1905 Október
– Saját önéletrajzi följegyzése –
1813-ban, valamely októberi nap estéjén, vacsora után anyám magához intett a pamlagra.
– Kedves fiam – úgymond atyád elhatározta, hogy e hónap végén az „első deákba” Czeglédre visz, hogy ott megtanulj magyarul.
A sirás elfojtotta beszédemet, mikor tiltakozni akartam.
– Igenis elmégy, – folytatá atyám, – de jó emberek közé, s nem örökre, hanem csak egy esztendőre, sőt tiz hónapra; akkor haza hozlak ismét, s akkorra derék magyar fiú lesz belőled.
– Oh ne, papa, – vágtam beszédébe – én nem akarok magyar fiú lenni. Aztán hisz az lehetek itt is; a többi pajtásaim is itt maradnak, s azért fognak tudni magyarul. Aztán én eddig is jól olvasok, több dolgot magyarúl tanultam, jól feleltem. Oh ne…
– Ez nem elég. Eléggé sajnáljuk magunk is, hogy nem tudunk magyarúl, – felelt anyám, – mert látod, én ugyan Bécsben születtem, de tiz éves koromban jöttem Magyaroroszágba és igy magyar vagyok ugyan, de atyám házánál sem Pozsonyban, sem Budán magyar szót nem hallottam; a papa pedig, tudod, Lőcsén, Kassán, Pesten járt iskolába. József császár alatt pedig nem tanultak az iskolában magyarul; aztán hivatalnok lett, itt németül megy minden, a magyar urak is közönségesen németül beszélnek: nem volt módja benne. De azért a papa is sajnálja.
– Más világ lesz ezentúl, – szólt közbe atyám. – Az ország akarni kezdi, hogy mindenki tudjon magyarul. Te azt nem érted, majd egykor érteni fogod. Becsületed sem lesz, ha nem tudsz. Aztán nem léssz te kereskedő vagy mesterember, a ki ellehet a magyar nyelv nélkül, te hivatalnok léssz.
Szabadkozásom nem használt, bele kellett nyugodnom szüleim határozatába. Anyám rábeszélése pedig épen kiengesztelt sorsommal. S október 31-én sírva búcsuztam ugyan tőle, de egész készséggel, s bizonyos ünnepélyes hangulatban ültem be a kocsiba, melyben atyám maga vitt a kiváncsian várt új világba.
A Czegléden némi félelemmel megkezdett iskolaév elég vidáman és mindenek fölött hasznosan folyt le. Lakásom Bischof Józsefnél volt, a czeglédi „fő nemzeti iskola igazgatójánál”, ki annak az osztálynak, melyet „első deák”-nak hivtak, tanára is volt. A két szobás, igen tisztességes szállásban elég kényelmesen éreztem magamat.
Forrás: www.huszadikszázad.hu
Jegyzet: Toldy Ferenc (Buda, 1805. augusztus 10. – Budapest, 1875. december 10. Mint Franz Karl Joseph Schedel) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, titkára, a Kisfaludy Társaság másodelnöke, Toldy István író, újságíró és Toldy László fővárosi főlevéltárnok apja. Schedel Ferenc postatiszt és Thalherr Jozefin fiaként született. Szülei (akik nem tudtak magyarul), 1807-ben Pestre költöztek, és fiukat 1812 húsvétja után a pesti magyar iskolába adták, 1813-ban pedig a gimnázium első osztályába Ceglédre küldték, hogy megtanuljon jól magyarul.
