A milleniumi esztendőben, a helyi politika hullámai elcsendesedtek, fegyverszünet volt, a város önmagához méltóan ünnepelte az ezredik évet. Díszközgyűlés volt, melyen Schmausz Endre főispán mondott emlékbeszédet. Hódoló feliratot küldtek a királynak és több, a jövőre kiható, fontos alkotást határoztak el.
A földművesiskola alapítását, új főgimnázium és szegényház építését szavazták meg. Ebben az évben épültek már a Szt. György és Szt. Rókusi templomok. Hatvantagú lovasbandérium alakítását mondották ki, hogy az országos hódoló felvonulásban részt vehessenek. Szabadka lakosai lóra termett nép voltak, a hatvan délceg lovas és ugyanannyi gyönyörű paripa hamar együtt volt. A díszesen felszerszámozott lovakon, a díszmagyaros úri bandéristák között ott lovagoltak magyar ruhában a magyar és bunyevác gazdák, saját nevelésű lovaikon. A millenium évében indult meg a villamosáram szolgáltatás és világítás, épült már a palicsi villamos vasút. Az országos ünnepségek sorozata Budapesten zajlott le, ezeken a város minden alkalommal méltóan volt képviselve.
Ősszel voltak az országgyűlési képviselőválasztások, Vojnits Sándor és Vermes Béla lettek nagy többséggel megválasztja. Ekkor volt legerősebb Mamusics Lázár pártja, mindkét kerületben az ő jelöltjei voltak a megválasztott képviselők, akik férfikoruk legszebb idejében voltak és szülővárosuk érdekében dolgoztak itthon és Budapesten.
Itthon Vojnits Sándor volt népszerűbb, lekötelező, közvetlen modoráért mindenki szerette, választói ügyében szívesen eljárt, örült, ha valakinek jót tehetett. Választóit nem csak közvetlenül a választások előtt ismerte, ha itthon tartózkodott, sorra látogatta őket, állandóan érintkezésben volt velük.
Vermes Béla kevesebbet tartózkodott itthon, világjáró utazó volt, az európai fővárosokat nagyobb részt ismerte. Kint járt Amerikában is egyízben, feleségével; egy interparlamentáris konferencián gróf Apponyi Alberttel együtt képviselték Magyarországot, idehaza a Nemzeti Kaszinó modernizálásával, az új kaszinói otthon megépítésével, a kaszinói élet fejlesztésével tette nevét emlékezetessé.
A milleniumi évnek volt még egy szabadkai vonatkozású eseménye, a szabadkai önkéntes tűzoltók, – akiknek parancsnoka Vermes Béla volt – a Budapesten rendezett milleniumi tűzoltó versenyről hazahozták a legnagyobb kitüntetést, Ferenc József királydiját. Az önkéntes tűzoltótestület 1890-ben alakult, 1894-ben volt az országos tűzoltószövetség kongresszusa Szabadkán, összekötve tűzoltószer kiállítással. Ekkor volt a testület zászlószentelése, a zászlóanya az akkori Szabadka egyik ünnepelt szépsége, Vojnits Sándorné, Rohonczy Szilárdka volt. Decemberben volt a tisztújítás, Mamusics Lázárt választották meg impozáns többséggel polgármesternek, harmadszor nyilvánult meg mellette a közbizalom.
Az 1897. évben épült a palicsi földművesiskola, 1898-ban nyilt meg. Elkészültek a külvárosi templomok, bővítve lett a Szent Teréz-templom. Épült az emeletes szegényház.
Szegényház
A palicsi villamosvasút 1897 szeptemberben adatott át a forgalomnak.
A palicsi villamosvonat
Az új kórház belső felszerelése 1897 januárban készült el, májusban volt az ünnepélyes felavatása. Erre az alkalomra Perczel Dezső akkori belügyminiszter látogatott el Szabadkára. Díszközgyűlés előzte meg az avatást, díszebéd fejezte be Palicson az ünnepséget.
A honvédhuszár-laktanya
A Gyaloksági honvédlaktanya
Az 1898-1899. évben épült a 6. honvéd gyalogezred kaszárnyája. Gromon Dezső honvédelmi államtitkár nevét kapta, aki a nyolcvanas években Szabadka főispánja volt.
Fögimnázium
Ezt megelőzőleg lett készen a kétemeletes főgimnázium; erre az időre esett az állami tanítónőképezde építései, a város által adományozott telken.
A szabadkai m.kir.áll.taniitóképzö – leányiskola
A volt kórház épületét átalakították tűzoltólaktanyává, ezzel befejeződtek az 1890-1899. évek alkotásai, melyek Schmausz Endre főispán és Mamusics Lázár tizenötévi polgármesteri küzdelmes és céltudatos munkájának voltak az eredményei.
