Šarm K und K monarhije u Subotici

Prema uspomeni na doba Austrougarske monarhije, savremeni Subotičani imaju dvojako osećanje. Za jedne je to mitsko doba kada je sve bilo savršeno uređeno i  baš na svom mestu, a za druge je to još  jedna stranica iz istorijske čitanke, na šta ih povremeno podseća razgovor o arhitektonskom nasleđu koje nam je ostalo iz onog vremena.

Arhitektura je još jedino ta koja čuva duh K und K monarhije u Subotici. Odavno nema gospodstvenosti, manira i pedanterije po kojoj je bila poznata. Isto tako nema mogućnosti za njenu  restauraciju, pa danas možemo relativno nepristrasno da razgovaramo o tom delu istorije, pod uslovom da nismo opterećeni nacionalnom mitologijom.

U Subotici pre jednog veka


Sem razgovora, možda može na tome i da se profitira na neki način. Veliki broj turista iz Srbije i bivse Jugoslavije, u Subotici traga upravo za tim šarmom crno žute monarhije.

Iza fasada je malo toga što može da se vidi, a i to je često ugroženo. Sem napora da se sačuva staro, šta bi jos moglo da na diskretan način obeleži tu epohu a da se u tome ne nameće nikakav istorijski revizionizam ili nacionalna veličina.

Malo je onih koji znaju nešto o Elizabeti Bavarskoj – Sisi, i spomeniku koji je dobila u Subotici 1900. godine. Veliku popularnost koju je stekla za života a naročito posle tragične smrti, danas možemo bolje razumeti posmatrajući sudbine drugih stradalih vladara. Kako je Sisi, zla kob pratila još za života, već tada je imala posebnu naklonost podanika što je i danas gotovo pravilo u odnosu prema slavnima („I bogati plaču”).

Starog poprsja iz parka kod željezničke stanice odavno nema ali prema sačuvanim fotografijama (možda i nacrtima), ono može da se napravi ponovo. Sa ove istorijske distance, bio bi to spomenik jednoj lepoj ženi, a onima koje zanima istorija, jedan autentični detalj i priča o jednoj antičkoj tragediji.



KOMENTARI

  1. Scarlet kaže:

    Nisam znala da je u Subotici postojao njen spomenik ali svakako bih volela da ponovo dobije svoje staro ili neko novo mesto!

  2. Tamara kaže:

    Sisi je imala još jednu bistu u dvorištu tadašnjeg vojnog garnizona. Ni toj bisti se ne zna trag….

  3. KundKfan kaže:

    Upravo se svesno i namerno ubija sarm i gospodstvenost, tacnije sve sto je gradjansko i kulturno, a prostor preuzimaju agresivni likovi bez vratova u trenerkama kojima upravljaju razni skorojevici, rodjeni po juznjackim vukoj…(i BG racunam u iste). 

    Sisi, cini mi se, ima jedan spomenik na nekom od subotickih grobalja… 

  4. Iby P. kaže:

    Mnogi se pitaju gde je, a tema je bila csak i ko je napravi, ali evo tekst na madjarskom :

    Az Erzsébet királyné szoborpályázat története szintén a századfordulóig nyúlik vissza. Száz évvel ezelőtt, 1898. szeptember 10-én a genfi tó partján lett merénylet áldozata Erzsébet királyné, I. Ferenc József császár felesége. „Meggyilkolta egy rettenetes eszme vak fanatikusa, akit a végzet útjába vezetett” – írta egy korabeli lap. A császárné tragikus halálával Európa ezüstkorának fénye is homályosodni látszott.

