Frankl István: Emlékezések 1891-1893

1891 – Ebben az évben induló hatéves közigazgatási cyklusban a különféle kulturális, szociális és közlekedési alkotások egész sorát indította meg az új hatóság. Benne voltunk a Ferenc Józsefi boldog évtizedek egyikében, pár évvel a millenium előtt, amikor az egész ország lázasan készült az 1896-i évre.

 

A városok építkeztek, csinosították magukat, igyekeztek pótolni egy szomorú félszázad mulasztásait. Ebben az évben befejezett négy központi emeletes népiskola, a Damjanich- utcai, a Széchenyi-téri, a Szt. Györgyi, Szt. Rókusi, át lettek adva rendeltetésüknek. Épült a közvágóhíd. A belváros hu­szonnégy utcája aszfalt-járdát kapott, a Zentai-ut, a Bem-, Egresy-, Damjanich-utcák kiköveztettek, részben csatornázva lettek.

 

Erre az évre esett életem legszebb és legboldogabb ese­ménye, házasságkötésem Tunits Vojnits Ilonával. A gondvise­lés egy olyan kivételesen kedves teremtést adott élettársamul, akinek köszönhettem mindazt, ami szép volt az életemben. Aki megosztotta velem nem csak a szülőföldön eltöltött huszonki­lenc év örömeit és bánatát – hiszen az élet e kettőből tevő­dik össze – de tizennyolc éven át, az anyaországban, néha elég nehéz viszonyok között, Ő volt az, aki ha csüggedtem, vallásos lényével és áldott vidám kedélyével, fenntartotta ben­nem az életkedvet.

 

A világháború előtti időkben szeretett és ismert tagja 16 volt a szabadkai úri társaságnak, kulturális és műkedvelői előadásokon sokszor gyönyörködtette művészi énekével a sza­badkaiakat.

 

A világháború alatt, mint főápolónő teljesítette honleányi kötelességét a nem súlyos sebesültek osztályán, kisebb hangversenyeket és szavaló délutánokat rendezett a lábbadozó hős katonák szórakoztatására. Értékes, nemes lélek volt, akire mindazok akik ismerték, szeretettel emlékeznek.

Legyen ez a pár sor az Ő kedves, szép lénye emlékének szentelve.

 

1892 – Ebben az évben beleszólt a város életébe az országos po­litika, ekkor indultak meg a küzdelmek országszerte az egy­házpolitikai törvények gondolata ellen. Az állami anyakönyv­vezetés, polgári és vegyes házasságok, a recepció törvénybe­iktatásáról volt szó. A szabadkai politikai helyzetet ez annyi­ban érintette, hogy a polgármester ellenfelei eggyel megsza­porodtak.

 

Szabadka az egész Bácskában a legnagyobb katolikus város volt akkor is és a szabadelvű párti polgármester szem­be került rokonával, Mamusics Mátyás préposttal, aki mint ka­tolikus pap heves ellenzője volt a törvényjavaslatoknak.

 

A prépost szereplése és állásfoglalása ebben a kérdésben érthető volt, egyébként is elvi alapon folytatta a küzdelmet, ebben különbözött a polgármester többi ellenfelétől, akik tá­madásaik eszközeiben nem voltak válogatósak. Közgyűléseken, sajtóban kíméletlenül támadták a polgármestert. A helybeli sajtónak egy-két alacsony színvonalon szerkesztett lapja ha­sábjain a polgármestert támadó és védelmező helyi politikusok mázsás gorombaságokat vagdostak egymás fejéhez, sajtóperek keletkeztek, az azokban hozott ítéleteket befolyásolta az es­küdtek politikai pártállása, úgyhogy ezeknek az ítéleteknek a viszonyok megváltoztatására hatása nem volt. Egyik viharos közgyűlés követte a másikat, minden nagyobb és a közjót előmozdító közgyűlési határozatot megfelebbeztek, csak azért, hogy ezzel is megnehezítsék a polgármester helyzetét. Egy ilyen közgyűlésen történt, hogy az elnöklő Kállay főispán 18 – megunva az egymást is támadó különféle párti szónokok dur­va kifejezéseit – megrázta az elnöki csengőt és az ő úri flegmájával csak annyit mondott: »Kérem a bizottsági tag urakat, hogy kissé nyájasabban diskuráljanak egymással.« En­nek az elnöki figyelmeztetésnek meg volt a hatása, a véres­szájú szónokok maguk is megmosolyogták és egyelőre elhall­gattak.

 

Kállay azonban mégis belefáradt és megelégelte a szabadkai főispánságot, felmentését kérte és azt 1892. év végén megkapta.

