Már a második színészévemet töltöttem Szabadkán. Ó, szabadkai szép napok! Sohasem fogom elfelejteni azokat a forró színházi estéket. A szabadkai közönség szerette a színészeit, nemcsak a színházba látogatott el hozzájuk, hanem meghívta őket az otthonába is. Mint családtagok úgy jártunk ki-be az előkelő úri házakba. Persze régi szabadkai szokás szerint rengeteget kellett innunk… A szabadkaiak azt tartották a legjobb színésznek, aki a legtöbbet tudott inni. Ebben az esztendőben nagy eseménye volt életemnek: 23 éves koromban megnősültem.
A történet a Kisvárosi történetek oldalon folytatódik! Link