    Hamarosan országszerte megindult a gyűjtés emlékművei felállítására, melyeket a legnevesebb magyar szobrászok alkottak meg. Elsőként Gödöllőn avatták fel egészalakos szobrát, s meglepő, hogy ezt követően Szabadkán lepleztek le két éven belül két mellszobrát 1900-ban és 1901-ben5. Erzsébet királyné e két köztéri szobra azonban igen kérészéletű volt: 1919-ben mindkettő nyomtalanul eltűnt. Ennek magyarázatát az 1918/19-es eseményekben találjuk: 1918 november közepén ugyanis a Szabadkára érkező szerb csapatok és az őket követő új közigazgatás nagy igyekezettel tüntetett el minden mozdíthatót, ami a Monarchiára emlékeztetett. A politikai és etnikai türelmetlenség áldozataivá váltak a köztéri szobrok és emlékművek, az utcanevek, a középületeket díszítő címerek és emléktáblák. Ez történt az Erzsébet-szobrokkal is, amelyek hollétét több évtizedig homály fedte.6

    Az Erzsébet-szobrok története váratlan fordulatot vett, amikor dr. Békeffy György, Szabadka város ügyésze 1941-ben bejelentést tett: előkerült Teles Ede Erzsébet királynéról mintázott mellszobra, amely korábban a vasúti parkban volt elhelyezve. Mint kiderült, a Telesnek tulajdonított bronz mellszobrot annak idején egy fiatalember kicsempészte a szerb katonai raktárból és szülei tanyáján, egy kútban rejtette el. Az „ismeretlen” férfi özvegye azt megőrzés céljából Békeffynek adta át 1941-ben. A városi vezetőség 1942-ben a szobor tulajdonjogát megállapítandó – nem lehetett ugyanis eldönteni, hogy a szobor a város, vagy a MÁV tulajdonát képezi-e – levélben fordult Teles Edéhez Budapestre és ez ügyben felvilágosítást kért. Teles Ede válasza igen meglepő volt: ő ugyanis sohasem készített szobrot a MÁV megrendelésére. Az általa készített Erzsébet-szobor a hon­véd gyalogsági laktanya (ma a városi bíróság épülete) udvarában lett felállítva. Az avatás időpontjára ugyan már nem emlékezett, de a szobrot szignálta. Az 1941-ben váratlanul előkerült műalkotás tehát nem Teles alkotása volt. A pontos azonosítást még egy időközben előkerült korabeli fénykép alapján sem tudták elvégezni. A II. világháború miatt azután az üggyel nem foglalkoztak tovább, az egész újra feledésbe merült – a szobor 1944-ben ismét eltűnt.

    Néhány évtizeddel később Magyar László (1937-1998) szabadkai levéltáros kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy az említett szobor Stróbl Alajos műve volt. Ennél többet csak a közelmúltban közölt Szedlár Rudolf, aki a korabeli fényképek és újságcikkek alapján azonosította mindkét szabadkai Erzsébet-szobrot. Ekkor derült fény arra is, hogy Szabadkán az első, az országban pedig a második felállított Erzsébet-szobrot Stróbl készítette, s ez került elő 1941-ben, amelyről azt hitték, hogy Telesé, és amelynek 1944 végén újra nyoma veszett.

    A Vasárnapi Újság 1901. augusztus 4. számában Erzsébet királyné szobra Szabadkán című képes riportban ezt olvashatjuk: „A szabadkai 8-dik honvédgyalogezred tisztikara Erzsébet királyné emlékezetére szobrot emelt közadakozásból, melynek ünnepélyes leleplezése július 28-án ment végbe a szabadkai honvéd laktanya udvarán. Ezt az udvart virágoskertté alakították át és a boldogult királyné emlékezetére Erzsébet ligetnek nevezték el.”

