Temetői anzix

Ha a világ egyik távolabbi pontjára indulsz úgy, hogy tudod mit keresel, de nem tudod hol van, akkor akár felelőtlenségnek is tekinthető. De ha a szomszédos faluba mész temetőt keresni, az még kalandnak sem nevezhető, legjobb esetben is talán kirándulásnak. Milyen falu az, ahol a temető nincs fenn az interneten? – kérdezhetnénk, de sietni kell, mert már késésben vagyok. Franklné már a háza előtt áll.

 

Szemrehányóan tekint rám, mondván a tíz perccel ezelőtt, az tíz perccel ezelőtt. És ne hárítsam a nyomdászra, mert időben kell elindulni. Így állunk a fűz alatt, melyről később kiderül, hogy nyárfa. Így állunk a nyárfa alatt, a novemberi napsütésben. Egyszer csak megérkezik a taxis. A zsidó temető a polgári temetőben van? – kérdezi. Ó, te balga – gondolom magamba’-, hát mióta tanítalak ezekre a dolgokra? Már hogy lenne a polgári temetőben? A vallás másképp rendelkezik. És a szokás is.

 

Nem, nincs mellette. Valahol a faluban van – felelem. Aztán nem érti, hogy most hova is megyünk, mert a valahol az nem cím, nem utca, nem objektum. Hát hol a valami? A templomhoz megyünk. Mert Közép-Európában a falu centruma a templom, egyik oldalán a parókiával, a másikon az iskolával. Szemben pedig a kocsma. Majd valaki meg mondja. Falu. Mindenki ismer mindenkit. Még a halottaikat is. Hát hogy ne ismernének egy zsidótemetőt?

 

 

A temetői anzix nem ért véget. Itt folytatódik: link

 

 



KOMENTARI

OSTAVITE KOMENTAR