Magyar menekültek a salzburgi vasútállomáson várják a vonatot ami Svédországba viszi őket
Az I. világháború után, több millió európai civil lett menekült. Sokan elhagyták a szülőföldjüket ellenséges megszállás, kitoloncolás, vagy csak egyszerűen a jobb jövő reményében. A II. világháború viszontagságai következtében több 10 millió ember hagyta el Európát a tengerentúli országokba távozva. A menekülő emberek megsegítésére nemzetközi rendszer alakult ki, hogy hatékonyan koordinálja és ellátja a kétségbeesett, éhes, fáradt, dokumentumokkal vagy anélküli tömegeket. Nem a vallási, etnikai, nemzetiségi, faji hovatartozás határozta meg a segítségnyújtás feltételét. Nem kérdezték meg hogy büntetett előéletű-e, netán háborús bűnös-e, azt sem hogy van e pénze és mennyi. Nem volt kérdéses hogy hol és hogyan lépte át a határt, ha átlépte nem toloncolták vissza. Nem volt feltétel a bőre színe, milyen nyelvet beszél, tud e írni és olvasni, és azt sem hogy milyen diplomával rendelkezik és főleg nem azt, hogy ki finanszírozta a menekülésüket. Egyaránt menekült gazdag és szegény ki hogy tudott és látott.
Az ENSZ égisze alatt, 1947-ben megalakult a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet (UNCHR), amely több mint egymillió személy letelepítését koordinálta, 1947. július 1. és 1951. december 31. között.
1957. október 28-án összesen 10.500 felnőtt magyar menekült élt az osztrák kormány által fenntartott táborokban, 8.500 felnőtt menekült pedig már magánszálláson telepedett le.
Magyarországról a II. világháború óta emberek százezrei menekültek el. Döntően két nagyobb hullámban történt a menekülés: 1945-ben és 1947-ben. Ebben az időszakban, az Amerikai Egyesült Államokba kb. 21-26.000, Kanadába közel 15.000, Ausztráliába 15.000 körüli volt a politikai menekült és kivándorló magyarok száma. További 16 országba 17.000, Ausztriába kb. 60.000 mentek, így összesen megközelítőleg 150.000 hagyták el Magyarországot.
Magyar menekültek az osztrák határon Klingenbach előtt 1956.
1956 ősze és 1957 tavasza között hozzávetőleg 200.000 léptét át a határt természetesen nyugat irányába. A kivándorlás fő iránya Ausztrián vagy Jugoszlávián keresztül a Nyugat-Európa országai voltak és a tengeren túliak: USA, Kanada, Ausztrália, Latin-Amerika. Az 1956-os forradalom után különböző rétegek indultak útnak. Voltak, akik részt vettek a harcokban és a megtorlás elől emigráltak, de természetesen a „menekülők” többségének nem volt kötelező menni, ám mégis úgy gondolták, hogy a „megnyílt” vagyis zöldhatáron, úti okmányok nélkül, most lehetőségük van átszökni és új hazában, új életet kezdeni. Tehát ők döntően egzisztenciális okok miatt menekültek.
Magyar menekültek az Osztrák zöld határövezetben 1956 November
Közülük mindössze 11.000 tértek vissza akkor, amikor a Kádár-kormány amnesztiát hirdetett. A kimutatások szerint az Egyesült Államokban több mint 35.000, Kanadában csaknem 28.000, Nagy-Britanniában kg. 20.000 és a Német Szövetségi Köztársaságban majdnem 15.000 telepedtek le. Érdekesség, hogy lélekszámához képest Svájc „túlvállalta” magát, a kis ország 12.000 emigránst fogadott be, ezzel szemben Franciaországban 12.000 és a „hatalmas” Ausztráliában alig több mint 90.000 (kilencven ezren) választottak maguknak új hazát. Ausztria 19.000 menekültnek lett új otthona, de emigráltak magyarok ezrei Svédországba vagy éppenséggel Latin-Amerikába is. A szóban forgó adatokat az ENSZ hozta nyilvánossá 1989-ben Az ENSZ-összeállításból kiderül az is, hogy naponta több ezer menekült lépte át a zöldhatárt Ausztriával valamint Jugoszláviával. Már 1956 novemberétől megkezdődött e két országban összezsúfolódott emigráns tömegek továbbszállítása, mivel a menekültek nagy többsége nem akart a szomszédos országokban megállni, 1957 végéig új hazájába érkezett. Az Ausztriában nyilvántartásba vett menekülők túlnyomó része, csaknem 160.000. Elképesztően, tragikusan magas szám. Az 1956-os magyar exodus volt a legjelentősebb menekültáradat Európában a II. világháború vége és az 1990-es évek eleje (a délszláv háborúk kitörése) között a kontinensen.