    Az szoboravató ünnepség tisztán katonai jellegű volt: a szabadkai 8. honvédgyalogezreden, a 86. gyalogezred tisztikarán és a Szabadkán állomásozó huszárság tisztikarán kívül csak a városi hatóságok képviselői vettek részt. Az udvarban sátor volt felállítva, melyben oltárt rögtönöztek, és itt folyt le az ünnepély első része, a tábori mise, melyet Mamusich Félix címzetes kanonok szolgáltatott. Csatth Lajos ezredparancsnok beszéde után leleplezték a szobrot, melyet Teles mint a 6. honvédgyalogezred tartalékos hadnagya ezrede iránti hálából díjtalanul készített. Erzsébet királyné portréját egy az 1870-es években készült fénykép után készítette Teles bronzból, a mellszobor talapzatát pedig Rintel Géza (1875-1941) iparművész tervezte. A szobrot a leleplezés után Szentkirályi őrnagy laktanyaparancsnoknak adta át az ezredes – mint szabadkai közvagyont: megőrzésre. A honvéd tisztikar hatalmas babérkoszorút helyezett a szobor talapzatára, melynek nemzeti színű szalagján a következő felirat állt: Magyarország örökké feledhetetlen őrangyalának – a szabadkai honvédgyalogezred tisztikara.

    Összefoglalva: Telcs Ede Erzsébet királyné szobrát 1901-ben leplezték le Szabadkán, majd nyolcvan évvel ezelőtt, 1919-ben a szobor eltűnt. A II. világháború alatt, 1941-ben került elő a szobor, s Duranci Béla szíves közlése szerint Szekeres László igazgatása idején a szabadkai városi múzeumba került – Duranci 1959-ben még látta. Ez évben Telcs Ede unokaöccse, Teles Imre a szobrot kikérte a szabadkai múzeumból azzal, hogy a teljes Teles-hagyatékkal együtt átadja a Magyar Nemzeti Galériának. Duranci Béla úgy tudja, hogy a szobor végül is nem került a Magyar Nemzeti Galériába, mert Teles Imre elhagyta Magyarországot, s a hagyaték egy része előttünk ismeretlen helyen van.

    Teles Ede halálának évében, 1948-ban hagyatékának egy jelentős része a Türr István Múzeum birtokába került. Ezzel a kollekcióval Teles alkotásain (kisplasztikák, köztéri szobortervek – a szóban forgó Erzsébet szobor gipsz mintája is, plakettek, táblaképek) kívül néhány személyes irata, oklevele, könyve és számos fénykép került a bajai múzeumba. A Teles-hagyatékkal került a fotógyűjteményünkbe Keglovich Emil szegedi fényképész Teles Erzsébet királyné szobráról készített fényképfelvétele is.

    A Teles-hagyatékból gyűjteményünkbe került fényképeket többnyire budapesti fényképészek készítették – valószínűleg megrendelésre. Csak egyetlenegy olyan fényképet találtunk – hangsúlyozom, ez pusztán a nálunk lévő anyagot jelenti – , amit vidéki fényképész készített. Ez a vidéki fényképész, a szegedi Keglovich Emil volt. A felvétel ideje pontosan datálható, hiszen a szobor talapzatán látható a leleplezéskor (1901. július 28-án) elhelyezett babérkoszorú, s valószínűleg a leleplezési ünnepség okán láthatunk egy polgári öltözékben lévő fiatalembert a fotó hátterében. Valószínűnek tartom, hogy Keglovich Telcs megrendelésére készítette képét, hiszen a hagyatékban számtalan olyan képet találtam, mely Teles egy-egy alkotásáról (köztük köztéri szobrokról is) készült.

  5. JimmyQ kaže:

    bilo bi lepo imati opet ovaj spomenik..čak i onakav park koji je bio oko njega…mislim da naš grad zaslužuje to…građevine su nam lepše nego u svim gradovima Srbije zajedno…zašto ne dodavati i restaurirati ono što bi još više istaklo tu lepotu?! nema tu mesta politici…

  6. djomla kaže:

    Komentar sa facebooka…

    “Veći deo mađarskog teksta sam ja napisao 1998 ili 99 g. u Subotičkom časopisu Bačorsag. Prvu bistu (od bronce) je modelirao poznati Budimpeštanski kipar Alojzije Štrobl. Drugu (u bivšoj kasarni) je izradio Edvard (Ede) Telč -bivši Subotičanin. Obe skulpture su nestale novembra 1918. Ona prva jeste “nađena” 1941 g. ali u ratnom cirkusu nisu se baš brinuli za nju i opet je izgubljena. Po mom mišljenju ona se nalazi sakrivena kod neke nepoznate osobe, možda Subotičanina. Druga bista iz kasarne je uništena”

    Rudolf Sedlar

  7. Igor Palotay kaže:

    Bravo djomla..

