Bácsmegyei Napló, 1911. november 5.
Három kis kinai
Tegnap három kinai fiatalember érkezett Szabadkára. Azok közül a fiatalemberek közül valók, akik ma Kinából és Japánból kiindulva tizezrével árasztják el Európa nagyvárosait s kisebb szobrokat és disztárgyakat árulnak. Eközben ellesik az európaiak szokásait, megismerik kulturáját, megtanulnak néhány európai nyelvet azután haza mennek és tapasztalataikat otthon értékesitik.
A foglalkozásuk csak látszólag olyan, mintha tisztán kenyérkereset céljából üznék, mert – a főcéljuk, hogy tanuljanak.
A három kinai házalót, amint megérkeztek, egy rendőr a mentőkhöz vitte be, ahol desinficiálták őket, mert kolerás vidékről jöttek. A mentőknél nem tudtak a kinaiakkal tolmács nélkül beszélni, azért megkérték tudósitónkat, hogy beszéljen velük és tudja meg kilétüket.
Tudósitónk németül szólitotta meg őket, mire egyikük kijelentette, hogy tudnak németül, de keveset – az angol nyelvet azonban elég jól tudják.
Aztán elmondják, hogy Sanghaiból jönnek. A nevük Lin Chi King, Tson Hong-Jen és Von-Ami Tü. Két napig akarnak Szabadkán maradni és szobrocskákat árulnak. Ezelőtt Berlinben voltak, ott tanultak meg kissé németül.
Utközben hallották meg, hogy Kinában forradalom van. Azt mondják, hogy nagyon örülnek ennek s bizakodnak a forradalom sikerében. Szeretnék, ha az ő országuk is olyan erős volna, mint amilyen népes. Elmondják, hogy nekik nagyon sokat kell szenvedniök, mert a dinasztia zsarnokoskodik felettük s a mandarinok sanyargatják őket. – Ezért olyan szegények a kinaiak.
Majd kérdésünkre elmondják, hogy a japánokra nagyon haragszanak, mert erősebb müveltebb nép mint ők és nekik sokat árt. Hazájukat nagyon szeretik és mikor szülővárosuk nevét, Sanghait kiejtik, felcsillan a szemük. Egész Europát bejárják és aztán visszatérnek Sanghaiba.
A beszélgetés után a mentők desinficiálták a három kinait és egy olcsó szállóba vezették őket s ma már apró kis bálványistenekkel járják be a kávéházakat és nyilvános helyeket. Aztán mennek innen tovább uj városokba és uj országokba. – Esztendők telnek el, mig a mennyei birodalom viszontlátja az ő apró fiait, akik akkorra már egy csomó arannyal s nagyértékü tapasztalatokkal lesznek gazdagabbak. Az uj, az átreformált Kinában talán a tudásuknak már több hasznát veszik, mint aranyaiknak.
Háromfős csoportkép. Timár Imre fényképész, Szabadka, Kossuth-utcza 20 sz.
Forrás: http://wangfolyo.blogspot.hu/