A befogadási szabályokat a magyar menekültek kedvéért felrúgták vagy megkerülték. Ennek motorja az akkori osztrák belügyminiszter, Oskar Helmer volt, aki 1957. november 4-én sürgető táviratot küldött az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNCHR) és az Európai Migrációs Kormányközi Bizottságnak azonnali pénzügyi segítséget és azt követelve, hogy az Ausztriába menekülteket minél hamarabb engedjék tovább. A címzettek azonnal eleget is tettek a sürgetésnek. Az UNCHR akkor úgy értelmezte a menekülttörvényt (UNCHR, Refugees, 144/3. sz., 2006, 9. oldal), hogy mivel „a magyarokat első pillantásra fel lehet ismerni”, nincs szükség egyenkénti szűrésre, hanem tömegesen be lehet fogadni őket. „Ez az értelmezés az óta menekültek tízmillióit segítette”. A segítségben oroszlánrésze volt a Vöröskeresztnek is amelynek brit tagozata például egyetlen napon, 1957. december 14-én, 7.500 magyar menekültet vitt az Egyesült Királyságba. „Számos állam példás gyakorlatiasságról tett tanúbizonyságot – széttépve saját bevándorlási törvényeit, vagy utat találva megkerülésükre csak azért, hogy minél több menekültet fogadhasson be.
A múlt században – mindkét világháborúban – európaiak voltak azok, akik módot, eszközt és határokat nem ismerve menekültek az üldözés elől, vagy csak annak köszönhetően, hogy „üldözöttként” tüntették fel magukat a valós gazdasági menekült helyett. Minden menedékjog iránti kérelem mögött egy emberi tragédia, egy mikro történelem, az erőszak, a félelem és a veszteség áll.
A magyarországi válság kezdetétől a fénykép készítésének időpontjáig körülbelül 125 ezer magyar kapott menedéket Ausztriában. Legtöbben csomag nélkül, fizikailag kimerült állapotban érkeztek. Azonnali gondoskodásra, ruhára és élelemre volt szükségük, míg végül továbbtelepülhettek más országokba. Ez a kép három asszonyt és egy gyermeket ábrázol, amint az ausztriai Eisenstadt-ban levő táborba megérkeznek. Kezükben tartják minden holmijukat.
Miben különböznek a naponta illegálisan átkelő Szíriai, Afganisztáni, Líbiai stb. menekültek a II. világháborús, ill. az 1956 utáni menekültektől? Az etnikai hovatartozásuk, vallásuk, bőrük színe teszi őket értéktelenné, bűnözővé és alacsonyabb rendűvé? A magyar szabadságharc leverése után menekülő több mint 200 000 embert egészen más helyzet várta a határ átlépésekor, mint a jelenlegi menekült tömeget. Őket nem alázták meg, pedig közöttük is volt bőven kiégett, kiéhezett, piszkos, fáradt, írástudatlan, diplomás és valószínűleg bűnöző is. A helyi lakosságtól kezdve a vallási és nemzetközi szervezetekig mindenki segített az elhelyezésben és ellátásban annak ellenére, hogy sokan nem beszéltek idegen nyelvet, és nehézségbe ütköztek a formalitások intézésekor.
UN 56817
Nincs szándékomban párhuzamot vonni az 1956-os magyar menekültek esete és jelenleg Szerbiában és Magyarországon növekvő hullámokban beáramlók között. Nincs szándékomban párhuzamot vonni a délszláv válság menekültjei és jelenlegi menekülthullám között, de akaratom ellenére igen sok hasonlatosságot és ellentétet látok. Az 56-os, valamint a délszláv menekültáradatban is nagyon sokan nem tudták igazolni identitásukat. Nagy többségében nem volt szándéka abban az országban maradni ahol átlépte a határt. Arra nem volt és jelenleg se nincs bizonyíték, hogy a menekültek megsémisítik saját úti okmányaikat, arra sem hogy egytől egyik bűnözők és terroristák – anno háborús bűnösöknek nevezték őket. Ezeknek az embereknek nincs szándékukban elvenni a munkát a szerb vagy a magyar dolgozóktól, csak valamelyik nyugati országban szeretnének megállapodni.
