Frankl István: Emlékezések
A városháza még épült, amikor megindult Palics fejlesztése.
Épült egy új emeletes szálloda, vigadó, új női hidegfürdő, zenepavillon, posta- és igazgatósági épület, víztorony, be lett vezetve a villanyvilágítás, kibővült a gépház, az öreg nádasház előtti tornácot megfiatalították székelymotívumú dekorációkkal. Kiépült a partvédőfal, de ez nem volt sikerült alkotás, többszöri toldozgatás dacára, ma sem felel meg céljának, jelen formájában nem lesz tökéletes partfal soha.
Vigadó
Abban az időben a legtekintélyesebb vasbeton tervező mérnök volt az országban dr. Zielinszky Szilárd, az első magyar dr. mérnök, később műegyetemi tanár. Az ő tervei szerint épült a fiumei tengeri rakodópart, az ottani Baross és Adamich-molók. Én személyes ismeretségben voltam vele, még technikus koromból, amikor tanársegéd volt a műegyetemen. Tőle kértem én tervet a palicsi partvédő falhoz, kérésemet szívesen teljesítette. Az elmés és szilárdság szempontjából tökéletes vasbeton szerkezetű terv lényege abban állott, hogy a partfal a tó felé homorú alakban – a part szintje fölött hatvan centiméter magasan – volt kiképezve. Ennek fő előnye az volt, hogy déli szél és vihar esetén a hullámokat visszadobta volna a tóba, nem pedig a partra, azonkívül a hullámverés erejét is megtörte ez a concav kiképzésű elmés terv. Ezt a tervet mutattam én be a városi tanácsnak, azonban nem fogadták el, mert harminc koronába került volna folyóméterenként, drágálták.
Zenepavilon
Erre a polgármester és a Balaton vidékéről való főispán urak elutaztak a Balatonra partfalakat tanulmányozni, engem itthon felejtettek. Ott megismerkedtek egy vizi mérnökkel, aki a Balaton körül több helyen épített, az ottani viszonyoknak megfelelő, saját rendszerű partfalakat. Ennek a terve után épült a palicsi partfal, ez tizenöt koronába került folyóméterenként, de az első tavaszon, – amikor egy huszonnégyórás déli szélvihar dühöngött – összedőlt. Az összedőlés oka az volt, hogy a tó felé negyvenötfokos lejtőjű sík partfalon a hullámokat a szél kidobta a partra és ezek hátulról alámosták a partfalat, melynek lapjai csak homokra lettek fektetve.
Nőifurdő
Akik nem ismerték az előzményeket, azok a bekövetkezett kárért engem akartak felelőssé tenni, úgyhogy kénytelen voltam magam ellen vizsgálatot kérni, melyet a földművelési minisztérium vízrajzi osztályának egyik műszaki tanácsosa le is folytatott. A vizsgálat tisztázta szerepemet, egyéb kellemetlenségem nem származott belőle, mint az, hogy a partfal újraépítésével nekem szaporodott meg a dolgom, de tizenöt koronánál jóval többe került folyómétere, mert betonra fektettem a lapokat. Így az alámosás ellen biztosítva lett a partfal, de a hullámokat ezután is kidobta a partra a szél, úgyhogy ezt egy nem szép deszkafallal igyekeztek később mérsékelni, de tökéletesen ez sem véd a hullámverés ellen és rontja azt a szép összhangot és benyomást, amit a part- részlet egyébként sikerült elrendezése tesz a szemlélőre. A jól sikerült Palics kiépítésének ez az egy szépséghibája volt, amelynek okozója a nem helyénvaló takarékosság lett.
Díszkút
A palicsi kiépítés befejezéséül a Vigadó előtt egy művészi kivitelű emlékkút és vízmedence készült, melyen három oldalról Palics története, az újjáalakítás éve, a tó felőli oldalon Kosztolányi Dezsőnek egy bájos szép verse lett reá vésve.
A megújított fürdő látogatottsága megnőtt, Budapestről, Szegedről, a Bácskából, Csongrád megyéből sok üdülő és nyaraló vendége volt Palicsnak. A környező magánvillák is megszaporodtak, esténként azok lakói is bejöttek és ilyenkor agyvárosias kép bontakozott ki a vigadó terraszán. A világháború alatt már megcsappant a látogatottság, annak szomorú befejezte után Palics elvesztette mögöttes tápláló területeit. Az emlékkútról lekaparták a feliratokat, a Kosztolányi-verset, 95 a balkáni mentalitás mást nem is tehetett. Palics ettől fogva egyedül a szabadkaiak üdülőhelye lett, a jugoszlávok a dalmáciai és a szlovéniai fürdőhelyeket favorizálták. Most már ismét a magyar ég alatt van a »tündéri titkok tiszta tükre«, a Palicsi-tó, az emlékkúton megint kivésték a magyar felírásokat, a Kosztolányi-verset, rajta is fog maradni, mert ez a vidék mindig magyar volt és magyar lessz.
Forrás:www.kobold.theka.hu
