Jézus, a munkás

1931. novemberében, Szabadka mai Kertváros területén szentelték fel a Jézus a munkás templomot. Akkor a Hartmann és Conen cég munkásainak a negyede, ha úgy tetszik gyártelepe volt. Így nem véletlen, hogy a templom titulusa is egy munkás: Jézus lett. Ezzel is a munkásréteget akarták megszólítani. Mint ahogy a május elsejei templombúcsúval is. 

A Napló 1931. november 16-ai számában beszámol az előző nap felszentelt templomról. A cikkíró a végén megemlíti, hogy Conen Vilmosné mellett Hartmann Terézia is megjelent. Ez visszatetsző, vagy több szempontból kérdőjeles látogatás lehetne, ha csak azt vennénk figyelembe, hogy Hartmanné nem csak hithű zsidó vallású volt, de mint ilyen a hitközség egyik “éllovasa”, hiszen hosszú időn át vezette a helyi Izraelita Nőegyletet. A valóság az, hogy a Hartmann és Conen birodalom élt a kor marketingeszközeivel, vagyis természetes volt, hogy a munkásainak a templomépítéséhez hozzájárul. Ne felejtsük el, hogy ez még a népegyház kora volt, amikor vasárnaponként minden templom padja megtelt!

A Conen Vilmosné által felajánlott főoltár először a templom közepén, egy boltívben kapott helyet. A mostani, nyugati tájolású szentélyt később alakították ki. A templom külső homlokzata art deco stílusú, a régi képek tanúságai szerint a templombelső ettől jóval visszafogottabb volt.

Érdekes a terület története is: 1930-ban még Szegedi szőlök néven szerepel, közben megjelenik a gyári, munkás réteg. Az évtizedek folyamán a város kertvárosi kerületévé alakul át és helyenként egyetemi városi attitűdöket is felvállal. A munkás múltra ma már csak az 1932-ben döntött határozata emlékeztet, miszerint május elsején van a templom búcsúja. De sajnos ez sem sokáig, mert a plébánia kérte új templombúcsú kijelölését. Noha ez az ünnep a proletár eszmékhez köthető, mégsem szabad figyelmen kívül hagyni a helyi hagyományt és az egykor itt élők (imádkozók) szándékát.

A cikk nem ért véget. A Kisvárosi történetek oldalán folytatódik: link.

Jézus, a munkás


KOMENTARI

OSTAVITE KOMENTAR