Miután megtanultak németül, a magyar menekültek könnyen találtak munkát Ausztriában. A gazdaság fellendült és szükség volt jól képzett munkaerőre.
A délszláv háború elől Magyarországra ÁTTELEPÜLŐ (nem menekült) magyarságot az a támadás érte, hogy elveszik a „valódi” magyaroktól a munkát. A bevándorlási feltételek a vajdasági magyarok iránt (mert hát csak ők szándékoztak Magyarországon maradni) olyan rigorózusak voltak, főleg a jövedelmi és lakhatásai körülményeket illetően, hogy a tősgyökeres magyar lakosság nagyobb százaléka képtelen volt olyan magas szintű életet biztosítani magának és családjának. Ennek köszönhetően a Vajdasági magyarság többsége, aki menekült státusz és segély nélkül menekült, az Nyugat Európában vagy a tengerentúlon talált új hazára. A Magyar közvélemény a Boszniai és Horvátországi menekültekre sem nézett jobb szemmel, mint most a Szíriai vagy Afgán menekültekre.
A menekültek utvonalai
A történelem ismétlődik. Most nem Európából ki, hanem Európába beáramlik a több 100.000 menekült melyek között sok a nő és gyermek. Több 10.000-en halnak meg szárazföldi, ill. vízi lélekvesztő tákolmányokon. A menekültek ellátása mindig költségekkel járt, de a nemzetközi szervezetek a menekültáradat sújtotta országoknak mindig segítséget nyújtottak – és ez most is így van. Annak ellenére, hogy 1956-ban a II. világháború sújtotta Nyugat Európa még nagyon sok nehézéggel küzdött, segítő kezet nyújtott a több mint 200.000 magyar menekülteknek. A jelenleg kialakult helyzet sokkal összetettebb és nem a menekültek ellátása a legnagyobb kihívás, hanem az emberkereskedelem es csempészet elleni küzdelem. A Nemzetközi Menekültügyi Szervezet (UNCHR) 2015 évi költségvetése a Magyarországra érkező menekültek ellátására 14,886,811 USA$.
Az emberek hajlamosak a jót hamar elfelejteni, mások felett ítélkezni és a sérelmeiket egy életen át felhánytorgatni. Kiábrándító az elhatalmasodó humanitárius válság, a média és a politikusok által szított xenophobia, valamint az emberi élet semmibevétele.
A feltett kérdésre nincs egyértelmű válasz, mint ahogy arra sem hogy mi a megoldás.
Forrás: ENSZ-adattár 1989, Nemzetközi Menekültügyi Szervezet (UNCHR) el.könyvtár.
Pár saját fotó az USA – Mexicói kerítésről:
KOMENTARI
OSTAVITE KOMENTAR
Morate biti prijavljeni da biste komentarisali.
Nem tudom,hogy ki a szerző, de én nem tudnék így írni magyar létemre. Sajnálom Önt!
Én hallottam hogy a kilencvenes évek elején, a Magyarország normálisan elfogadott sok menekültet akik szöktek a délszláv háború előtt, ahogy Magyarokat ugyanúgy Szlávokat is. Sok ismerősöm ma is Magyarországon él. Sok bűnöző kihasználta a lehetőséget és letelepedett Magyarországon hazudva a Magyar hatóságoknak hogy szöknek a háborútól. A disznóságaik miatt sok Magyarországi Magyar gondolja hogy a déliek mind bűnözők vagy csőcselék. Szerb alvilág vagyis mafia Magyaországon erős , vagyis hagyománya van. Lehet hogy a szerző elfelejtette a szabadkai volt légióst akit a magyarországi Magyarok nem felejtették el. Ő a legismertebb de nem egyetlen ‘ ÁTTELEPÜLŐ’ akik miatt Magyarok rettegtek déliektől merd gondolták hogy mindannyian gyilkosok és bűnözők . ,, Az emberek hajlamosak a jót hamar elfelejteni“. Úgy hangzik mind ha magyarországi menekülteket szívesen fogadták országokban ahonnan most jönnek a menekültek . Lehet hogy a szerző picit okoskodik vagyis védi a álláspontot melyik szerint készülődő drótkerítés új vasfüggöny vagyis berlini fal, szerintem az egy emeletes hülyeség . Miért kellene a zöldhatár sétálópark legyen ? Útlevéllel tovább is rendesen átbírjuk majd lépni a határátlépőt. Összehasonlítani magyar 1956. menekülteket és a mai afrikai és ázsiai menekülteket szerintem nem lehet. 