Szabadka- Bacchus jegyese

Egy város amelybe hét út vezet

.

Azon a ponton ahol a Pannon-medence hullámzó rónasága és a Duna–Tisza közét átszelve keresztezik egymást az utak, jött létre Szabadka. Szokatlan  miként épülhetett egy város nem víz mellé, holott  folyók között terül el, és nemcsak pihenő, de lakhelyül is szolgált.  Minden várost, települést az emberek megjegyeztek valamiről , Szabadkát a HÉT ÚTRÓL. A hét út, hihetetlen, de éppen az ún. ,,naptéren” fut össze amelyek azt folyó vízi utak és átkelőhelyek csomópontját képezik.  Ezek a pedig a következők:

PÉTERVÁRADI, SZEGEDI, ZOMBORI, BAJAI, KALOCSAI, MAJSAI és a ZENTAI ÚT.

.

Változnak az idők, s velük együtt a közlekedési eszközök is, de a HÉT ÚT marad. A szabadkai polgárok éppen mindig itt sétálnak és futnak össze, hogy egy kávé vagy ital mellett elbeszélgessenek, és megbámulják a mellettük elhaladókat… Mindnek megvan a története, s ezeknek egy részét még híven őrzi az emlékezet, jó részét pedig már rég elfeledték.

.

A XVIII. század végén  lovas kocsin, ökrös szekéren vagy esetleg lóháton utaztak az emberek. Akkortájt napokon és heteken át zötykölődtek és egy FOGADÓ vagy CSÁRDA fénye megörvendeztette az utazót. Mivel éhes és szomjas is volt, így nem meglepő, hogy pl. a az utak kereszteződésénél lévő  NAGY FÉNY fogadó körüli későbbi település a Žednik (žednik = szomjazó) nevet kapta.  Az utak legtöbször ki kerülték a várost, mert a városban útdíjat kellett fizetni.

A pusztai útkereszteződéseknél és a földutak mellett  szép számú fogadó állt. A fogadók évszázados nyomait ma már csak a romok, az út menti keresztek, az elárvult akácok és a kataszteri térképek jelzik még. Egyik  legendás fogadónk volt Hajdújáráson, a szegedi úti Fekete Csárdája. Ez volt egyébként az első védett műemlék, de sajnos csak volt! Vertfalát az eső elmosta és a szél elfújta, védelmét és emlékét már csak papíron őrizzük.

1779-ben Szabadkát ,,szabad királyi várossá” nyilvánították. Lezárultak a városkapuk és megépültek a VÁMHÁZAK. A városba jövetért útpénzt kellett fizetni. Körülsáncolták a várost, hogy megvédjék a ,,kétes alakoktól”.  Kerülőutak létesültek és a  ,,városba” csak a kötelező úthasználati díj ellenében lehetett bejutni.  Így  kezdődött a hét út, a hét kapu és a hét Vámház  története.

.

Az utas a  városba érve kifizette az útpénzt, és  az első megálló a kocsma, a vendéglő vagy kávéház volt. Soknak a neve azóta sem változott  inkább csak a tulajdonosuk. Így pl. a bajai úti Župa kocsma  helyén  valaha a bajai vámház állt, a múlt század végén pedig ott  volt a vásártér is. Hasonló a helyzet a Kelebiára vezető Halasi úton is. A vámházat ugyan lebontották, de a Tri želje (Három Kívánság) kocsma megmaradt.  Ay 1843-as évi gazdasági kimutatás szerint a kocsmák száma bizonyítja a néhai polgártársaink telhetetlen szomjúságát. A városban összesen: 175 kocsma volt : I. kör – 36 kocsma, II. kör – 13 , III. kör – 18, IV kör – (nincs összeírva),  V. kör – 30 kocsma, VI. kör – 30 , VII. kör – 26, VIII. kör – 22.

.A  XIX. század elején, közvetlenül a szegedi kapu mögött, a  Rogina baránál állt egy épület  a Vendégfogadó  – vagy Nagykocsma amely  1765-ben  épült a mai Népszínház helyén . 1840-ben bontották le, és 1847-ben kezdték építeni az új fogadót de csak 1853-ban lett lehetővé  téve a vendégfogadó újbóli megnyitását. A színház nagytermét ekkor kezdték csak építeni, és 1855-ben fejezték be.

Az épület ekkor kapja a ,,Szálloda Pest városához“ című fogadónevet. Akkoriban még vasút  snem volt, a vámház pedig azonnal a bara után következett.

Két évszázad múlt el azóta, s az eltelt idő is azt igazolta, hogy ennél jobb helyet később sem találtak a vendéglőnek vagy szállodának. 1854-ben felépület  az új színház, a szállóval együtt.

 

 

 

Hamarosan a színházzal szemben 1856-ban felépült az Arany Bárány Kávéházat (Fogadó) Jónevű fogadó volt, mely 1945-ig mint szálloda működött.  Kiszárították a Rogina barát, és helyére a korzó került.

.