Az új közkórház, első különszobás betege 1897
A felavatott új kórház első különszobás betege egy budapesti úr volt, országgyűlési képviselő, aki a kórházavatás alkalmával a belügyminiszter kíséretében érkezett. A felavatást megelőző estén báró Vojnits Sándor – akinek a miniszter szállóvendége volt – szűkebbkörű vacsorát adott vendége tiszteletére, amelyre a kiséret tagjain kivül hivatalos volt a városi tanács. A vacsora tiz órakor véget ért, a miniszter pihenőre tért, mert másnap hosszú hivatalos programm állt előtte.
Amint lejöttünk báró Vojnits Sándor Kossuth-utcai palotájából, utunk a Bárány mellett vezetett el. Szép májusi este volt, a levegő tele akácillattal és fiatalok voltunk, a Bárány udvari helyiségében pedig Piros Józsi muzsikált, kihallatszott az utcára. Vojnits Máté, az akkori városi tisztifőügyész indítványozta, hogy menjünk be a Bárányba, korán van még lefeküdni. Bementünk. Velünk volt a pesti vendég képviselő is. Hamarosan parázs bácskai mulatozás kerekedett, szaporodtak az üres pezsgősüvegek; sűrűn köszöntöttünk a pesti vendégre, aki elfogadta a köszöntéseket, de még éjfél előtt úgy elázott, hogy leborult az asztalra és elaludt.
Éreztük valamennyien, hogy a vendéget jó lenne vízszintes helyzetbe hozni, lefektetni, de nem tudta senki, hol van szállva; hiába kérdezgettük, érthető feleletet nem adott. A főkapitány telefonált a Pestbe, a Nemzetibe, megkérdezte a Bárány portását, a pesti urat sehol sem ismerték. Szigeti Józsi bátyánknak – az akkori pénzügyi tanácsnoknak – akinek ügyosztályába tartozott a kórház – jött a mentő gondolata, hogy vigyük ki a vendéget a kórházba, ott a belgyógyászati osztályon, egy különszobában elhelyezve, kellő ápolás mellett, ki fogja reggelre pihenni a fáradalmakat. Így is lett, a főkapitány telefonon értesítette az ügyeletes kórházi alorvost, telefonált a mentőkért, akik nyomban megérkeztek, hordágyra vették a beteget és kivitték a mentőkocsiba, miközben a cigányok valami alkalmi gyászindulót játszattak. Reggel fél nyolc tájban a főkapitány telefonon érdeklődött az alorvosnál, hogy van a beteg? Azt a választ kapta, hogy az ápolónő most próbálta keltegetni, de nem reagál, hanem olyanféle válaszokat ad-: »sose halunk meg!« Álmában még mulatott.
Az alorvos kezdő fiatalember, ilyen betege még nem volt. A szomszéd pavillonba telefonált dr. Schnicr György osztályfőorvosnak és kérte, jöjjön át consiliumra. Schnicr Gyurka szakorvosa volt a heveny alkoholmérgezésben szenvedő betegeknek, azt tanácsolta fiatal kollégájának, hogy ne aszpirintablettát rendeljen a betegnek, hanem csináltasson neki a kórházi konyhán egy adag savanyutüdőt, dupla citrommal. A kedvesnővérek, akiknek vezetése alatt volt a konyha, el is készítették ezt a félig homeopata orvosságot, az ápolónő – az orvosi utasításhoz képest – félpercenként egy levesevő- kanállal beadta a betegnek, amitől az egy negyedóra alatt jobban lett, felöltözött, kérte az alorvost, rendeljen neki egy bérkocsit, megköszönte a gondos ápolást és kihajtatott az állomásra, a tiz órai gyorssal visszautazott Budapestre. Nem látott ez se díszközgyűlést, se díszebédet és mégis ő volt az, aki az új kórházat, bácskai módra, stílszerűen felavatta.
A kaponyai csataemlék
Az 1899. év december 3-án volt ünnepélyes felavatása a közadakozásból emelt kaponyai emlékoszlopnak, mely az 1849 március 5-én a város védelmében vívott győzelmes csata és az abban részt vett szabadkai, bácskai és egyéb honvédcsapatok dicső tetteit volt hivatva megörökíteni. Az emlékoszlop felállításának eszméjét Mamusics Mátyás prépost vetette fel, ő fáradozott az emlékmű felállításához szükséges anyagiak összehozása érdekében. Az emlékmű 4400 forintba került, a közadakozást Mamusics Mátyás prépost indította meg 100 forintos adományával. Összejött összesen 2400 forint, melyet nagyobbrészt kisemberek, hivatalnokok, diákgyerekek adtak össze egy forintos, 30-50 krajcáros tételekben. A nagy határ földjének birtokosai nem igen érdeklődtek, nem siettek hálájukat leróni földjeik és otthonaik megvédői iránt, úgyhogy a város adott 2000 forintot és így valósult meg az emlékmű.
