Élijé Weiss nevezetes embere volt a községnek. Először is gyönyörűen fütyült. Egész közönsége volt, ha fütyülni volt kedve. De fütyült ő másra is. Szerette az apró kölcsönöket, de rendesen el is felejtette azokat. Taussig Vilmos mégis fogadott egyszer Milkó Salamonnal, hogy a kölcsön adott 5 forintot. Elije Weiss megfizeti. Egy feketébe fogadtak. Amikor ezt meghallotta Elije, legyintett és csak ennyit mondott: „Kár a feketéért!“
Hát találkozik egyszer Halbrohr Móric az Elijével a halpiacon. Szép halat vett Halbrohr Móric és odaadta Elijének, hogy vigye haza, kap érte pár krajcárt, Elije haza is vitte. De Halbrohrék nem ettek abból, mert Elije úgy értelmezte a kapott megbízást, hogy ״haza“ Vigye. Neki pedig a ״haza“ a saját otthonát jelentette.
