száz­hetvenezer holdas határ gazdálkodó népének téli szállása. Ebben a korban és ilyen viszonyok között került Mamusics Lázár a város élére, akinek népszerűsége polgármestersége első hat évében növekedett. Ennek dacára szembe került nagy pártja egy-két emberével, akik a városi politikában és az ügyek intézésében teljhatalommal akartak intézkedni és eszközül a polgármestert szerették volna felhasználni. Mamu­sics Lázár azonban önálló egyéniség volt, aki nem engedte ma­gát senki által eszközül felhasználni. így lettek azután ellen­felei párthívei közül rokona, Mamusics Ágoston és Antunovics Mátyás, akikhez csatlakoztak a kisebbségben maradt Mukics-párt egynéhány tagja. Megszületett tehát az ellenzék, amely kíméletlen személyi harcot indított Mamusics Lázár ellen, azonban ellenfelei nem támaszkodtak pártra, a párt, mely Ma­musics Lázárt polgármesterré választotta, kitartott mellette még tizenkét évig.

 

 

Ilyen légkörben érkezett el az 1890-i tisztújítás, melyet december 3- és 4-én tartottak meg. Mamusics Lázár egyhangúlag lett újra polgármester, a tisztújító közgyűlésen mind azok lettek megválasztva, akik az ő jelöltjei voltak. Ekkor történt először, hogy a városi mérnököket nem a közgyűlés választotta, hanem az 1890. évi I. t. c. értelmében a főispán nevezte ki. Nagykállói Kállay Albert főispán engem nevezett ki a város főmérnökévé és ezzel teljesült az én vágyam, hogy végleg szülővárosomban telepedhettem le és annak szolgála­tában tölthettem el azt a három évtizedet, amely a férfi élet­korának a legszebb része.

 

 

Hivatali elődöm Macskovics Titusz építész volt, több szép magán- és középület emlékeztet még ma is az ő jó izlésére 12 és tervezőképességére. Ugyanakkor került a városi mér­nöki hivatalhoz Váli Gyula építész, aki nekem hűséges munka­társam volt harminc éven keresztül.

Ebben az évben lett bevezetve Szabadka városias részé­ben a légszeszvilágitás. Ez volt az első lépés a városiasodás felé. A régi petróleumlámpákat megkapták a külvárosi utcák azon részei, ahol városi bizottsági tagok laktak. A többi utcá­ban továbbra is a holdvilág helyettesitettei az utcai világítást.

 

Nagykállói Kállay Albert –  A tisztújító közgyűlés mindkét napján Kállay Albert fő­ispán elnökölt. A honfoglaló Balogh-Sömjén nemzetségből származó Kállay igazi magyar úr volt, Tisza Lajos titkárjaként került fiatalon a belügyminisztériumból Szegedre, ahol az egész rekonstrukciót végigszolgálta, annak befejezte után fő­ispánja lett Szegednek. A szabadkai főispánsághoz valahogy úgy jutott hozzá, hogy sem bácskai, sem szabadkai ember nem szívesen vállalta itt a főispánságot, az itt folyó pártoskodó élet miatt. Mint kipróbált, tapasztalt embert, őt bízták meg a szabadkai főispánsággal. Mint nem szabadkai ember a helyi pártok fölött állt, így mindkét párt előtt tisztelt volt.

 

 

Szegeden lakott, így a szabadkai társaséletben nem vett részt, baráti viszonyt Szabadkán kevés egyénnel folytatott, pár olyan úrral, akik a helyi politikai életben nem vettek részt és független emberek voltak. Ezek közé tartoztak a bajsai Vojnits-család férfitagjai, Piukovics József, Gábri László, Olaj Lajos.

 

 

Az 1890-i tisztújítás lezajlott, karácsonyra elcsendesed­tek az izgalmak, az ünnepi békés hangulatot nem zavarta meg semmi, szép fehér karácsonyra ébredtünk, a nagyváros közön­sége özönlött a templomokba, gondtalanul, boldogan ünne­peltönk.

 

 

Ennek az évnek nyarán volt a törvényszéki épület ünne­pélyes alapkőletétele, Szilágyi Dezső akkori igazságügyminisz­ter és Czorda Bódog – Szabadka szülöttje – igazságügyi államtitkár jelenlétében.

 

 

 

Folytatás következik…….

Forrás:http://www.kobold.theka.hu/

---

---