Nemzeti kaszinó, Kaponyai emlék,
Az emlékmű a Nemzeti Kaszinó előtt lett felállítva, gránitból készült, teljes magassága 9.56 méter volt, tetejében érc Turul madárral, melynek csőrében 1849-es honvédkard volt. A felavatási ünnepélyen résztvettek Bácsmegye, Baja, Zombor küldöttségei, ezek fiai ott voltak a győzelmes ütközetben. A nagy idők akkor még élő tanúi közül jelen voltak: Zomborcsevics Ferenc, 1849-ben a város főjegyzője és a védelem főszervezője, az ütközetben résztvettek közül pedig: Lieszkovszky István, Szécsényi József zombori törvényszéki elnök, Káics József és Melkai György szabadkai polgárok.
A felavatásnál az avató beszédet dr. Békefy Gyula tartotta, a történelmi visszaemlékezést legidb. Frankl István mondta el. Ugyancsak ő irta meg erre az alkalomra a kaponyai csata történetét a szoborbizottság megbízásából. A csatában elesett légionista Paganini olasz tüzérszázados a zentai temetőben alussza örök álmát, a mi világháborús hőseink sírjaihoz közel. Ő is a mi hősi halottaink közé tartozik, akik valamennyien megérdemelnék, hogy gondozott sírhalmaik között egy szerényebb hősi emlékmű hirdesse az utódok kegyeletét azok iránt, akik életüket áldozták fel érettünk és a hazáért.
A szerb megszállók a kaponyai emlékmüvet összezúzták, hiszen hogy is kímélték volna meg, mikor a rajtuk aratott győzelem emlékére emeltetett. De a Turul madár visszaszállt Szabadka fölé és várja, hogy mikor foglalhatja el régi helyét a kaponyai emlékművön.
Változás az országos politikában 1899
Az országos politikai viszonyok ebben az évben aggasztóak voltak; az ellenzék viselkedése nagy belügyi zavaroknak volt okozója. Az 1899. év ex-lex-el kezdődött, ez kihatással volt a vidékre. Az 1899. év februárjában Széll Kálmán lett a miniszterelnök. Az ország a politikai helyzet változását várta ettől az eseménytől. Széll Kálmán a jog, törvény és igazság jelszavával kezdte kormányzását. Az erőskezű előző rezsim által lehengerelt ellenzéknek tetszett ez az irányzat, ez mindjárt kezdetben olyan politikai fordulatra vezetett, ami nagy érdeklődést keltett az egész országban.
Az ellenzék egyik pártja belépett a kormánypártba, ennek a pártnak, amelyet nemzeti pártnak hívtak, Szabadkán is voltak hívei, azok között volt Mamusics Lázár ellenfeleinek egy része. így ezek is kormánypártiak lettek, ami kényes helyzetet idézett elő a helyi politikában. Az új kormánypártiak nem akartak együttműködni Mamusics Lázárral, új pártállásukat inkább arra használták fel, hogy odafönt, kormánykörökben próbálkoztak valami módon Mamusics Lázár megbuktatására, miután idehaza ezirányú fáradozásaik hiábavalónak bizonyultak. Közben itthon egy új, fiatal magyar és bunyevác 54 generáció nőtt fel, akik csatlakoztak az új kormánypárthoz, a 48-as függetlenségi párt is a polgármester ellenfelei voltak, így a hatósági ellenzék megerősödött.
A belügyi kormánynak sok fölösleges dolgot okoztak a polgármester elleni hajszából folyó gyakori felebbezések és panaszok elbírálása, így az új ellenzéknek nem volt nehéz kieszközölni, hogy a belügyminiszter elrendelje a szabadkai közigazgatás részletes megvizsgálását. Ezt el is rendelték.
Ez év szeptemberében voltak az országgyűlési képviselőválasztások. Az első kerületben Vojnits Sándor kormánypárti, a másodikban Mukics Simon Kossuth párti lettek megválasztva.
Mukics Simon
A vármegyében is tért foglalt a Kossuth párt, azonban Szabadkán Mukics Simon megválasztása azt is jelentette, hogy Mamusics Lázár hatalmas pártja megfogyatkozott, A nap kezdett leáldozni. Az első kerületben Vojnits Sándor is csak nyolc szótöbbséggel győzött, Bíró Károly új kormánypárti jelölttel szemben. Ennek a választásnak az eredménye mutatta, jelezte, hogy ki a jövő embere Szabadkán.
A magyar tudományos élet érdeklődése 1899-ben fordult először Szabadka felé, ekkor tartották a »magyar orvosok és természetvizsgálók« szokásos évi vándorgyűlésüket Szabadkán és Palicson, amely egy hétig tartott és az ország érdeklődését erre az időre Szabadkára irányította.
Forrás:www.kobold.theka.hu
KOMENTARI
OSTAVITE KOMENTAR
--- reklama ---
Nincs mit komentalni , ugyanis minden meg van irva realisan…