Társadalmi élet a régi Szabadkán I.

Az akkori Szabadkának egészen egyéni társadalmi élete volt, másféle mint a többi bácskai városok, vagy a szomszéd Szegedé.

 

Az ország legnagyobb határú városa – 169000 holdat tett ki – agrár város volt, ennek a temérdek jó földnek a megművelésével foglalkozott a lakosság túlnyomó része, magyarok, bunyevácok. Ez a körülmény adta meg a jellegét ennek a városnak a múltban, de talán még ma is, mert a nagy határ százezernyi lakosából a földbirtokosoknak há­zuk, otthonuk volt a városban is, ahol a telet és a nagy ün­nepeket eltöltötték, bekapcsolódva a városi életbe. A birtok­elosztás szerencsés volt, itt a latifundiumot nem ismerték. Hét-nyolcszáz holdig terjedtek a nagyobb birtokok, ettől lefelé oszlott meg a többi.

 

A nagyobb birtokokon intenzív gazdálkodást folytattak, a bajsai Vojnits család tagjai közül: Vojnits Simon, Vojnits Sándor, Vojnits Jakab örökösei, Törley Gyula, Kiss Lajos, Ötömösi Magyar György, Biró Károly, Regényi Lajos.

biro károly                                                                        Bíró Károly

 

Nem csak a termelés, de az állattenyésztés terén is or­szágos viszonylatban ismertek voltak: Vojnits Simon magyar tájfajta szarvasmarha tenyészete, id. Vojnits Sándor, Vojnits Jakab örököseinek angol félvér ménesei. A milleniumi orszá­gos tenyészállat kiállításon Vojnits Simon tájfajta tenyészete nyerte el a milleniumi nagydíjat. Az összeomlás után Vojnits Simon 29 tenyészetéből átmentett néhány darabot és tovább te­nyésztette a csonkaországban egy Bácskából, Péterrévéről át­menekült és Fejérmegyében, Perkátán letelepedett gazdacsa­lád, Tripolszky Ágoston és Sándor. Attól fogva a budapesti te­nyészállat vásárokon ezek által kiállított magyar táj fajta szarvasmarhák minden évben első dijat nyertek.

 

Az értelmiségi társadalmi osztályt alkották az egyetemi képzettségű ügyvedek, bírák, mérnökök, tanárok, orvosok, ta­nítók és tisztviselők. A nagy város lakosságával arányos volt a kereskedők és iparosok száma.

 

A társas élet kiegészítője volt a katonaság tisztikara, Egy honvéd, egy közös gyalogezred és egy közös huszárezred, ké­sőbb honvéd huszárezred állomásoztak Szabadkán. A közös huszárezredekben szolgáltak abban az időben a mágnás és ne­mesi családok fiai, ezek gondtalan, vidám életet éltek, minde­nütt ott voltak, ahol mulatni lehetett, – Szabadkán volt is erre elég alkalom – de a gyalogezredek tisztjei is élénk részt vetitek a társadalmi életben.

kasio trg

Ez a többféle társadalmi osztály, különféle kaszinókban és egyesületekben oszlott meg.

 

Sok tagja volt a Nemzeti Kaszinónak, amely már 1890-ben ötvenéves múltra tekintett vissza. Ebben a kaszinóban találko­zott az értelmiségi és az úri földbirtokos osztály. Tagjainak száma meghaladta a háromszázat. Saját otthonába 1895-ben költözött, melyet Farkas Zsigmond és Vermes Béla kaszinói igazgatók kezdeményezése és buzgó tevékenysége hozott létre. Tervezője és építője Raichle Ferenc – Varga Károly veje – műépítész volt, bácskai ember, akinek kezenyomát több szép épület őrzi még ma is Szabadkán. Az ő tervei szerint épült a Nemzeti Bank palotája, a városi főgimnázium, a Horthy Miklós úton levő két ízléses, ma is Raichle-palotának nevezett emeletes házak.

kass

A Kaszinó szép egyemeletes otthona , a belső berendezés­sel együtt százhúszezer koronába került, ebből kilencvenezer koronát a Kaszinó tagjai és Szabadka város jegyeztek száz korona névértékű részvények alakjában, harmincezer koronával 30 pedig Vermes Gábor tette lehetővé hozzájárulásával az építkezés befejezését. A Kaszinó belső berendezésén meglát­szott a sokat utazott Vermes Béla választékos ízlése. Kulturünnepély számba menő esemény volt a Kaszinó palotaavatása. Rendkívüli közgyűlés után fogadó est és díszvacsora volt, a Kaszinó összes termeiben a családos tagok feleségeikkel, leá­nyaikkal vettek részt. Sok szép fiatal asszony és leány ízlé­ses toalettekben tarkították az asztalok körül ülő férfiak fe­keteruhás sorait. Vacsora után tánc volt, amelynek a hajnali órák vetettek véget. Egy szép, hangulatos, meleg éjszaka emlékével voltunk gazdagabbak.

A téli félévekben estélyeket rendezett a Kaszinó, fővá­rosi művészek, Fráter Lóránd a nótás kapitány, Tarnay Ala­jos zongoraművész, Paulay Erzsi a Nemzeti Színház tagja, Rákosi Viktor szereplései tették emlékezetessé ezeket az estélyeket.

paulay11                                                                Paulay Erzsi

A többi társadalmi egyesületek összejöveteli helyei a Népkör, Polgári Olvasókör, a Gazdakör, a Bunyevác Kaszinó és a Kereskedők Egyesületei voltak.

lanyi erno                                                                    Lányi Ernö

Kultúrintézmény számba ment a szabadkai dalegyesület. A zenei műveltségű dr. Brenner József szervezte meg a jóhangú intelligens fiatalság köréből, később női karral is ki­bővült. Elnöke volt Gyelmis Gerő, dirigensei Gál Ferenc és később Lányi Ernő, két nem mindennapi művész és zeneszer­ző. Gál Ferenc zongoraművész volt és elsőrangú dirigens. Lányi Ernő dalköltő volt, sok szép magyar költeményt zené­sített meg, dalai ma is közkedveltek, a rádió szárnyán élvez­zük azokat most, nem csak mi, de az egész ország. Lányi Ernő filharmóniai zenekart is szervezett, műkedvelők közre­működésével. A filharmóniai hangversenyek iránt élénk volt a közönség érdeklődése, ami bizonyítéka volt annak, hogy Szabadkán a komoly zenét értékelték. A dalárda sok szép, hangulatos dalestélyt rendezett, legnépszerűbbek voltak ezek között az utolsó farsangkor évente megrendezett, vidám far­sangi tréfákkal fűszerezett estélyük, melyeken a mulatni vá­gyó közönség mindig nagy számban jelent meg. Sok minden, így ez a dalegyesület is a múlté, egy-két csoportkép, néhány szabadkai úrilakásban emlékeztet reá, hogy létezett.

dalarda

Folytatótik……

Forrás: /www.kobold.theka.hu

 



KOMENTARI

OSTAVITE KOMENTAR