A szájhagyomány szerint a Palicsi-tó helyén 1750 körül még homokos legelő volt, s a pásztorok a nyáj itatására több kutat ástak a mélyebb helyeken. Egy alkalommal erősebb érre bukkantak,és az ebből kiömlő víz elöntötte az egész lapos medencét. Egy rege szerint, Szabadka és környéke akkoriban nehéz idõket élt át: ragály és aszály sújtotta a térséget. Azonban a csapások alatt a nép Istenbe vetett hite meggyengült, és ahogy az lenni szokott, a gonosz is munkába lépett. Pálics, a kegyetlen szabadkai gazdaember bepanaszolta szomszédját, a becsületes Rózsa Dánielt „mint boszorkányokkal való üzérkedõt, és a folytonos gyász okozóját”. A gyanú és a gyûlölet pedig fékezhetetlen volt, így 1728 Szent Jakab havában halálra ítélték az egész Rózsa családot. Miközben a nép fékevesztett rombolásba kezdett, és felgyújtotta Rózsáék házát, ítéletidõ keletkezett, és egy földbe fúródó villám magával rántotta a gonosz Pálicsot. „Másnap Pálics földén, közvetlen a helység mellett a lakosság egy-két száz ekényi terû nagy tavat talált, melyrõl elképzelte rögtön, hogy a sok víz nem más, mint az a sok könny, mit Rózsa Dani és családja egybegyûjtenének Pálics földén.” Sokáig borzalommal kerülte a nép a sárgás, iszapos vizet, melynek még az íze is sós volt, de „amit a rossz szellem elvett az egészségesektõl, azt a jók istene visszaadta azoknak, kiknek arra nagyobb szükségük van… a betegeknek.” Egy másik legenda szerint a Palicsi-tó a Pannon-tenger maradványa, ill. egy Pál nevű pásztor könnyeiből keletkezett, aki ott legeltette nyáját.
Iványi István ismert szabadkai monográfiájában többek között így ír: „Pedig ezen tó sokkal régibb. Az egész tájék domborzati viszonyai e tó medrét úgy tüntetik fel, mint a környék és a város összes fölös vizének medencéjét, amely már az ősrégi vizek nivelláló korában alakult a Duna és a Tisza medrével egyidőben; azonban kívülről kapván vizét, szárazabb években …bizony nemegyszer ki is száradt, így 1794-ben újabban 1863- ban is. S ilyen eseteknek tulajdoníthatjuk az említett múlt századi mondát . . . A tó vize nem forrásból ered, hanem legnagyobbrészt a városon át folydogáló csapadék esővíz, amely a valamikor tengerfeneket képezett talajban elroncsolt chlornatrium-rétegéből kiszíván ezen sót,maga is sziksós tartalmú lesz."
A tudomány mai állása szerint a Palicsi- tó keletkezése egészen a jégkorszakig, a nagy lösz- és homoklerakódások koráig vezethető vissza. Hogyan is keletkezett, örök rejtély marad…….. Első említése Paly néven 1462-ben, Mátyás király adománylevelében történt, amikor a pusztát anyjának ajándékozta.
A tó vize régente annyira lúgos volt, hogy növény és állatvilágával nem dicsekedhetett. Idővel azonban változik a kép. 1780 körül a tó vizén megjelennek az első hattyúk, melyek kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1902-ig felkeresik a tavat. A tó vizét kezdetben birkaúsztatásra, itatásra, kenderáztatásra, vászonfehérítésre, ruhamosásra stb. használják. Szappanra többnyire nem is volt szükség, mert a víz nagyon lúgos volt. Elsőként Johann Gottfried Liebetraut, Bács vármegye főorvosa figyel fel a tó sziksós tulajdonságára és a keleti partrészen 1780-ban felépíti szódagyárát. Évente 80 métermázsa szódát termelt a tó sziksós vizéből (míg a tó száraz partján összegyülemlett sziksót összeseperte és így értékesítette). Felhívja az illetékesek figyelmét a felmelegített víz kiváló gyógyhatására. A tó vízének gyógyhatása a 18. század vegetől ismeret a környező lakosság. Feljegyzések is utalnak arra hogy a tó északnyugati és nyugati részére szekéren érkezik fürödni a környező szegényebb lakosság, de az ún. „népfürdő"-t (ingyen fürdőt) ahol még a meztelen fürdés is dívik , a közeli villatulajdonosok kérelmére betiltják.
A tó vizét több ízben vegyelemezték: Hauer bécsi vegyész 1840-ben, Molnár János a Természettudományi Társulat tagja 1856-ban, Liebermann Leó egyetemi tanár 1884-ben. Utóbbi a tó iszapját is vizsgálta. A különböző időszakokban vett minták bizonysága szerint „Bácska gyöngyszeme" egy nátriumkarbonát-hidrokarbonátos tó volt. A szikes és konyhasós víz kiváló gyógyhatással van görvélykórban (scrophulosis) szenvedőkre, az idült bőrbajokra és köszvényre, az altesti betegségekre (aranyér, viszér). A tapasztalat azt bizonyította, hogy a víz jó hatással volt még a szélhűdéses betegségekre, a fej és gyomorzsábára, valamint a „csorvás" bántalmakra. Később Wüstinger mérnök mutat rá a víz kitűnő összetételére, majd a városi tanács 1823-ban már arról tudósít, hogy a tó vize melegfürdőként használva gyógyítja a bőrbajt és az aranyeret. Kovács Antal és Zomborcsevics Vince tiszti orvosok 1837-ben indítványozzák, hogy építsenek a tópartra fürdőt.
Folytatás:
Palics – Kosárfürdő, sárfürdő és fövényfürdő – II
Palics – Megvalósult álom – Nagybudafalvi Vermes Lajos – III
Palics – A módos vendégek üdülőhelye – IV