    A dok sam ja postavljao postove da doticna Iby P, vecinom kopira i lepi tekstove iz sluzbenih novina, ustava i izvora nadjenih guglanjem po internetu, redovito si mi brisao postove.

    Ali, sve dodje na svoje… znaci bravo najzad.

  8. DDSSLR kaže:

    Svaki spomenik je dobro ako se ocuva i nadje svoje mesto, ali cinjenica je da danasnja omladina ima lose vidjenje kulturno umetnickih radova i ako nije nesto posveceno njima ili njihovoj kulturi “ima da ga nema” nazalos. Bas bi volela da se nadje njen spomenik. Interesantno je malo vratiti se u proslost gledajuci razne spomenike. Bar se coveku cini da se tada zivelo bolje lepse i mirnije.

  9. djomla kaže:

    @DDSSLR nemojte da vređate današnju omladinu. S obzirom da sam deo nje i da se krećem u takvim krugovima ali i krugovima starijih, mogu slobodno da zaključim baš suprotno. Stariji su ti koji nemaju osećaj zaštite. Oni kupuju, prekrajaju kako ima se hoće, ruše, grade, uklanjaju ili postavljaju po volji. Omadina je na periferiji društva i ne pita se nizašta.

    Elem, omladinci se na ovom sajtu što tekstovima. što komentarima zalažu kako za ovaj spomenik, tako i za mnoge druge vredne stvari ovoga grada.

    @ Igore, nije to bio sporan deo komentara zbog kojih je brisan. Google je odlična stvar. Svaki tekst može da se dopuni čak je i poželjno.

  10. DDSSLR kaže:

    Ti mozda jesi deo nje ali zasto si se pronasao u tekstu? I zasto sam ja uvredila danasnju omladinu? Nisam nista rekla sto nije tacno i stojim iza toga. Ruse sve sto im se nadje na putu. Pocevsi od spomenika do fasada i starih zasticenih kuca. Mogla sam da kazem i neka druga imena za takve ljude ali sa obzirom da se radi o vecinom mladim ljudima mislila sam da je normalnije da kazem “omladina”. Tebi kao pojedincu svaka cast, takodje i izuzetcima (I ja spadam pod omladinu), nikog nisam diretno uvredila.

  11. Igor Palotay kaže:

    Svako radi ono sto mu je u mogucnosti.
    Omladina za razliku od materijalno bogatije starije generacije ima opciju da sitno ostecuje, grafitira i skraba dok stariji to lepo rese novce. Platis brate pa rusis pa si gradis sta ti je volja.

    Uvek je bilo tako, dok u kaficu pijes koktele dotle si fancy lik a kad narucis zidarsko pivo onda si obican alkos. Mislim, poanta je ocita…ista stvar ali dva naziva.

  12. dimovic trajce kaže:

    Mozda je Iby.P azilant pa se sali sa nama,pocinje da da mi se svidja..

  13. Iby P. kaže:

    Postovani Gospodine Dimovic,

    “Svaka ptica svome jatu” – Ne zelim da Vam se svidjam! Sto se tice mog statusa nije Vasa stvar. Ja sa Vama nisam ulazila u diskusiju ni po jednoj temi, ni na jednom od foruma, a jos manje sam postavljala pitanje   ili iznosila misljenje u vezi Vaseg statusa, etnicke ili nacionalne pripadnosti.  Ne vidim razlog da mi se obracate.

    Vas post je prost i maliciozan.

    Zelim Vam dobro jutro.

OSTAVITE KOMENTAR