 

A főispánsága alatt történt középitkezések, a rogina bara helyén felépült új városrész, a Mária Terézia park eszméje mind tőle származott, ezért nevezték el annakidején a mai Horthy Miklós utat Kállay Albert utcának. Az új utca elne­vezések mai revíziója alkalmával azonban megfeledkeztek róla.

suuu

 

A rogina bara – A mostani Jókai-utcától a törvényszéki épületig terjedt, olyan szélességben, mint a Mária Terézia park. A Jókai-utcá­tól a vasúti feljáró útig vízállásos nádas volt még hatvan év előtt, vadkacsák húztak oda az esti és hajnali órákban. Az a rész, amelyen a Mária Terézia park életre kelt, valamivel magasabb fekvésű volt, mint a nádas rész, de mégis olyan alacsony fekvésű térség, hogy a park alapításakor másfél mé­ter magas feltöltést kellett ott végezni.

 

Mielőtt a park ott létesült, ez a terület volt a »koplaló«. Nyolcvan év előtti elnevezés. Jelentette pedig azt, hogy ott volt a fuvaros börze, fiakkerek, villamos vasút, MÁV vasút akkor még ismeretlen fogalmak voltak, akinek nem volt foga­ta, az ott fogadott egy osztrák értékű forintért parasztkocsit, amelyen kikocogtak a dédapáink által akkoriban alapított Palics fürdőre, de ahol még akkor nem volt semmiféle szabad­fürdői alkalmatosság; a tóparton a kocsik mellett vetkőzve és öltözködve a szabadban fürödtek férfiak és nők vegyest. Te­hát a strandfürdő nem új találmány, dédapáink találták ki, a különbség a maitól csak annyi, hogy a hölgyek fürdőkosztümje akkor talán más szabású volt, fürdőzés után ugyancsak a ko­csik mellett elfogyasztották a hazulról hozott uzsonnát, haza­kocsiztak és a kövezetlen országúton úgy összeporolták magu­kat, hogy itthon a kút mellett sok házban felállított fakádban akár újra megfürödhettek, ha nem akarták beporozni a hófe­hér ágyneműiket. Ezt nevezték akkor palicsi kirándulásnak.

 

A koplalóból Kállay Albert buzdítására Mária Terézia park lett, amely ékessége volt a belvárosnak, mindaddig, amíg a jugoszláv városrendező program oda építette azt a nagy, rikítóan vörös ládastilű, magtárszerű épületet. Vajjon ki lesz az a második Kállay Albert, akinek javaslatára azt lebontják és visszadják rendeltetésének a Mária Terézia parkot.

 

vojnits istván alispán1893 – bajsai Vojnits István –  Az új főispán bajsai Vojnits István lett, Vojnits Lu­kács fia.

 

Szabadkán született, de Budapesten nevelkedett, iskolái­nak elvégzése után inkább a megyei élet iránt érdeklődött, úgyis mint megyebeli országgyűlési képviselő és megyei nagy­birtokos.

 

Így eddig Szabadkával nem sok összeköttetése volt, a szabadkai viszonyokról körülbelül annyit tudott, hogy ott egy kisebbségi párt erős harcot vív Mamusics Lázár polgármes­terrel, akinek hátamögött egy nagy tábor áll, szabadelvű párti program alapján.

 

Országgyűlési képviselői ez időben Szabadkának Antuno vics József és Vermes Béla voltak, szabadelvű pártiak, akiket Mamusics Lázár nagy többséggel választatott meg.

 

Az új főispán határozott fellépésű, autokrata természetű, tisztviselőitől ellenvéleményt nem tűrő, szigorú jellem volt. Nem tett különbséget e tekintetben még a polgármesterrel szemben sem úgyhogy emiatt nem tudott harmonikus viszony fejlődni főispán és polgármester között, ami nélkül eredményes kormányzást Szabadkán elképzelni nem lehetett. Ennek következménye lett, hogy a várospolitikai helyzet tovább romlott, mert a feszült viszony főispán és polgármester között ez utóbbi ellenfeleinek kedvezett.

Mamusics Lázár ereiben heves délszláv vér keringett, higadtsággát esetenként nem tudta megőrizni a főispánnal szemben, így a viszony kettőjük között mindjobban elmérge­sedett, ellenben érezte és tudta, hogy egy hatalmas pártra tá­maszkodik és tudta azt is, hogy nélküle Szabadkán kormány­párti politikát nem lehet csinálni, így a főispán politikai miszsziója nem lehet sikeres.

Maria Valeria korház                                                 Mária Valéria közkórház

 

A középítkezések folytatódtak, épült a Mária Valéria köz­kórház, épült harminc kilométer törvényhatósági út, a belterü­leten is folytatódtak az utcakövezések, szaporodtak az aszfaltjárdás utcák.

A magánépítkezés is fellendült, a város szépült, külsőleg modernizálódott.

Folytatás következik….

http://kobold.theka.hu/

 



KOMENTARI

OSTAVITE KOMENTAR