Újabb anzix. Most a semmi közepéből

A kocsi megint késik, a busz meg időben érkezett. Az idő relatív, főleg így, decemberben. A húsz perc óráknak tűnik. Már a harmadik vagy negyedik sor lábnyom. Harminc méter fel, majd vissza. A buszmegálló mellett. Aztán a kitartásnak is egyszer vége lesz, a huszonegyedik percben. A helyi kultúrotthonban leszek, küldöm az üzenetet. Hol? kérdezi vissza sms-ben. A kocsmában. Ilyenkor már csak az működik.

 

A semmi kellős közepén terül el Kisszállás. A bácskai tanyavilág tipikus falva, elöl semmi, jobbra semmi, majd egy falu-szerűség. A semmiből. Noha honfoglaló őseink is éltek a területen Kisszállás mai változata 1945-ben alakult meg.

 

A főút jobb oldalán egy félkör alakú templom, majdnem rotondó, csak nem műves, római, hanem beton és félkör. Mögötte az iskola. Az út másik oldalát a gyógyszertár, tanácsháza községháza, kocsma, közért. És az autóbusz pályaudvar zárja a félkört, mert az is van. Nem mellesleg a Felszabadulás terén haladunk, de van itt még Marx és Május 1. utcák is. Hogy a módszerváltás híre nem jutott volna el ide? De az is meg lehet, hogy az egykori tanyavilági parasztok jól jártak a nagybirtokok államosításával. Ami nekik soha sem volt. De lett téeszes fizetés, nyugdíjalap, egészségbiztosítás, elektromos áram, sőt a jóléti társadalom „beköszöntével” a udvari pottyantyót felváltotta a fürdőszoba.

 

De nem csak az átkosban ismerték a bácskai földek értékét. 1890-ben jelentős ingatlant szerez itt San Martino di Valpera grófnő. Igazi nagybirtokot hoznak itt létre.

 

A neoklasszicista stílusban megépült Boncompagni-kastély 1948-tól az iskola épülete. Az un. kiskastély egykor a vendégeké volt. Földszintjét ma az idősek otthona lakói, emeletét kollégisták népesítik be. A háború viharaiban az épület berendezését szép lassan elhordták.

 

Mielőtt a kocsmához térnénk, egy érdekes objektumra leszünk figyelmesek. A tanácsház előtti építmények a nagyvárosokban buszmegállókként szolgálnak. Itt viszont nem az út felé, hanem a tanácsháza felé néz valamennyi. Biztos hely a megpihenni vagy információt cserélni vágyó helyi lakosságnak.

 

A történet nem ért véget. Folytatódik a Kisvárosi történetek oldalán: link.


 



KOMENTARI

OSTAVITE KOMENTAR