Szörnyű boszút állt egy Ulrich János nevű bácsalmási gazdaember Szabadkán Miloszavljevics Milán országgyűlési képviselőn a ki mint ügyvéd, állítólag kiforgatta vagyonából.
Körülbelül ugyanaz ez az eset, mint nehány évvel ezelőtt történt, a mikor két szerb hasonló okból verte agyon Eremits Pál orsz. képviselőt. A nagy feltünést keltett rémes gyilkosságról ezeket irják:
Miloszavljevics október 21-ikén délben egy órakor Braun Henrik szabadkai szerkesztővel kijött a Szent Teréz-templommal szemben levő lakásáról. A mint a plébánia templom elé értek, hátulról óriás ütés érte a képviselő fejét, a ki az ütéstől eszméletlenűl összeesett.
Braun ekkor látta, hogy a támadó Ulrich János, a ki vasbottal vetette magát a szerencsétlen emberre. Braun segítségért kiáltott és botjával a merénylőre ütött. Ulrich ekkor Braun fejére irányzott két sulyos csapást, a melyet Braun a kezével fogott fel.
Az ütés Braun karján fájdalmas zuzódást okozott, mire a gyilkos befejezte rettenetes munkáját s a vasbottal teljesen szétzúzta a földön fekvő áldozat fejét. Ekkor már többen siettek a gyilkosság helyére és megdöbbenéssel látták a vérében fekvő képviselőt.
Ulrich a gyilkosság után önként jelentkezett az ügyészségen, a mely letartóztatta. A halálosan megsebesült képviselőt a mentők a lakására szállították, hová nemsokára megérkeztek az orvosok, a kik látták, hogy minden orvosi beavatkozás hiábavaló.
Mégis elhatározták, hogy meg fogják operálni s az operácziót végre is hajtották, de hiábavaló volt minden fáradozás. A gyilkos összezuzta a képviselő homlokának baloldalát, a bal falcsontot és a nyakszirt csontot. Az agyvelő tele volt apró csontszilánkokkal.
Ötnegyed órával a merénylet után Miloszavljevics meghalt. Ulrich János, a gyilkos negyven év körüli ember, erős, hatalmas alak. Valamikor vagyonos ember volt, de birtokát elitta és elprédálta. Feleségét elkergette s másodszor nősült.
Mániája volt a pörösködés s Szabadkán alig van ügyvéd, a kinek nem lett volna vele dolga. Néhány év ezelőtt egyik pörében Miloszavljevics képviselte, de a pört elvesztette. Azóta hétről-hétre fölkereste a képviselőt és folyton zaklatta.
Miloszavljevics többször segítette a gyilkost, a ki legutóbb azzal állott elő, hogy az ügyvéd vegye meg részére az Anunovice-féle malmot. Kijelentette, hogy ő majd a haszonbérből ki fogja fizetni az árat.
Miloszavljevics természetesen elutasította az ajánlatot s úgy látszik, ekkor érlelődött meg véglegesen az elhatározása, hogy az ügyvédet meggyilkolja, a mire különben szavahihető, tanuk vallomása szerint már régebben készült, ezt megerősitik.
Braun Henrik az izgalom és szenvedett sérülés következtében ágyban fekvő beteg.
Miloszavljevics Milánt az idén választották meg képviselőnek s a titeli kerületben szabadelvű programmal, a szerb nemzetiségi jelölttel szemben. Hatvan esztendős volt.
Miután megszerezte ügyvédi oklevelét, Szabadkán nyitott irodát s e mellett birtokán gazdálkodott. Mint szerb nemzetiségű, a szerb nemzeti egyházi kongresszusnak is tagja volt. Miloszavljevics a hazafias szerbek vezérembere volt, ő vitte a sajkás községek 40,000 lánczföldet visszakövetelő pörét, mely legközelebb eldőlt.
Ady Endre az esetről:
Az új Eremits-eset
Hogy én vagyok, ez már azt jelenti, hogy útjában vagyok másnak. Ha pedig nékem jól megy dolgom, nagyon bajos dolog, hogy ne másnak a rovására menjen jól. Gazdagodni bajos úgy, hogy valaki attól ne szegényedjék. Mert hát ilyen csúnya harc az élet s nagyon kevés benne a názáreti lélek. Ellenben annál több az erő vallásának a híve. Különösen elmaradtabb társadalmunkban. Különösen, ahol a gyöngékkel nem sokat törődnek… Mindez a véres Miloszavljevics-eset elé tartozik, mely dermesztő megismétlődése az Eremits-esetnek. Az Eremitsek látják, hogy ésszel és erővel vagyont lehet szerezni. És az Eremitsek vagyont szereznek. Az Ulrichok meg azt látják, hogy az Eremitseket agyon lehet verni. Hát agyonverik őket. A szerb vér bosszús és tüzes vér, de logikus természetű vér. Ha Ulrichot is fölmentik majd az esküdtek, sor kerül a többi Miloszavljevicsre is. Az erőszakos gazdagodástól pedig mégsem fognak megijedni az emberek. Sem Bácskában, sem sehol. Hanem igaz, hogy gazdagodni jó. Az is igaz, hogy a szegény emberen legkönnyebb meggazdagodni. Az is igaz, hogy az élet – harc. De itt az ideje gondolkozni arról, hogy jobban vigyázzunk a kis emberekre. Nem lehetetlen, hogy Miloszavljevics nem volt egy második Eremits. De Eremitsek mindenütt vannak, s ha nem is ölnek mindenütt olyan könnyen, mint a szerbek közt, föl kellene már menteni az Ulrichokat az ölés alól. A bosszú rettenetes műve alól. Mert az esküdtszéki fölmentés nem panacea…
Budapesti Napló 1905. október 22.
Forrás: www.huszadikszázad.hu