1956. nyugati világ szívesen elfogadta Magyarokat, az miatt kellene Magyarország elfogadja afrikai és közelkeleti menekülteket ? Szerintem két dolognak semmi köze egymáshoz. Hasonló kerítés létezik bolgár és török zöldhatáron, nem Magyarok egyetlenek akik ilyen módon védik a határaikat. Sajnálom a menekülteket de szerintem a bajukat kihasználták embercsempészek és jó pénzeket keresnek. Sok menekült szép ruhában járn és van sok pénze, nem gyanús a dolog ? Szerintem kerítés jó megoldás. Miért mennek csak a gazdag európai országokba, például Oroszország nem érdekes ? Csak oda akarnak menni ahol semmiért szép pénzt lehet kapni ? Olyanoknak akik háborútól szöknek kell segíteni de jönnek olyan helyekről is ahol nincs háború , használják a helyzetet . Kíváncsi vagyok a szerző elfogadna e házába menekülteket ? Könnyű papíron sajnálni embereket, segítsen nekik valóságba. Amikor kezdődött délszláv háború, egy mély hazafias Szerb aki ‘ védte ‘ a szegény szerb menekülteket üzente használva sajtót hogy minden Szerbnek kötelesség elfogadni menekülteket. Ma tudjuk hogy a megboldogult Szerb védőszent verte és rabolta szerb menekülteket jobban mind ellenfeleik.
Tisztelt Mister No,
A cikk az elmúlt száz év nagyobb méretű menekülthullámokra mutat rá (ENSZ és UNCHR adatokkal) és nem foglal sem pro sem kontra álláspontot a kerítés építés kérdésében. A hangsúly azon van, hogy az ember az ember függetlenül hogy menekült vagy sem.
Nem érte kritika Magyarországot a délszláv menekültek ellátását illetően sem. Ön kitér a bűnözőkre és arra, hogy félrevezeték a hatóságokat. Nem vigasz, nem megnyugtatás és nem is elriasztás céljából említeném meg, hogy ennek semmi köze a menekülthullámhoz. A bűnözők többsége nem a menekült státuszi lehetőséget használja ki tevékenysége tovább folytatására. Marinko Magda egy légiós volt, tett, amit tett a büntetését megkapta. Nemzetisége, származása, vallása, állampolgársága nem játszik szerepet, és egy ember hovatartozása és viselkedése vagy tette nem határozhat meg egy egész nemzetet.
Önt idézve: „A disznóságaik miatt sok Magyarországi Magyar gondolja, hogy a déliek mind bűnözők vagy csőcselék. Szerb alvilág, vagyis maffia Magyarországon erős, vagyis hagyománya van. Lehet, hogy a szerző elfelejtette a szabadkai volt légióst, akit a magyarországi Magyarok nem felejtették el. Ő a legismertebb, de nem egyetlen ‘ ÁTTELEPÜLŐ’ akik miatt Magyarok rettegtek déliektől merd gondolták, hogy mindannyian gyilkosok és bűnözők.” Szeretném felhívni a szíves figyelmét a tényre hogy 1993 és 1995 között az orosz, ukrán és szerb maffia „felosztotta” Magyarországot tevékenységi terület szerint. Már ebből adódóan is nem pontos az állítása hogy a magyarországi lakosság kizárólag a délieket minősíti mind bűnözőnek.
Ön Marinko Magdát említi, és talán okoztatja a Magyarországon kialakult délszláv ellenségességért. Nem tudom Önnek ismert e a Markó Béla név?! Nem tartom valószínűnek. Csak tájékoztatás céljából: Őt tartották Magyarország leghírhedtebb, legkeményebb gengszterének a magyar alvilág királyává. Markó már akkor éles lőfegyverrel járt az utcán, amikor még társai többsége „csak” gázsprayt vagy riasztópisztolyt tartott magánál. Sok vér tapadt a kezéhez, mint Magyarországon úgy külföldön is. Összeköttetései réven felbukkant Amerikában és a Los Angeles-i maffia kulcsembere lett. Sorsa utolérte, leszámolás áldozata lett. A Los Angeles-i magyar maffia tagjai közül Markó Béla halála után egyes bandatagok visszatértek Magyarországra tevékenységüket folytatva, mások áttelepültek Clevelandbe, illetve New Yersey-be. A kint maradtak közül néhányan az orosz maffiához csatlakoztak.