Sétaljunk eggyet a belvárosban:

A mai Strossmayer utcán, a zeneiskolával szemben már az 1780-as években is működötta FEKETE SAS Vendéglő. 1854-ig falai között színházi előadásokat is tartottak. SZEBASZTOPOL  volt a mai Jadran épülete helyén a Rogina bara déli részén. Az épület 1850-ben még létezett. A VÖRÖS ÖKÖR Fogadó – a mai Ivan G. Kovačić iskola helyén épült és működött a 19. század folyamán. A vendéglőt az 1890-es évek elején bontották le, de nevét kezdetben átvette az újonnan épült iskola.  A HUNGÁRIA Szálloda – 1881-ben épült a néhai Lifka mozi  épülete.  Szállodának épült és 1888-ig működött. Ezt követően bérház lett.

.

Az állandó jövés-menés, nézelődés,  a féljózan kocsmai beszélgetések a napi politikáról, a sportról, a világeseményekről, az ellibegő szép és az elmaradhatatlan: ,,Pincér, még egy kört a társaságnak!”a mái napig megmaradt.

.

A városi kocsmák történetét aligha lehetne megírni.  Nevük és számuk csupán az emlékezetekben maradt meg.  A régi városháza egykori Városi Kávéházát ( ma MacDdonald’s) vagy a néhai Mali mirt (Kis Béke – a volt Centrum Áruház helyén), esetleg a korzón volt Zágráb Szállodát, a Halászcsárdát, az Antiquariumot, továbbá az Elzát, majd a Boracot (Harcost), ahol a legjobb hideg sört mérték. Természetesen nem az új épületben, ahol többé tánc sincs, és hűs sörrel sem szolgálnak.Legtöbje ma már a multé.  Gyakran megfordul  a gondolatunkban hogy milyen szép is volt itt az élet valaha! Sok minden megváltozott, így nosztalgiából sincs hiány. Hol vannak már azok az idő, amikor egy bizonyos úr összeverte a Városi Kávéház velencei üvegből készült két kristálytükrét.

Vass Ádám verözőndéglő és sö

Szabadka egyik patinás vendéglője a “Vass  Ádám vendéglő és söröző” volt. Mivel erről a vendéglőről sok hivatalos információ és fotó maradt külön cikkbe írom le a részleteket.

.

Ami még említésre méltó  azok a pusztai csárdák amelyek  közül a következők váltak ismerté:

.

A BUGYI CSÁRDA –A Ludasi-tó déli felén, a volt csendőrlaktanya mellett, a nagyforgalmú Kanizsai út mentén állt. A múlt századi térképeken is fel van tüntetve. FEKETE CSÁRDA – A mai Hajdújárás északkeleti felén, a Körösön át, közúti átkelőhely volt. Itt állt a csárda, mely az 1831-es kolerajárvány idején veszteglő és karantén volt. KAPONYAI CSÁRDA – A Zombori út mellett az ún. Kaponya völgyben (Krivaja-Bácsér) állt a csárda, melynek közvetlen közelében zajlott a városért folytatott nagy csata 1849. március 5-én. SZABADKAI CSÁRDA – Egy 1779-es Tompa pusztát ábrázoló térképen a puszta északi határán van feltüntetve. Idővel e területet Orczy báró elpörölte a várostól. SZ. MÁRIA CSÁRDA – Az elpörölt Szabadkai csárda helyett épült új csárda, amely már a város birtokterületén épült Tompa pusztán.

 

Egy 1891-es leírásból a statisztikai adatokon kívül a szabadkai ember szép és érdekes jellemábrázolása is megtalálható: „Bor átlag 40 ezer hektoliter terem évenkint (felénél több siller), s ez mind itthon fogy el, sőt nem is elég, mert a szabadkai ember sokszor talál czímet a ráköszöntésre melyet el nem fogadni, s vissza nem köszönteni épp olyan sértés, mint a kalapemelést nem viszonozni. A vendéglátásnál, mely közmondásosán szíves, legnagyobb élvezete a gazdának, ha vendégét megtöltheti, vagyis alaposan eláztathatja; hadd emlegesse meg, hogy Szabadkán járt.“

.

Városunk  nem márol holnapra és  nem hiába kapta a ’’boros’’ jelzőt. Sokáig úgy emlegették mint ’’Bacchus jegyes’’.

.

Csoór Gáspár 1881-ben Bácska társadalmi élete című munkájában a következő – hízelgőnek éppen nem mondható – sorokat írja Szabadkáról:

.

,,Az egész ország előtt téves fölfogás uralkodik rólunk. Olyan kicsinylőleg nyilatkoznak, hogy a legszebb név, amivel illetnek: a boros Szabadka. És sokszor hajlandók vagyunk magunk is csak ennyit tartani önmagunkról“, majd így folytatja: ,,ezt a várost tényleg eljegyezte magának Bacchus és állandóan szesztől párolgó nászt ülnek a lakói“.

.

Minden mulatozásnak, ivásnak és zenének egyszer vége szakad valahol.  Az éjszaka mindig rövid, a reggel pedig gyorsan virrad, és  az átvirrasztott éjjelek után rendszerint a vasúti restiben virrad ránk a reggel.  Evés előtt aperitiffel, utána pedig, útravalóul, megittunk még egy hosszúlépést.

Végezetül: bízvást kijelentethetjük hogy Bacchus nem csak eljegyezte városunkat, hanem el is vette feleségül.  Az aranylakodalom megtartása pedig nem is kérdéses.

---

---