Attól hogy volt egy Markó Béla, aki semmivel sem volt jobb Marinkó Magdánál, attól meg az amerikai közvélemény nem tart minden magyart gyilkosnak és maffiózónak. De lepjünk ennél tovább.
Kanada nagyon toleráns és nyitott bevándorlási politikával rendelkező ország. A magyarországi cigányok kihasználva az ország jóindulatát és segítőkészségét hullámokban, tömegesen érkeztek és gátlástalanul visszaéltek a menedékstátusszal. Az ország nagyvonalúságát bűnözői tevékenységgel „hálálták” meg. A The Canadian Immigration részletesen elemezte a kanadai szövetségi határőrizeti ügynökség (CBSA) jelentését, mely rámutat arra hogy a menekült státuszt kérelmezők nagy %-a,a cigány közösségből valók és bűnözői tevékenységet folytatnak. Leggyakrabban lopás, szexuális exploatáció, lefölözéses vagy csekkes csalást követnek el. A csekkhamisítások köré már egész bandákat, maffiaszerű hálózatokat szerveztek. A szövetségi határőrizeti ügynökség szerint a magyarországi cigány kérelmezők lényegében azért választották célországul Kanadát, hogy kihasználják a társadalombiztosítást és részesüljenek az egészségügyi rendszer nyújtotta privilégiumokból. Az Európai Uniós Magyarországi menekülthullám jóvoltából megváltoztatták a menekültstátusz feltételeit.
Azért mert Kanadának komoly nehézségeket és veszteségeket okoztak a magyar cigányok, attól még az ország nem ítél el és nem könyvel el bűnözőnek minden magyart.
Magyarországon az Európai Uniós csatlakozással a szervezett bűnözés kérdése kritikus méreteket öltött. A korábban meghatározónak mondható magyar-orosz, magyar ukrán, magyar-délszláv szervezett bűnözés kiszélesedett és jelenleg több mint tíz különböző nemzetiségű bűnszervezet van jelen. Példaként az arab, török, albán, kínai, csecsen, román, bolgár stb. a jövedelemszerzés fő forrása a csempészet (lehet kábítószer, cigaretta-, alkohol stb.), prostitúció, pénzmosás és többek között az embercsempészet és kereskedelem is.
Tisztelt Mister No, feltette a kérést hogy én elfogadnák e menekültet a saját házamban. Hivatásomból adódóan nagyon sok menekülttel találkoztam nem csak Magyarországon hanem több nyugati országban is. A délszláv válság idején, Magyarországon teljesítettünk szolgálatot. A menekülttáborok gyakran megteltek és ideiglenesen el kellett helyezni az embereket. Sok családnak, nemzetiségétől vallásától függetlenül, hosszabb rövidebb ideig az otthonunk az otthona volt. Volt aki par napot, volt aki 1-2 hetet töltött nálunk, attól függően, hogy mikor volt szabad tábori kapacitás vagy mikor tudtak az UNCHR segítségével elhelyezést kapni. Nagyon sok magyar család fogadott be ideiglenesen délszláv menekülteket, de erről a sajtó nem igen cikkezet. Sokszor kérdezték a gyermekeim: „Mami, meddig lesz a házunk menekült tábor?” Önt hányszor kérdezték ezt a gyermekei? A nagyszüleim 1956-1957-ben, több Magyarországról menekült családnak nyújtottak menedéket. Volt, aki visszatért Magyarországra, volt, aki nyugatra távozott és egy életre szóló barátság kötötte őket össze. Engem úgy neveltek, hogy a rászoruló embernek segíteni kell, én is úgy neveltem a saját gyermekeimet és ma is szívesen segítek.
A cikkben nem vontam párhuzamot és nem hasonlítottam össze a menekülthullámot, mindössze arra hívtam fel a figyelmet, hogy erre már volt példa. Önt idézve „1956. nyugati világ szívesen elfogadta Magyarokat”. Miből gondolja, ill. mivel támasztja alá azt az állítását, hogy a magyarokat mindenhol és mindenki szívesen látta? Ön szerint nem voltak közöttük bűnözők?? Vagy nem merül fel a kérdés hogy miért nem mentek délre, pl. Görögországba, hanem nyugatra??? Önt idézve sajnos nap mint nap találkozunk olyan magyar állampolgárokkal is akik: „Csak oda akarnak menni ahol semmiért szép pénzt lehet kapni” – azt hiszem ennek a részleteit nem kell ecsetelnem.
Amint említettem, nem foglaltam álláspontot a kerítés építését illetően. Kerítessek, sok határon vannak, de annak ellenére a menekülthullám nem csökken. Pl. USA-Mexicoi határmentén (1044.46 km hosszú, annak ellenére évi 500.000 illegális átlépés van) , az óceánon, tengeren nehéz kerítést emelni. A menekültek megtalálják a módját, hogy eljussanak célpontjukra. Nem tudom Ön mennyi ilyen kerítést látott élő egyenesben és nem képen? Nekem szerencsém volt több ilyet látni (Török-Bolgár, USA-Mexico stb.)
Mindenki büszke lehet nemzetiségére és származására, de attól még nem kell elfogultnak és elvakultnak lenni. Mindennek felett embernek kell lenni!
Tisztelettel
Tisztelt @ Iby. Maga és én nem egyformán lássuk a dolgokat de mindennek felett embernek kell lenni, ebben egyetértek magával. Van egy kérésem számára. Ha akarja mondja meg legyen szíves szabályosan fogalmaztam e a mondatokat és volt e sok gramatikai hiba. Büszke vagyok a származásomra de a tanulmányaimat nem magyar nyelven fejeztem be, küzdök kicsit a magyar nyelvvel amit biztos észrevette. További jó munkát kívánok ! 🙂
Ibi P, remélem nem haragudott meg rám, nem akartam provokálni magát . Ha mégis úgy értette bocsánatot kérek magától . Miért ilyen ritkán ír ? Szerintem kevés a magyar cikk ezen az oldalon. Magyar nyelv hivatalos, használjuk ! Néhány nappal ezelőt megjelent írása Maria Curie- röl nagyon jó volt .
Tisztelt Mr. No,
Köszönöm megtisztelő szavait. Ember lévén nem láthatjuk egyformán a dolgokat, és az életben nem is az a lényeg hogy ugyan azon a véleményen legyünk, hanem megadva egymásnak a tiszteletet megosztjuk a véleményünket. Mindig örülök, ha van alkalmam intelligens emberekkel értékes eszmecserét folytatni, megvitatni dolgokat (nem veszekedni – az távol áll tőlem) mert ezzel bővítem a tudásom. Nem volt okom megharagudni, és nem is sértett meg, ha sérelmezném, akkor azt meg is mondanám/írnám.
Ami a fogalmazását és a grammatikai hibákat illteti, teljesen lényegtelen, fő, hogy megértjük egymást. Nem vagyok a magyar helyesírás szakértője, és nagy valószínűséggel én sem fogalmazom tökéletesen és helyesírási hibám is van bőven. Tudni illik, tanulmányaimat én sem magyar nyelven kezdtem és nem is magyar nyelven fejeztem 🙂 Én még az a régi generációhoz tartozom, aki az óvodában felváltva egy nap szerb/horvátul, másnap magyarul beszélt. Mivel naponta párhuzamosan több nyelvet használok, és itt nem kizárólag a szerb-horvát és magyar nyelvre gondolok, ez merőben kihatással van a fogalmazásban. Az életem nagy részét nem magyar környezetben éltem le, és most sem élek olyan országban ahol alkalmam lenne nap, mint nap használni a nyelvet – a családon kívül. Sokszor rajtakapom magam hogy a szósorrend a mondatban nem helyes és lehet a kifejezés sem a legmegfelelőbb. Nyelvet illtetően nem szabad szőrszálhasogatónak lenni. Csak egy kis jóindulattal az ember megérti egymást – pl. Magyarországon belül is különböző tájszólás van igen nagy különbségekkel. Hogy megnyugtassam, semmi gond a fogalmazásával és a helyesírásával! Nyugodtan írjon, és az apró részletekkel ne foglalkozzon!
Az időeltérés miatt, mivel más időzónában élek, most volt alkalmam válaszolni Önnek. Pár évvel ezelőtt felkértek a magyar rovat létrehozására és szerkesztésére. Elfogadtam a felkérést, mert véleményem szerint egy multikulturális környezetben, ha nem is szükségszerű, de szép és tisztelet méltó gesztus fenntartani egy olyan rovatot, amely a kissebségek nyelvét és kultúráját ápolja. Nem vagyok hivatásos újságíró. A rovatot díj és bérmentesen szerkesztem szabadidőmtől függően. Amint már említettem, igyekszem magam távol tartani és nem belefolyni a politikai témákba. Ha netán foglalkozom egy egy aktuális témával, mint pl. a menekültügy, az hivatalos adatokra alapozott,abban a témában járatos vagyok és nem a médiák befolyása alatt írom.
Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok olvasónak nem nyeri el a tetszését, hogy nem sulykolom a nemzeti hovatartozást, hogy apellálok a humanizmusra, a toleranciára és az egymás iránti tiszteletre. Igyekszem olyan cikkeket feltenni, amelyek esetleg érdekesek, informatívak és minden korosztálynak olvasható. Kértem az olvasókat, hogy ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnának, jelezzék, és örömmel teljesítem a kívánságot – de erre még nem volt példa:).
Még egyszer megköszönve a véleménykinyilvánítását, valamint az utolsó két írását, Önnek és kedves családjának további kellemes délutánt/estét kívánok
Tisztelettel.
@ Iby P. Nagyon szépen köszönöm, Isten védje Magát és családját . További jó munkát kivánok .
Kedves Mindenki!
Nem szabad keverni a dolgokat, sem propagandát csinálni abból, hogy miként védekezik ma a hivatalos magyar kormány azon népesség érdekében, amely megválasztotta nagy többséggel. Ugyanis a kormány kihangsúlyozza azt, hogy nagy eltérés van annak a magyarázatában, hogy ki a menekült és ki az aki kimondottan azért kel útra, hogy vélt jobb sorsot találjon magának. A másik lényeges dolog az, hogy a törvényesség betartását nem hajlandóak betartani azok akik maguknak a törvényszegéssel kívánnak magukat az országhatárokon átmenteni. Nem tagadja senki azoknak a menedékjogát akik a törvényes határátjárókon kérik meg menekült státuszukat. Ehhez megvan a nemzetközileg szabályozott módja amely nem látja elő azt, hogy országból másik országba (ha különben nincs háborús közvetlen veszély) a nép úgy lépjen át, hogy nem jelentkezik a legális határátjárókon lévő regisztrációs ellenőrző szerveknek. Az országhatár nincs lezárva azok előtt, akik törvényesen akarnak átlépni az országhatáron és menedéket kérnek. De ha a legális határátjárón kötelező az igazoltatás, valamint azon országokkal, akikkel nincs egyezmény arra, hogy vízum nélkül beutazzanak az országba, kötelezettség áll fenn arra, hogy vízumot kérjenek mégha magán a határátjárón is, akkor ne a törvénytelen módját válasszák a magukat általánosan menekültnek nyilvánítók, hiszen az az adott ország belügyeire tartozik, hogy mérlegelje azt, hogy ki és miért akar az országba utazni. Ez lényeges dolog, és ekkor nem kell törvényt szegve átlépni egy-egy ország határát. A tömeges törvénytelen határátlépés nem adhat kiváltságos önhatalmi jogot, hiszen minden idegen köteles egy-egy országba lépve elfogadni azt, ami abban az országban törvényes. Így a tömeges törvényszegés nem változtat a legális törvények érvényességén. A politikai menedékjogot kérő is lejelentkezhet a legális határátjárón és akkor egészen más a módszere annak, hogy természetesen fogadja azokat akik valóban rászorulnak a menedékjogra. De itt arról van szó, hogy a tömeg túlnyomó része teszi a törvénytelent és egyáltalán nem azok közé tartozik, akiknek élete veszélyeztetve van, vagy volt állandó tartózkodási helyén. Ezen csoport tagjai számára kötelező a személyazonosság dokumentumainak a felmutatása. Ha az nincs és arra sincs bizonyíték, hogy háborús országból származik, akkor jogos azon államnak a fellépése aki nem tudja elfogadni sem a saját országának, sem más országok (itt pedig az EU tagállamaról is szó van) biztonságának a veszélyeztetését. A törvénytelen határsértők között olyanok is lehetnek, akik veszélyes bűnözők és veszélyes politikai nézeteket valló terroristák. Az ellenőrizetlen határátlépők ezt mind meg akarják kerülni a zöldhatár átlépésével.